Mi a szukcesszió és hogyan alakítja az ökoszisztémát?
A szukcesszió a növénytársulások fokozatos fejlődési folyamata. Ennek során a természet arra törekszik, hogy az adott területet az idő múlásával egyre népesebb és változatosabb ökoszisztéma foglalja el. A szukcessziós folyamat a terméketlen, kopár kőzettel kezdődik. Itt először zuzmók, mohák, majd az idő múlásával és a körülmények javulásával kezdetleges egynyári növények (őket hívjuk gyomoknak) jelennek meg. Majd jönnek az évelő lágyszárúak, végül a cserjék és a fák. A szukcesszió folyamatát az erdő zárja – ez a zárótársulás. A természet ide szeretne eljutni.
A természet folyamatosan előre, a katasztrófák – vulkánkitörés, árvíz, földcsuszamlás, erdőtűz – és az emberi bolygatás – konvencionális mezőgazdaság, ami egy folyamatos természeti katasztrófa – hátrafelé hajtja a folyamatot. Arról, hogy épp hol tart a szukcessziós folyamat, a legjobb pillanatképet a táplálékháló Gomba:Baktérium aránya adja. Lásd a fenti ábrát, Kevin Elmy előadásából.
Szukcessziós zónák – a zuzmótól az erdőig
Ez alapján nagyon leegyszerűsítve érdemes 5 szukcessziós zónát megkülönböztetni:
- Zuzmó/moha zóna: 0,0-0,1-es Gomba:Baktérium arány közt
- Gyom zóna: 0,1-0,3-as Gomba:Baktérium arány közt. Itt a már jól ismert szántóföldi gyomok érzik jól magukat, ők tulajdonképpen korai szukcessziós növények
- Haszonnövény zóna: 0,3-2,0-es Gomba:Baktérium arány közt, ide tartoznak a szántóföldi lágyszárú egyéves és évelő növények, a zöldségek
- Cserje zóna: 2,0-5,0-as Gomba:Baktérium arány közt
- Erdő zóna: 5,0 fölött
A mai mezőgazdaság szomorú sajátossága, hogy a Gyom zónában működik. Egy olyan kezdetleges ökoszisztémában termeli meg a mindennapi betevőt, amely alapvetően alkalmatlan arra, hogy az ember számára megfelelő táplálékot állítson elő. Gondolatom szerint ezért sújt minket, embereket ennyi krónikus betegség, mert a gyomok számára ideális ökoszisztémából táplálkozunk. Így nem jutunk hozzá azokhoz a fontos tápanyagokhoz, melyek szükségesek lennének az egészségünk megőrzéséhez. A mai konvencionális mezőgazdaság minden eszközével – a sok kémiai és mechanikai bolygatással – hátrafelé löki a szukcessziós folyamatot és nem hagyja, hogy az eljusson a Haszonnövény zónába.
Hogyan irányítsuk a szukcessziót a haszonnövény zóna felé?
A talajmegújító gazda egyik legfontosabb feladata gondolatom szerint az, hogy a talajmegújítás alapelveit követve elősegítse, hogy a talajai a szukcesszió folyamatában elérjék az emberi táplálkozás számára ideális Haszonnövény zónát, vagyis a Gomba:Baktérium arány amilyen hamar csak lehet, az 1,0 körüli értékre emelkedjen. A Haszonnövény zóna változatos és népes ökoszisztémának otthont adó termőtalaja alkalmas arra, hogy olyan egészséges növényeket neveljen, melyek termése tartalmaz minden, az ember számára szükséges tápanyagot, ásványi anyagot, vitamint és minden olyan egyéb építőelemet – ők a fitonutriensek – , melyre a testünknek és egészségünknek szüksége lehet. Így válhat az emberi táplálkozás szempontjából optimálissá termőtalajaink állapota.
Dr. Christine Jones hangsúlyozza, hogy alapvetően tévedés az a feltételezés, hogy a haszonnövény zónán belül a szántóföldi termelésre az 1,0-es gomba:baktérium arány lenne az optimális. Itt nincs ugyanis szó optimumról, a szántóföldi növényeknek annál jobb, minél több gomba van a talajban. Dr. David Johnson kutatásaiból is látszik, hogy a 2-es vagy 3-as arány magasabb biomasszát adott mint az 1 körüli. Azért szokás ezt az 1:1-es értéket hivatkozni, mert a növénytermesztés által okozott rendszeres bolygatás miatt – egyéves növények magas aránya, aratás utáni élettelen tarló – ennél magasabbra még a legügyesebb talajmegújítók sem nagyon tudnak eljutni.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍