A regeneratív gazdálkodás szemléletét követtem ezen a táblán, ahol nem egy őszi mély talajműveléssel hoztam létre gyökérágyat a soron következő napraforgónak, hanem a biológia erejére támaszkodva takarónövényekkel próbáltam meg előkészíteni a terepet. A talajmegújító mezőgazdaság három fontos alapelvéből a gyökérfolytonosságra és a változatosságra törekvést igyekeztem így megvalósítani, majd 2026 márciusban következett a harmadik alapelvnek történő megfelelés: hogyan kellene ebből magágyat készíteni a napraforgó számára úgy, hogy a talajéletnek a lehető legkisebb bolygatást kelljen elszenvednie. A feladat nem egyszerű az én helyzetemben, lássuk mi az ami sikerült, és mi az ami nem.
Talajélet: létezhet-e ennél hatékonyabb talajlazító?
Ezen a táblán egész télen egy takarónövény keverék dolgozott, majd március 13-án egy sekélyen végzett talajmunkával kezdtük meg a napraforgó magágyának előkészítését. A komposzt kivonattal és huminsavval oltott takarónövények az aszályos 2025-ös őszön hiányosan keltek, és a fejlődésük is lassú volt, de még így, félgőzön is csodaszép talajszerkezetet hoztak létre. A talaj morzsalékos a teljes ásónyom, azaz legalább 25 cm mélységig, ásónyomonként 4-5 giliszta került elő átlagosan, és rengeteg bébi gilisztát is találtam, elsősorban a takarónövények gyökerének közelében. A gazdabot és az ásó gond nélkül lement, első ránézésre nem ütött vissza a mélyművelés elhagyása.

Micsoda különbség alakult ki már egyetlen takarónövény keverék hatására is a hagyományos, azaz szántásos/lazításos alapművelés, majd feketén hagyott területhez képest. A regeneratív táblát egész ősszel és télen változatos takarónövények borították, akik folyamatosan fenntartották a folyékony szén útvonalat: a fotoszintézis során termelt cukrokból készített gyökérváladékkal táplálták a talaj élővilágát. A talajélet felpezsdült, és nem csak a szemmel jól látható giliszták, de mellettük gombák, hasznos baktériumok és mindenféle én nem is tudom micsodák szaporodhattak fel.
Mikroszkópom nincs, így nem tudok mélyebben betekinteni a talajban zajló folyamatokba, de Gabe Brown szavai azért elkísértek a terepszemlén: „ha a földed olyan, mint a sötét színű rögös túró, akkor biztos lehetsz benne, hogy a talajélet ott van és neked dolgozik„. Márpedig ez a talaj olyan lett, mintha egy nagy tál túrót borítottam volna az ásóra. Kedvem is lett volna beleharapni.

Napraforgó magágykészítés: géppark, munkamélység, búza árvakelés, időzítés
Miután bérmunkában gazdálkodva nincs elérhető direktvetőgép és rövidtárcsa, így a hagyományos gazdálkodásban edződött gépparkkal végeztük el a napraforgó magágyának előkészítését. Az „ítéletvégrehajtó” egy V-tárcsa volt – amit a bérmunkát végző gazda barátom csak úgy hív: „a nagy buta tárcsa”. Ez nem egy tipikus regeneratív munkaeszköz, mégis meglepően szépen és precízen teljesített.
Amint a felszín annyira megszáradt, hogy rá lehetett menni, már jöttünk is (március 13-án). Idén nem szerettem volna megismételni a 2025-ös hibát, amikor is túl sokáig, majdnem április közepéig elengedtem a takarónövényeket, akik túlerősödtek, és már csak több menetben, 5 cm-nél mélyebben dolgozva sikerült őket terminálni.
Idén a cél az volt, hogy minden gyom/takarónövény legyen elmunkálva, és közben ne kelljen a napraforgó vetésmélysége alá művelni. A munkamélységet sikerült 5 cm-re beállítani, így a gyomokat és a túlélő takarónövényeket (a zab és a retek elég jól túlélte a telet, a facélia nagyrészt kifagyott, herefélékből pedig eléggé keveset találtam) a gép kivágta.
Búza árvakelés szerencsére nem volt nagy számban a területen. A takarónövény vetése előtt ugyanis sikerült jó minőségben megcsinálni a tarlóhántást, és a sekélyen beforgatott búzamagok kicsíráztak, mire jöttünk a Rapiddal a takarónövényeket vetni 2025 augusztus 20-án. A Rapid ezeket a fiatal búzákat akkor gond nélkül kivágta. Ha nem szeretném, hogy a búza árvakelés megjelenjen a takarónövényben, akkor érdemes hamarabb megcsinálni a búza tarlójának hántását (hengerrel zárva, azaz magágy minőségben), így lesz arra esély, hogy a Rapid tárcsasora előtt meg tudjanak indulni a búzák.

Talajtakarás, tárcsatalp, hengerezés – Tapasztalatok és hibák
Sajnos a tárcsa a búzaszalma maradékából és a takarónövényekből sokat betemetett, de azért maradt a felszínen is valamennyi takarás. Tanulság: a búza aratás után sekélyebben kell majd idén a tarlót meghántani augusztusban (2-5 cm között tervezem a munkamélységet), hogy még több szalma maradjon a felszínen. Illetve a takarónövények vetését érdemes a 2025-ös augusztus 20-ról kicsit későbbre tolni, hátha úgy sűrűbb takarónövény állományt sikerülne kialakítani. Tanulság a 2025-ös takarónövény vetésből: akkor kell elvetni az általam használt, elsősorban hideg évszakos növényekből álló mixet, amikor az utolsó augusztusi hőhullámok, a 36-38 fokok végleg elvonultak.
A talajt megásva azt tapasztaltam, hogy a takarónövényeknek és az ősz óta dolgozó talajbiológiának köszönhető morzsalékos talajszerkezet alakult ki, amit megvágva nem alakult ki szemmel látható tárcsatalp. A talaj a tárcsa munkamélysége alatt is aprómorzsás maradt.

A tárcsa után, másnap délelőtt kapott a terület egy sor Cambridge hengert, ami szépen visszazárta a megbolygatott felszínt. Ezután már csak egy esőnek kellene jönnie vetésig, hogy a sekélyen beforgatott növényi maradványok mellett érni tudjon a talaj. Hogy a vetés előtt kell-e még jönni egy sor kompaktorral, azt nem tudom. Ha megázna, és megindulnának a gyomok, akkor mindenképp, ha marad a szárazság, akkor nem biztos. Van némi parlagfű a területen. Ha ők megindulnak még a vetés előtt, akkor nem lehet megspórolni a kompaktort. Meglátjuk.
Szikes tapasztalatok: hosszú még az út, de nem reménytelen
A tábla jól termő részén egyértelműen pozitívak a tapasztalataim. A szikes foltokon ugyanakkor ezzel a művelettel még nem sikerült magágy minőségű talaj csinálni. Oda még vissza kell majd menni egy sor talajmunkával, most úgy gondolom. Az viszont a szikfoltokon is látszik, hogy a talajélet elindította a kedvező folyamatokat. Igaz ugyan, hogy a takarónövények itt még gyengébben keltek, mint a jobb részeken, de az a néhány hírmondó növény, a sekélyen bekevert szalmamulcs bomlásával kiegészülve elkezdte kialakítani a kívánt aprómorzsás talajszerkezetet.

Fontos tanulsága ennek az évnek, hogy még egy gyengén vagy közepesen sikerült takarónövény állomány is sokkal jobb, mint a semmi. Az egyértelmű, hogy a szikes részeken sokkal lassabbak a regeneratív folyamatok, mint egy jobb adottságú táblán. De még itt is megfigyelhető, hogy a takarónövények által életben tartott talajélet a jó irányba tereli a folyamatokat. Ez az alábbi fotón is szépen látszik. Óriási a különbség a regeneratív/takarónövényes (jobbra) és a szomszéd élettelen fekete ugar+lazított talaja közt.

Minél több növényi maradványra van szükségem, minél sekélyebben bekeverve, minél több életre és minél több takarónövényre. És akkor bízhatok abban, hogy a talajszerkezet ezek között a mostoha körülmények közt is javulhat, és végül ezek a táblarészek is képesek lesznek megteremni legalább 1,6-1,8 tonna napraforgót és legalább 4 tonna búzát. Ha odáig sikerülne eljutni, akkor már azt mondanám: megérte.
Legfőbb következtetések
- Még egy közepesen sikerült takarónövény állomány (plusz a sekélyen bekevert szalma) is képes csodálatosan szép talajszerkezetet létrehozni, akár egyetlen szezon alatt is.
- Napraforgó előtt a március első felében, 5 cm mélységben elvégzett tárcsázás+hengerezés képes biztosítani a terület gyommentesítését és a napraforgó magágyának előkészítését. Min-till körülmények közt ez így jól működött idén.
- Szikes táblarészeken is látványosan megindul a talaj épülése, de itt sokkal hosszabbnak és rögösebbnek ígérkezik az út.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍
