Miért alapfeltétel a biodiverzitás a jól működő ökoszisztémákban?
„A talajmegújítás egyik kulcsa a biodiverzitás” – Dr. David Johnson
A természet egyik megkerülhetetlen alapelve a változatosságra törekvés. Bármely földi ökoszisztéma akkor működik jól, ha változatos. A változatossággal valósul meg a munkamegosztás és az együttműködés. Így mindenki azt csinálhatja, amihez a legjobban ért. A természet nem szereti a monokultúrát. A természet célja a biodiverzitás. Célja, hogy a táplálékháló minél sokszínűbb és népesebb legyen: mikrobiális, növényi és az állatok szintjén egyaránt.
A természet a felmerülő problémákat a változatosságon keresztül oldja meg. Ha van egy változatos és folyamatos növényi borítás, akkor a mikrobiális élet is népes és változatos lesz. Akkor pedig biztosan él valahol a gombák vagy baktériumok egy olyan csoportja, akik ki tudják segíteni a növényt akár egy aszályban, akár egy felhős időszakban, akár egy kártevő/kórokozó támadásnál vagy épp egy mikroelem hiányánál.
Még ha nekünk, embereknek fogalmunk sincs róla, hogy a több ezer mikroba faj közül épp melyikre van szükség egy bizonyos stressz kezelésekor – és legyünk őszinték, erről fogalmunk sincs és nem is lesz soha -, ha kellően változatos a talajélet, akkor bízhatunk benne, hogy ezek a mikrobák optimális létszámban és változatosságban jelen lesznek.
Biodiverzitás vs. monokultúra
A hosszabb választ Dr. Christine Jones adja meg előadásában. Bemutatja, hogy a fajgazdag társulások – legyen szó növénytársulásról vagy a mikrobák változatos közösségéről – mindig hatékonyabban működnek, mint a monokultúrák. A különböző fajból/családból származó növények és a mikrobák ugyanis összedolgozhatnak – az azonos fajból származó növények és azok mikrobaközösségei ugyanakkor versengenek -, és együtt mindig többre képesek. Legyen szó tápanyag-gazdálkodásról, növényvédelemről, stresszkezelésről vagy a megtermelt biomasszáról.
Tegyük fel például, hogy van két szomszédos növényünk, egy rizs és egy bab. Lásd a 23. percnél Dr. Christine Jones fenti előadásában. A rizs és a vele összedolgozó mikrobák hatékonyak a foszfor feltárásában, a bab pedig a vele együtt élő mikrobákkal hatékony az N-kötésben. A munkamegosztás jegyében megtehetik, hogy a rizs növény a foszfort nitrogénre cseréli a babbal. Segítőik, a mikorrhiza gombák a gombafonalaikon keresztül intézik a kommunikációt és a szállítást (némi cukorért cserébe).
A növények kereskedhetnek a szomszédaikkal, együttműködhetnek, sőt segíthetik egymást akkor is, ha valamely kórokozó/kártevő támadásától tartanak, vagy stresszhatástól szenvednek. Persze mindezt csak akkor, ha nem versenytársat látnak a szomszédban, azaz nem monokultúrában élnek. És emellett olyan változatos mikrobaközösség veszi őket körül – mikorrhiza gombahálózatok például -, akik támogatni képesek ezt az együttműködést.
Nagyobb változatosság = nagyobb biomassza
Dr. Christine Jones arra is felhívja a figyelmet, hogy egy változatos növénytársulás mindig nagyobb biomasszát képes előállítani, mint egy monokultúra. A Jena-kísérletet hozza fel példának (31. perc a fenti videóban). Ebből az látszik, hogy egy kételemű keverék 25, egy 4 elemű 50, egy 8 elemű pedig akár 80-100 százalékkal nagyobb biomassza előállítására képes, mint egy monokultúra. A biodiverzitás kiváltja a kémiai és mechanikai inputokat, a műtrágyát, a növényvédelmet, a talajmunkát. Gabe Brown kísérlete nagyon hasonló eredményt mutatott. Változatosság = sokkal nagyobb biomassza, egy külső input nélküli rendszerben lásd itt a 7. perctől.
Gabe Brown szerint a jövő mezőgazdaságában már nem monokultúrák lesznek, hanem csakis növénytársulások. Egyszerre kerül majd elvetésre például a kukorica és a szója, a borsó és a búza, vagy épp a repce és a bíborhere. Sőt gyakoriak lesznek a 4-8-16 elemű, aratott növénytársulások is. Dr. Christine Jones bemutatja, hogy egy növénytársulás akkor igazán hatékony, ha legalább 4 növénycsalád képviselőiből áll össze.
A főnövények esetében számomra ez a változatosság ma még nehezen megoldhatónak tűnik – a gyomokra is tekinthetünk ugyanakkor társnövényként, akik megfelelő létszámban és változatosságban akár a főnövényünk hasznára is lehetnek -, a takarónövények esetében azonban nem lesz gond. Ott jöhetnek a legalább 4 növénycsaládból álló keverékek.
Növényi és mikrobiális változatosságra is szükség van
A természet az együttműködés és a versengés átláthatatlan keverékeként működik. Dr. Christine Jones hangsúlyozza, hogy a szomszédos növények és azok mikrobaközösségei akkor működhetnek együtt, ha összekötik őket a mikorrhizahálózatok és a növények különböző növénycsaládokból származnak. Ha nincsenek mikorrhizák, akkor a szomszédos növények nem tudnak, ha ugyanahhoz a növénycsaládhoz – rosszabb esetben ugyanahhoz a fajhoz – tartoznak, akkor nem akarnak összedolgozni.
Dr. Christine Jones rámutat, hogy a talajmegújító gazdálkodásban növényi és mikrobiális változatosságra is szükség van. Előbbit a vetésforgó és a takarónövény keverékek minél gazdagabb fajösszetételével, utóbbit a növényi biodiverzitás mellett a komposzt alapú oltóanyagok használatával lehet elérni.
A mikrobiológus professzor rámutat, hogy minden növény fajnak/családnak megvan a saját mikrobaközössége – a magban a növény DNS-e és az induló tápanyag mellett ott vannak az adott növényre jellemző mikrobák is útravalónak -, így ha egy változatos takarónövény keveréket termesztünk a területen, akkor ezek a növények a saját mikrobaközösségükkel szépen be is oltják/népesítik a talajt. És ha ez a magkeverék még be is van oltva egy gomba túlsúlyos komposzt kivonattal és esetleg még huminsavval, akkor meg is van a mikrobiális változatosságot meglapozó talajoltó stratégia.
Állati változatosság: Gabe Brown és a szakaszos legetetés
Gabe Brown mindig is hangsúlyozta, hogy az ő szívéhez az állattartás és a legeltetés áll közelebb. Ő a talajegészség alapelvei közt külön pontként szerepelteti az állatok integrációját, azaz a nagy egyedszámmal végzett szakaszos legeltetést. Gabe Brown hangsúlyozza, hogy az elképzelhető leggyorsabb talajmegújításhoz szükség van állatokra is a termőföldeken, csakis így lehet teljes a táplálékháló.
Nálam erre sajnos nem lesz lehetőség, nekem meg kell elégednem egy lassabb tempójú talajmegújítással. Bár, ha belegondolok, vadlibám, őzem, nyulam, pockom, varjam már így is annyi van, hogy adnék is el belőle…
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍