A talajbiológia nem egy unalmas tanóra, hanem egy lehetőség a gazda számára, hogy mindazt az inputot – műtrágyát, növényvédő szert, talajmunkát – amiért eddig fizetett, most ingyen megkapja a talajban lakó élőlényektől. Az egészséges talajban milliárdszám nyüzsögnek a gombák, baktériumok és csak arra várnak, hogy összedolgozhassanak a növényeinkkel. A talaj táplálékhálója nem csupán egy elmélet, hanem egy ingyen dolgozó, tapasztalt ökológiai gépezet a gazda profitjának szolgálatában.
Mi a talaj táplálékháló, milyen feladatai vannak és kik alkotják?
A talaj táplálékháló egy önszabályozó és önfenntartó gazdasági és társadalmi rendszer, melyben a főszereplők – növény, baktérium, mikorrhiza gomba és szaprofita gomba, ragadozók – szoros egymásra utaltságban élnek együtt, immáron több százmillió éve. Ebben a rendszerben minden szereplőnek megvan a maga feladata. Abból bárki kiesik, a talaj táplálékháló összeomlik. Egy egészséges talajban a táplálékháló minden olyan szolgáltatást biztosít, amit a hagyományos gazdálkodás kémiai/mechanikai inputokkal old meg. A rendszer képes kielégíteni a növény és a talajélet minden igényét.
„A természet a biológia segítségével tartja körforgásban a tápanyagokat. Ez az, amit nekünk gazdálkodóknak a legnehezebb megértenünk” – Gabe Brown
A növény szerepe a talaj táplálékhálóban
A növény ebben a rendszerben a „napelem”, aki a fotoszintézise során vízből, szén-dioxidból és napenergiából cukrot és oxigént állít elő. A cukor egy részéből felépíti a saját testét, másik részét pedig gyökérváladék formájában átengedi a talajban élő mikrobák, azaz baktériumok és gombák részére. Mindezt nem baráti alapon teszi, cserébe szolgáltatásokat vár el. Tápanyagot – nitrogént, foszfort, mikroelemeket -, vizet, és a kártevők/kórokozók/stresszhatások ellen védelmet kér és kap föld alatti segítőitől.
Talajbaktériumok jelentősége és feladatai
A baktériumok egyik fontos feladata az, hogy megvédjék a növényt a talajból vagy a levegőből támadó kórokozókkal szemben. Például úgy, hogy réteget képeznek a gyökér körül. Emellett hormonokat, enzimeket, vitaminokat állítanak elő, tápanyagokat tárnak fel, nitrogént kötnek, foszfort szabadítanak fel a növény számára elérhetetlen foszfor forrásokból, valamint lebontják/megkötik a talajban lévő káros anyagokat és vegyszermaradékokat. Továbbá lebontják az alacsony C/N arányú növényi és állati maradványokat – pl. a zöld növényi részeket -, ezzel gondoskodva a tápanyagok gyors körforgásáról. Ők építik fel és ragasztják össze a mikroaggregátumokat. Ezek tizedmilliméternyi, szabad szemmel nem látható talajmorzsák, melyek „téglaként” funkcionálva alapanyagot szolgáltatnak a gombáknak a makroaggregátumok felépítéséhez.
Gombák a talajban: mikorrhiza gomba, szaprofita gomba és kórokozók
A talajban alapvetően a gombák 3 csoportja van jelen, ők a következők:
- Szaprofita gomba, azaz lebontó gombák
- Szimbionta, azaz a növénnyel összedolgozó gombák, pl. mikorrhiza gomba, trichoderma
- Patogén, azaz kórokozó gombák
Szaprofita gomba: a lebontás mesterei
A szaprofita gomba fő feladata a magas C/N-arányú, azaz fás/elfásodott növényi maradványok – pl lignin -, illetve a talajban lévő káros anyagok és vegyszermaradékok lebontása. Ők így tartják mozgásban a tápanyag-körforgást és tisztítják meg a területet a kórokozóknak/kártevőknek is otthont adó szármaradványoktól. A szaprofita gombák akkor szaporodnak fel, ha sok a szármaradvány. Ez az ő fő táplálékuk. Ugyanakkor, ahogy arra Dr. Christine Jones felhívja a figyelmet, gyökérváladékkal is szívesen táplálkoznak, azaz élő növény nélkül is képesek életben maradni. Az életterük elsősorban a talaj levegős, felső 15 cm-e. Állományuk gondolatom szerint a jelen lévő növényi maradványokkal arányos. Károsan hat rájuk a talajművelés – elsősorban mély talajművelés -, a gombaölő vegyszer, és a hosszú, szármaradványok vagy élő növény nélküli időszakok. (A táplálékhálóról bővebben lásd még Nicole Masters: For the love of soil, 45-57. oldal).
Mikorrhiza gomba: a növények „kiterjesztett gyökere”
A mikorrhiza gombáknak ezzel szemben szükségük van az élő növényre az életben maradáshoz. Táplálékuk a növény által biztosított gyökérváladék. Fő feladatuk a kommunikáció és a szállítás – cukor, tápanyagok, víz, más mikrobák. Vékony gombafonalaikkal behálózzák a gyökér közvetlen és tágabb környezetét, így növelve a növény által lefedett területet a sokszorosára. A mikorrhiza gombák az első számú létrehozói a makroaggregátumoknak – erre tudomásom szerint a lebontó gombák is képesek, igaz kisebb mennyiségben/hatékonysággal -, azaz talajmorzsáknak, gondoskodva ezzel a laza/levegős talajról. Ehhez erős ragasztó anyagot termelnek, melynek neve: glomalin. Óriási a jelentőségük a humuszképződésben.
A mikorrhiza gomba köti össze a növényt a baktérium telepekkel. A baktériumoktól feltárt tápanyagokat – nitrogént, foszfort -, a növény irányából fizetőeszközt, azaz cukrot szállít. A mikorrhiza gomba rendkívül érzékeny a mély talajművelésre, a gombaölő vegyszerre és a hosszú, élő növény nélküli időszakokra. A talajban az állományuk és előfordulásuk az élő gyökér mennyiségével arányos. A gyökérrel lefelé haladva akár egészen mélyre is lenyúlhatnak, a növénnyel kéz a kézben járnak.
Patogén gombák: mikor válnak kórokozóvá?
A szaprofita és mikorrhiza gombák mellett jelen vannak még a patogén, azaz kórokozó gombák is. A kórokozók nem azért jöttek erre a világra, hogy a gazdákat bosszantsák, ők a természettől szintén fontos feladatot kaptak: nekik kell a beteg, életképtelen egyedeket „kivenniük” a rendszerből, hogy az egészséges élőlényeknek legyen elegendő életterük Így ők, a rovarkártevőkkel karöltve a természet ítéletvégrehajtói/takarítói. Azért az ijesztő, hogy többnyire olyan növények termését esszük meg, melyek annyira egészségtelenek, hogy a természet a patogén gombák és rovarkártevők által halálra ítélte őket. Csoda, hogy ennyi krónikus betegség sújt minket?
Ezek a határok gombák és gombák közt ugyanakkor néha nagyon képlékenyek lehetnek. Dr. Christine Jones rámutat például, hogy a szaprofita gombák sem csak lebontók lehetnek. Képesek arra is, hogy olyan gombahálózatokat építsenek – hasonlóan a mikorrhiza gombákhoz -, melyen keresztül a növény és a baktériumok létesítenek kapcsolatot. De a mikorrhiza gomba is viselkedhet lebontó gombákként. Sőt, a kórokozó gombák is dönthetnek úgy, hogy kedvező életfeltételek esetén nem megtámadják a növényt, hanem együttműködnek vele, lásd Dr. James White és a fuzárium.
Ragadozók a talajban: protozoák és fonálférgek szerepe
A ragadozók – fonálféreg, protozoa – feladata, hogy a talaj táplálékháló körforgását biztosítsák. Gyökérrel, baktériummal, gombával és egymással táplálkoznak. Fenntartják az egyensúlyt, és az elfogyasztott zsákmányok testéből kinyert tápanyagokat visszajuttatják a rendszerbe, amiből új baktériumok, gombák fejlődhetnek. Sőt, az ilyen módon a gyökérzónába kiürített, vízben oldott szervetlen tápanyagokat akár maga a növény is felszívhatja. Bár Dr. Christine Jones hangsúlyozza, hogy a növény mindössze a tápanyag igényének maximum 10-15 százalékát képes így fedezni, a 85-90 százalékához mikrobák segítségével jut hozzá. Akár a Dr. James White által körülírt Rizofág-cikluson keresztül baktériumok segítségével, akár a mikorrhizák közvetítésével, az általuk működtetett micéliumhálózaton keresztül (fungal energy channel, ahogy Dr. Christine Jones nevezi).
Rizofág-ciklus vs. mikorrhiza gombák hálózata
A Rizofág-ciklus lényege röviden, hogy ebben a kétszereplős tápanyagfelvételi modellben a növény nem közvetlenül a talajoldatból veszi fel a tápanyagot, hanem baktériumokat szív fel a gyökérszőrein keresztül, majd ezektől a baktériumoktól elveszi a testükben őrzött tápanyagot. Végül pedig nem elpusztítja őket, hanem visszaereszti a gyökérzónába, ahol a baktérium újra felépítheti magát és újra felszívásra kerülhet.
A mikorrhizák által működtetett gombahálózat-modell, avagy ahogy Dr. Christine Jones tanítja, a „fungal energy channel” ezzel szemben háromszereplős. Itt a mikorrhizák gombafonalaihoz kötődve él a baktérium, aki feltárja a tápanyagot, amit a mikorrhiza juttat el a növényhez. A cserébe kapott folyékony szenet pedig szintén a gomba osztja szét. Ez a kívánatos, a fejlettebb tápanyagfelvételi modell, ennek elérése a cél.
Gondolatom szerint hagyományos gazdálkodásban a talaj táplálékhálójában a szükséges négy helyett csupán két főszereplő van jelen: növényből és baktériumokból áll, egy kevés szaprofita/lebontó gombával és az arányokat tekintve sok-sok kórokozó gombával. Akik ezekből a rendszerekből hiányoznak, azok a mikorrhiza gombák és a ragadozók. Egy ilyen talaj táplálékháló nem képes betölteni eredeti funkcióját. Nem szolgáltat elegendő tápanyagot, vizet, laza talajt és növényvédelmet, így emberi segítség, azaz külső inputok nélkül reménytelen az eredményes gazdálkodás. A talajmegújító gazda feladata az, hogy támogassa a talaj táplálékhálóját, amely így képes lesz arra, hogy külső inputok nélkül is egészséges növényeket neveljen.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍