„Ha nem kezdünk el a talaj egészségével foglalkozni, akkor további aszályok fognak jönni” – Gabe Brown
Alföldi gazdaként, öntözési lehetőség hiányában, 350-400 mm éves csapadékból gazdálkodva úgy gondolom, hogy az aszály elleni küzdelemben az egyetlen esélyem a regeneratív mezőgazdaság. Itt ugyanis az élettel teli, humuszban gazdag talaj beissza és megtartja a vizet, a mulccsal fedett felszín visszafogja a párolgást, és a nyüzsgő talajélet több módon is képes kisegíteni a növényt a forró nyári napokon. A regeneratív gazdálkodás képes arra, hogy számottevően javítsa a talaj és a növény vízgazdálkodását, és így csökkentse az aszály káros hatásait. Ezt az alábbi módokon ér el.
Így nyújt védelmet aszály ellen a regeneratív mezőgazdaság
- Beszivárgás: A biológiai gazdálkodásban jellemző talajmorzsáknak (makroaggregátumoknak), giliszta- és gyökérjáratoknak köszönhetően javul a víz beszivárgása. A víz itt a talaj mélyebb rétegeibe kerül ott, ahol leesik. Így nincs lefolyás, nincs belvíz. Lásd a fenti fotót: hogyan lehet az, hogy az élő növény nélküli bal oldalon áll a víz, a gyökerekkel átszőtt jobb oldalon pedig szinte mind beszivárgott?
- Szivacs-hatás: A felépülő humusznak köszönhetően a talaj egyre több vizet képes megőrizni. A humuszban gazdag talaj olyan lesz, mint a szivacs. A makroaggregátum és a gyökér körül képződő gyökérköpeny/rasztagyökér úgy működik, mint egy mini víztároló.
- Mikorrhiza gombák, mint a növény meghosszabbított gyökerei: A mikorrhizáknak köszönhetően, akik a gyökér meghosszabbításaként működnek a növény biológiai gazdálkodásban sokkal mélyebbre képes lehatolni. Nagyobb talajrészből képes vizet nyerni. Így a mikropórusokban lévő, a gyökér által megközelíthetetlen vízhez is hozzáfér.
- Talajtakarás: Regeneratív gazdálkodásban a talaj folyamatosan takarva van, akár növényi maradványokkal, akár élő növényekkel. Így a felszín kevésbé melegszik fel, mint a hagyományos gazdálkodás hosszú, takarás nélküli időszakaiban. Ebben a rendszerben a kipárolgás mértéke is kisebb.
- Kevesebb talajmunka, kevesebb szárítás: Minden talajművelés szárítja a talajt. Gondolatom szerint ez a vízvesztés kb. egyenlő a talajmunka mélységével cm-ben mérve, szorozva 1-2 mm-el. Pl. egy 10 cm mély tárcsázás átlagosan 10-20 mm vizet párologtat el. Ha nedvesebb a talaj akkor többet, ha hengerezve van akkor kevesebbet. Talajmegújító gazdálkodásban, ahogy egyre kevesebb a talajmunka (min-till, majd ha lehet, akkor no-till), úgy csökken a vízvesztés mértéke.
- Javuló vízfelhasználás: Ahogy a növény biológiai gazdálkodásban hatékonyan összedolgozik a mikrobákkal, úgy javul a fajlagos vízfelhasználása. Azaz egységnyi biomasszát kevesebb víz felhasználásával képes előállítani. Ez legjobban a nitrogénnel kapcsolatban látszik: egy molekula nitrát – kémiai/mechanikai gazdálkodásban a növény az N igényének jelentős részét műtrágyából származó nitrátként veszi fel – átalakítása aminosavvá 3 molekula víz felhasználásába kerül, amely vízfelhasználásra biológiai gazdálkodásban nincs szükség. Itt ugyanis a növény a nitrogént a táplálékhálótól eleve aminosav formában kapja, pontosabban cukorért vásárolja.
- Több mulcs=több víz: A mulcs bomlása víz (és szén-dioxid) felszabadulásával jár. Mikor a talajmegújító gazda a területen hagyja a szármaradványt, pl. a búza szalmát, akkor a vizet is megőrzi.
- Esőképző részecskék: Az esők képződésének feltétele, hogy legyenek a levegőben olyan parányi részecskék, melyeken a pára ki tud csapódni. Egyre több tudományos munka bizonyítja, hogy a leghatékonyabb ilyen esőképző részecskék a baktériumok és a gombaspórák (bővebben lásd Kökény Attila írását). Vagyis, minél gazdagabb a talajélet, annál több a baktérium és a gombaspóra a levegőben, annál nagyobb valószínűséggel fog eső képződni a fölénk áramló nedves levegőből.
- Páracsapda jelenség: Ha egész télen egy változatos takarónövény keverék borítja a területet, az 70-80 mm plusz harmatot (10. perc) képes képezni a csupaszon tartott felszínhez képest. Ez a harmat a változatos levélformákon egész télen képződik, majd szivárog le a talajba. A páracsapda hatás így képes visszapótolni azt a víz mennyiséget, amit a takarónövények a vegetatív fejlődésük során kivesznek a talajból.
Összefoglalva a fentieket: regeneratív gazdálkodásban az eső ott szivárog be a talajba, ahol leesik. A talaj több vizet képes tárolni, kisebb a párolgás, nagyobb a harmatképződés és ennek leszivárgása. A növények a mikorrhizáknak köszönhetően több vízhez férnek hozzá és hatékonyabban használják fel azt. A kevesebb talajmunkának köszönhetően kisebb a kipárolgás. Ezek mind segítenek, hogy a növények aszály idején ellenállóbbak legyenek.
Kiszárítják a talajt vagy védenek az aszálytól? – A takarónövények valódi vízmérlege
Gyakori érv a takarónövények ellen, hogy elhasználják a vizet a következő főnövény elöl. Való igaz, hogy szárítják a talajt a vegetatív növekedésük során, ugyanakkor olyan mértékben javítják a terület vízgazdálkodását és pótolják vissza ezt a vizet a tél folyamán, ami bőven kárpótol ezért.
Egészen más a vízmérlege egy 60 nap után leszántott mustár-olajreteknek, mint egy egész télre fenthagyott, tavasszal a lehető legkisebb talajbolygatással terminált, valóban változatos takarónövény keveréknek…
Gabe Brown regeneratív farmján még évi 200 mm alatt sincs aszály
Gabe Brown hangsúlyozza, hogy nem az számít, hogy egy területen mennyi eső esik – nála ez csak évi 350-400 mm, de vannak 200 mm alatti évei is -, hanem az, hogy az ökoszisztéma mennyire hatékonyan használja fel azt, ami megadatott (lenti videó, 57. perctől). Ez az egyik nagy előnye a talajmegújító mezőgazdaságnak. A vízfelhasználás hatékonysága ebben a rendszerben jelentősen javul, ami a profit szintjére és stabilitására is pozitív hatással bír. A regeneratív gazdálkodás az aszály ellen is védelmet nyújt.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍