Blog

Április 29-én elvetettük a napraforgót az aszályos Alföldön, majd elmentünk esőért imádkozni. A magok egy előző napon megkompaktorozott, takarónövényes min-till talajba kerültek, 60 ezer körüli tőszámmal, 120 kg 27-es N műtrágya kíséretében. Az alapművelést a takarónövényekre bíztam, akiket min-till módszerrel, március 13-án termináltunk tárcsa+hengerrel. A vetés jól sikerült, a magok 5 cm körüli mélységbe kerültek, volt aki nedvesbe, volt aki szárazba.

Ezen a táblán nem szántással vagy lazítóval, hanem takarónövényekkel készítettem elő a talajt a napraforgónak. Márciusban megnéztem, mit tud a biológia: 25 centi mélyen is morzsalékos szerkezetet és rengeteg gilisztát találtam a min-till magágykészítés előtt. Tapasztalatok a gépi munkáról, az időzítésről és arról, mi történt a nehezebb, szikes foltokon. Megvizsgálom, hogy mi az, ami sikerült, és hol követtem el hibákat a technológiában. Tanulságok a tárcsázástól a hengerezésig, saját alföldi tapasztalatok alapján.

Novemberben a takarónövényes táblákon nagyon jól érezte magát a talajművelő retek, a facélia, a bíborhere és a homoki zab. A talaj épül, amit láttam, az tetszett. A szikes táblarészek – bár előrelépés van – nagyon hosszú regeneratív út előtt állnak. A búza szépen kikelt, három levélig eljutott, a száraz altalaj miatt azonban itt a jó termés kulcsa a tavaszi eső lesz.

A regeneratív gazdálkodás kedvez a mezei pocok felszaporodásának. A minimális talajművelés, a szecskázott búza szalma területen hagyása, a takarónövény vetés és az évelő zöldugar táblák létesítése mind a rágcsáló malmára hajtják a vizet. A kártételük máris jelentkezett, kirágták az évelő zöldugarokat, megtizedelték a takarónövényeket. Megpróbálom T-ülőfákkal becsalogatni a ragadozó madarakat, hátha gyérítenének a pocok állományon, hátha küszöbérték alá tudnák szorítani a rágcsálók kártételét.

Az augusztus 20-án elvetett takarónövény keverék október közepi szemléjén olyat láttam, amilyet még soha: élesen elvált egymástól két táblarész az elővetemények mezsgyéje mentén. Az alábbi képeken a jobb oldalon nitrogénműtrágyázott és gombaölőzött búza, míg a bal oldalon egy egész éves zöldugar keverék volt az elővetemény. A búza után a talajművelő retek, a homoki zab és az árvakelésű búza levelei látványosan sárgultak, tápanyaghiány tünetei mutatkoztak. Ezzel szemben a zöldugar után a takarónövény szép zöld volt. Lehetséges, hogy a bal oldali táblarészen jóval élénkebb a talajélet, és ezért nincs sárgulás?

Elvetettük az őszi búzát 2025. október 10-én. A tervezett technológia a 2024/25-öshöz nagyon hasonló, azaz a regeneratív átállást a minimális talajművelés, az őszi műtrágyamentesség és a búza aratás utánra tervezett takarónövény képviseli. Nagyon szeretném a következő búzát már egy új, betegségeknek jobban ellenálló fajtával megtermelni, ami megnyithatná az utat a nitrogén műtrágya csökkentése és az állományban fújt gombaölő elhagyása előtt.

Learattuk a 2025-ös napraforgót október elején. A hozam közepesnek mondható, 22 mázsa lett, a költségeket azonban sikerült alacsonyan tartani, aminek köszönhetően hektáronként a támogatásokon felül mintegy 8 mázsányi haszon maradt a terményen. A regeneratív technológia úgy gondolom, hogy jól vizsgázott, nem sikerült ugyanakkor hiba nélkül lehozni az évet. Az ellenszél erős volt, az aszály és a vadkár komoly terméskiesést okozott.

Az augusztus 20-án vetett takarónövény keverék és zöldugar szépen sorol a vetés után lehullott 12 mm eső hatására a jobb szerkezetű talajokon, a szikes táblarészeken azonban egyelőre semmi. Remélem az ősz folyamán ott is beindul a természet és kezdetét veheti a talajmegújító utazás.

Augusztus 20-án egy sekélyen tarlóhántott és lehengerezett búza tarlóba elvetettünk két különböző összetételű, a lehetőségeimhez képest változatos takarónövény keveréket. A területen így a búza aratást követően újraindulhat a fotoszintézis, a változatos növénytakaró pedig változatos és folyamatos gyökérváladékkal táplálhatja a talajéletet.

Amíg a no-till vetés feltételeit a talajaim nem tudják teljesíteni, addig úgy gondolom, hogy a takarónövények augusztusi vetése előtt érdemes a tarlóhántást sekélyen elvégeznem. Dr. Christine Jones hangsúlyozza (4. perctől), hogy egy sekélyen elvégzett talajmunka alapvetően „belefér” a regeneratív gazdálkodásba, és ezt a minimálisra szorított bolygatást a talajélet viszonylag hamar ki tudja heverni, de csakis akkor, ha a talajmunkát a lehető legrövidebb időn belül vetés követi.

A 2025-ös napraforgó technológia kialakításakor a talajmegújítással kapcsolatos elképzeléseim java részét sikerült megvalósítani. Előveteménynek kipróbáltam egy egész éves takarónövény keveréket, ami után nagyon szép élő, morzsalékos talaj maradt. A naprát sekély talajmunkába vetettük, kevés műtrágyával, állományban végzett gombázás nélkül. Nagy hiba volt tavasszal a sekély talajmunka túl késői időzítése. Úgy tűnik június végén, hogy a 2025-ös év is az aszályról szól majd, kíváncsian várom, hogy a talajegészség remélt javulása segít-e valamit az állományon ebben a stresszes időszakban.

A 2025-ös búzát még nagyrészt hagyományos technológia mellett termeltem, ami amellett, hogy ezt az egy évet szemlélve pozitív pénzügyi eredményt ígér, a hosszú távú ökológiai hasznok tekintetében egészen biztosan mínuszos volt. Nagyon sok minden kell majd másként csinálni, ha komolyan gondolom a talajaim megújítását, kezdve a gombaölő és a nagy mennyiségű nitrogén műtrágya elhagyásával.