Hiába a történelmi aszály, haladnom kell előre a regeneratív úton, így ha eljön a nyár vége, akkor következnie kell a takarónövények vetésének. Takarónövény nélkül nem lesz gyökérfolytonosságom, változatosságom, talajoltásom, és nem lesz egészséges talaj táplálékháló sem, ami a talajmegújítás abszolút alapja. Keverőt és vetőgépet elővenni, majd lehet menni esőért imádkozni.
Learattuk a búzát 2026-ban. A hozam 23,5 mázsa lett hektáronként, ami messze elmarad a költségektől. Az aszály ellen úgy látom, hogy egyetlen esélyem a talajaim életre keltése és a költségcsökkentés. A gyakorlat is igazolja a regeneratív gazdálkodás hatékonyságát: a talajmegújító tábla sokkal jobban adta, mint a konvencionális.
A 2026 májusi határszemlék következtetései: a regeneratív gazdálkodás aszályban jelentős előnyhöz juttatja a búzát a szomjazó Alföldön, a bíborhere jól érzi magát a homokos táblán és a napraforgó rendben útnak indult a márciusi min-till magágykészítés és a takarónövényes év után. Továbbra is úgy látom, hogy alföldi gazdaként az egyetlen esélyem a túlélésre a talajmegújító gazdálkodás.
Április 29-én elvetettük a napraforgót az aszályos Alföldön, majd elmentünk esőért imádkozni. A magok egy előző napon megkompaktorozott, takarónövényes min-till talajba kerültek, 60 ezer körüli tőszámmal, 120 kg 27-es N műtrágya kíséretében. Az alapművelést a takarónövényekre bíztam, akiket min-till módszerrel, március 13-án termináltunk tárcsa+hengerrel. A vetés jól sikerült, a magok 5 cm körüli mélységbe kerültek, volt aki nedvesbe, volt aki szárazba.
Ezen a táblán nem szántással vagy lazítóval, hanem takarónövényekkel készítettem elő a talajt a napraforgónak. Márciusban megnéztem, mit tud a biológia: 25 centi mélyen is morzsalékos szerkezetet és rengeteg gilisztát találtam a min-till magágykészítés előtt. Tapasztalatok a gépi munkáról, az időzítésről és arról, mi történt a nehezebb, szikes foltokon. Megvizsgálom, hogy mi az, ami sikerült, és hol követtem el hibákat a technológiában. Tanulságok a tárcsázástól a hengerezésig, saját alföldi tapasztalatok alapján.
Novemberben a takarónövényes táblákon nagyon jól érezte magát a talajművelő retek, a facélia, a bíborhere és a homoki zab. A talaj épül, amit láttam, az tetszett. A szikes táblarészek – bár előrelépés van – nagyon hosszú regeneratív út előtt állnak. A búza szépen kikelt, három levélig eljutott, a száraz altalaj miatt azonban itt a jó termés kulcsa a tavaszi eső lesz.
A regeneratív gazdálkodás kedvez a mezei pocok felszaporodásának. A minimális talajművelés, a szecskázott búza szalma területen hagyása, a takarónövény vetés és az évelő zöldugar táblák létesítése mind a rágcsáló malmára hajtják a vizet. A kártételük máris jelentkezett, kirágták az évelő zöldugarokat, megtizedelték a takarónövényeket. Megpróbálom T-ülőfákkal becsalogatni a ragadozó madarakat, hátha gyérítenének a pocok állományon, hátha küszöbérték alá tudnák szorítani a rágcsálók kártételét.
Az augusztus 20-án elvetett takarónövény keverék október közepi szemléjén olyat láttam, amilyet még soha: élesen elvált egymástól két táblarész az elővetemények mezsgyéje mentén. Az alábbi képeken a jobb oldalon nitrogénműtrágyázott és gombaölőzött búza, míg a bal oldalon egy egész éves zöldugar keverék volt az elővetemény. A búza után a talajművelő retek, a homoki zab és az árvakelésű búza levelei látványosan sárgultak, tápanyaghiány tünetei mutatkoztak. Ezzel szemben a zöldugar után a takarónövény szép zöld volt. Lehetséges, hogy a bal oldali táblarészen jóval élénkebb a talajélet, és ezért nincs sárgulás?
Elvetettük az őszi búzát 2025. október 10-én. A tervezett technológia a 2024/25-öshöz nagyon hasonló, azaz a regeneratív átállást a minimális talajművelés, az őszi műtrágyamentesség és a búza aratás utánra tervezett takarónövény képviseli. Nagyon szeretném a következő búzát már egy új, betegségeknek jobban ellenálló fajtával megtermelni, ami megnyithatná az utat a nitrogén műtrágya csökkentése és az állományban fújt gombaölő elhagyása előtt.
Learattuk a 2025-ös napraforgót október elején. A hozam közepesnek mondható, 22 mázsa lett, a költségeket azonban sikerült alacsonyan tartani, aminek köszönhetően hektáronként a támogatásokon felül mintegy 8 mázsányi haszon maradt a terményen. A regeneratív technológia úgy gondolom, hogy jól vizsgázott, nem sikerült ugyanakkor hiba nélkül lehozni az évet. Az ellenszél erős volt, az aszály és a vadkár komoly terméskiesést okozott.
Az augusztus 20-án vetett takarónövény keverék és zöldugar szépen sorol a vetés után lehullott 12 mm eső hatására a jobb szerkezetű talajokon, a szikes táblarészeken azonban egyelőre semmi. Remélem az ősz folyamán ott is beindul a természet és kezdetét veheti a talajmegújító utazás.
Augusztus 20-án egy sekélyen tarlóhántott és lehengerezett búza tarlóba elvetettünk két különböző összetételű, a lehetőségeimhez képest változatos takarónövény keveréket. A területen így a búza aratást követően újraindulhat a fotoszintézis, a változatos növénytakaró pedig változatos és folyamatos gyökérváladékkal táplálhatja a talajéletet.
Hiába a történelmi aszály, haladnom kell előre a regeneratív úton, így ha eljön a nyár vége, akkor következnie kell a takarónövények vetésének. Takarónövény nélkül nem lesz gyökérfolytonosságom, változatosságom, talajoltásom, és nem lesz egészséges talaj táplálékháló sem, ami a talajmegújítás abszolút alapja. Keverőt és vetőgépet elővenni, majd lehet menni esőért imádkozni.
Learattuk a búzát 2026-ban. A hozam 23,5 mázsa lett hektáronként, ami messze elmarad a költségektől. Az aszály ellen úgy látom, hogy egyetlen esélyem a talajaim életre keltése és a költségcsökkentés. A gyakorlat is igazolja a regeneratív gazdálkodás hatékonyságát: a talajmegújító tábla sokkal jobban adta, mint a konvencionális.
A 2026 májusi határszemlék következtetései: a regeneratív gazdálkodás aszályban jelentős előnyhöz juttatja a búzát a szomjazó Alföldön, a bíborhere jól érzi magát a homokos táblán és a napraforgó rendben útnak indult a márciusi min-till magágykészítés és a takarónövényes év után. Továbbra is úgy látom, hogy alföldi gazdaként az egyetlen esélyem a túlélésre a talajmegújító gazdálkodás.
Április 29-én elvetettük a napraforgót az aszályos Alföldön, majd elmentünk esőért imádkozni. A magok egy előző napon megkompaktorozott, takarónövényes min-till talajba kerültek, 60 ezer körüli tőszámmal, 120 kg 27-es N műtrágya kíséretében. Az alapművelést a takarónövényekre bíztam, akiket min-till módszerrel, március 13-án termináltunk tárcsa+hengerrel. A vetés jól sikerült, a magok 5 cm körüli mélységbe kerültek, volt aki nedvesbe, volt aki szárazba.
Ezen a táblán nem szántással vagy lazítóval, hanem takarónövényekkel készítettem elő a talajt a napraforgónak. Márciusban megnéztem, mit tud a biológia: 25 centi mélyen is morzsalékos szerkezetet és rengeteg gilisztát találtam a min-till magágykészítés előtt. Tapasztalatok a gépi munkáról, az időzítésről és arról, mi történt a nehezebb, szikes foltokon. Megvizsgálom, hogy mi az, ami sikerült, és hol követtem el hibákat a technológiában. Tanulságok a tárcsázástól a hengerezésig, saját alföldi tapasztalatok alapján.
Novemberben a takarónövényes táblákon nagyon jól érezte magát a talajművelő retek, a facélia, a bíborhere és a homoki zab. A talaj épül, amit láttam, az tetszett. A szikes táblarészek – bár előrelépés van – nagyon hosszú regeneratív út előtt állnak. A búza szépen kikelt, három levélig eljutott, a száraz altalaj miatt azonban itt a jó termés kulcsa a tavaszi eső lesz.
A regeneratív gazdálkodás kedvez a mezei pocok felszaporodásának. A minimális talajművelés, a szecskázott búza szalma területen hagyása, a takarónövény vetés és az évelő zöldugar táblák létesítése mind a rágcsáló malmára hajtják a vizet. A kártételük máris jelentkezett, kirágták az évelő zöldugarokat, megtizedelték a takarónövényeket. Megpróbálom T-ülőfákkal becsalogatni a ragadozó madarakat, hátha gyérítenének a pocok állományon, hátha küszöbérték alá tudnák szorítani a rágcsálók kártételét.
Az augusztus 20-án elvetett takarónövény keverék október közepi szemléjén olyat láttam, amilyet még soha: élesen elvált egymástól két táblarész az elővetemények mezsgyéje mentén. Az alábbi képeken a jobb oldalon nitrogénműtrágyázott és gombaölőzött búza, míg a bal oldalon egy egész éves zöldugar keverék volt az elővetemény. A búza után a talajművelő retek, a homoki zab és az árvakelésű búza levelei látványosan sárgultak, tápanyaghiány tünetei mutatkoztak. Ezzel szemben a zöldugar után a takarónövény szép zöld volt. Lehetséges, hogy a bal oldali táblarészen jóval élénkebb a talajélet, és ezért nincs sárgulás?
Elvetettük az őszi búzát 2025. október 10-én. A tervezett technológia a 2024/25-öshöz nagyon hasonló, azaz a regeneratív átállást a minimális talajművelés, az őszi műtrágyamentesség és a búza aratás utánra tervezett takarónövény képviseli. Nagyon szeretném a következő búzát már egy új, betegségeknek jobban ellenálló fajtával megtermelni, ami megnyithatná az utat a nitrogén műtrágya csökkentése és az állományban fújt gombaölő elhagyása előtt.
Learattuk a 2025-ös napraforgót október elején. A hozam közepesnek mondható, 22 mázsa lett, a költségeket azonban sikerült alacsonyan tartani, aminek köszönhetően hektáronként a támogatásokon felül mintegy 8 mázsányi haszon maradt a terményen. A regeneratív technológia úgy gondolom, hogy jól vizsgázott, nem sikerült ugyanakkor hiba nélkül lehozni az évet. Az ellenszél erős volt, az aszály és a vadkár komoly terméskiesést okozott.
Az augusztus 20-án vetett takarónövény keverék és zöldugar szépen sorol a vetés után lehullott 12 mm eső hatására a jobb szerkezetű talajokon, a szikes táblarészeken azonban egyelőre semmi. Remélem az ősz folyamán ott is beindul a természet és kezdetét veheti a talajmegújító utazás.
Augusztus 20-án egy sekélyen tarlóhántott és lehengerezett búza tarlóba elvetettünk két különböző összetételű, a lehetőségeimhez képest változatos takarónövény keveréket. A területen így a búza aratást követően újraindulhat a fotoszintézis, a változatos növénytakaró pedig változatos és folyamatos gyökérváladékkal táplálhatja a talajéletet.
Ezen a blogon a regeneratív gazdálkodással kapcsolatos gondolataimat és tapasztalataimat írom le. Megkísérlem összefoglalni a vezető talajmegújítók elméleti iránymutatásait, majd a saját gazdaságomban ezek alapján tett próbálkozások eredményit. A regeneratív útra lépve sok kellemetlen meglepetés vár rám, de hiszem azt, hogy gyermekeink és unokáink számára a jövőt talajaink életre keltése jelenti. Egyszerű gazdálkodó vagyok, nem akarok semmit sem eladni, vagy bárkit bármire rábeszélni. Minden kedves Olvasónak eredményes gazdálkodást és sikeres talajmegújítást kívánok.