Talajmegújító mezőgazdaság: Hogyan lesz ebből profit?

Hogyan lehet már az első évben nyereséges a regeneratív mezőgazdaság?

„Semmi sincs, ami gyorsabban bírná rá a gazdákat szemléletük megváltoztatására, mint az emelkedő profit” – Gabe Brown

A talajmegújító gazdálkodásra történő átállás költségeit – a műtrágya kivezetése miatt visszaeső termésátlag, a kezdeti évek technológiai hibái, azaz a tanulópénz – a következő források ellensúlyozhatják:

• átállás 3 éve alatt véghez vitt költségcsökkentés
• a humuszemelkedéssel párhuzamosan lassan, de biztosan emelkedő termésátlag
• a javuló vízgazdálkodás
• a karbonprogram bevétele
• a regeneratív felár
• a támogatások
• az idő/energia megtakarítás

Ezek a források képesek lehetnek rá, hogy – a hosszú távú javuló termésátlag és profitabilitás ígérete mellett – már az első évben pénzügyileg is nyereségessé tegyék a talajmegújító mezőgazdaság rendszerét.

Talajmegújító mezőgazdaság: ezekből a forrásokból származhat extra profit

• Költségcsökkentés: Az átállási időszak 3 éve alatt a cél az, hogy a jelenlegi termésszintek közelében tudjak maradni, folyamatosan csökkenő input felhasználás, így egyre alacsonyabb költségek és emelkedő profit mellett. A mélyművelés, az alapműtrágya és az N-műtrágya jelentős résznek elhagyása 30-40 százalékos költségcsökkenést tesz lehetővé. Ez még kisebb mértékben visszaeső termésszint mellett is emelkedő nyereséget jelenthetne. A profit emelkedésének forrása rövid távon – az első 3 évben – a költségek csökkentése lehet, amint a talaj táplálékhálójának fejlettsége fokozatosan eléri az egészséges szintet (Sweet Spot).
• Humusz-hatás: Az átállási időszakot követően a célom az, hogy a tábláim humusz szintje stabilan emelkedjen. Ez immáron változatlan költségszint mellett folyamatosan emelkedő termésátlagot/bevételt és így profitot eredményezhetne. A profit bővülésének forrása hosszú távon – 3 év után – a humusz szinttel arányosan emelkedő termésátlag lehet – változatlan költségek mellett -, köszönhetően az egészségesen működő talaj táplálékhálónak, az emelkedő humusznak és az ezzel arányosan javuló táplálékháló-eltartóképességnek.
  
  Ezt elég nehéz számszerűsíteni, inkább egy erős becsléssel élek. Azt feltételezem, hogy a talajmegújítás hosszú távon évi átlag 5 százalékkal emeli a humusz szintjét. Így az elérhető bevételt/profitot is. 2025 telén reálisnak néz ki búza/napra termeléssel egy 4-500 ezres bevétel. Azaz mondjuk hosszú távon lehet számolni évi +20 ezer forint bevétellel/profittal, folyamatosan, évről évre a talajmegújító mezőgazdaság útján járva, a stabilan emelkedő humusznak köszönhetően. Vagyis egy év talajmegújítás a 3. évtől kezdődően +20 ezer haszon, a második évben +40, a harmadikban +60. Elég hamar eljuthatok egy olyan szintre, ahol már nem kérdés, hogy megéri-e a regeneratív úton járni…
• Víz-körforgás: Alföldi gazdaként a leggyakoribb limitáló tényező a hasznosítható víz. A talajmegújító gazdálkodás egyik fontos hozadéka, hogy javítja a terület vízgazdálkodását. Ez nagyon komoly profitemelő hatással bír.
• Karbonprogram: Kiegészítő jövedelemként szeretnék belépni a szén-dioxid tanúsító rendszerek egyikébe, ahol lehetőség nyílik arra, hogy a reményem szerint emelkedő humusznak köszönhetően plusz jövedelemhez jussak a megkötött szén-dioxid után. Ez a rendszer még alakulóban van és bizonytalan. Jelentős a partnerkockázat, meglátjuk mi sül ki belőle. Gabe Brown gondolata (12. perc), hogy a talajmegújítás során, a környezeti és a minőségi élelmiszerben rejlő értéket is forintosítani kell(ene). A karbonkvóta a környezeti értékért – a talajban megkötött üvegházhatású gázért, a szén-dioxidért – fizet, a magasabb minőséget a termény árába beépíthető felár lenne hivatott forintosítani. Hogy ez mennyi plusz lehet évente, nem tudom, 0 és 100 ezer forint közt bármi kijöhet. Meglátjuk.
• Regen-felár: Néhány éven belül várakozásom szerint a talajmegújító körülmények közt termesztett, azaz jobb minőségű terményekért felárat kaphatnak majd a gazdák, a bio felár mintájára. Ez most még inkább egy hosszabb távú várakozás. Jelenleg ez a rendszer még gyerekcipőben sem jár. Hátha egy szer lesz egy ilyen is.
• Támogatások: Az európai uniós agrártámogatási rendszer várakozásaim szerint a jövőben is segíteni fogja a talajbarát technológiákat. Így reményeim szerint a soron következő években is lehetőség lesz ilyen módon plusz forrásokhoz jutni (AKG, AÖP).
• Idő/energia/kockázat megtakarítás: Végezetül, ahogy az egészségesen működő talaj táplálékháló átveszi az eddigi munka egy részét, reményeim szerint több időm lesz a családra, barátokra, hobbira, bármire, ami ugyan forintban nem kifejezhető, de mégis a legértékesebb. A talajmegújító mezőgazdaság a hagyományos gazdálkodáshoz képest egy alacsonyabb idő és pénzügyi ráfordítással működő rendszer. Így alacsonyabb kockázattal és kedvezőbb kockázat/hozam mutatóval működik.

„Bármit megvehetek, amit csak akarok. Amit nem tudok megvenni, az az idő” – Warren Buffett

A karbonprogram és/vagy a regeneratív felár, mint a mérleg nyelve

„A talajmegújító mezőgazdaság egészen addig nem lesz széles körben elfogadott és követett mezőgazdasági gyakorlat, amíg a hagyományos gazdálkodáshoz képest nem biztosít kiszámítható kockázat mellett magasabb pénzügyi nyereséget, már rögtön az első évben” – John Kempf

A regeneratív gazdálkodásra történő átállás során a következő tényezők vannak negatív hatással a profitabilitásra:

• Csökkenő műtrágya felhasználás miatt visszaeső termésátlag (rövid távú hatás)
• Az új technológiára történő átállás miatt bekövetkező nem várt költségek, hibák, tanulópénz (rövid távú hatás)

A talajmegújító gazdálkodásra történő átállás során a következő tényezők vannak pozitív hatással a profitabilitásra:

• Költségcsökkentés (rövid távú hatás)
• Idő/kockázat/energia megtakarítás (rövid távú hatás)
• Karbonprogram (középtávú hatás)
• Támogatások (AÖP, AKG) (középtávú hatás)
• Helyreálló víz-körforgás (közép/hosszú távú hatás)
• Humusz-hatás (hosszú távú hatás)
• (A BIO-felár mintájára a regeneratív felár is szóba jöhetne, de az még mesze van)

Profitabilitás karbonprogram és/vagy regeneratív terményfelár nélkül

Látszik, hogy nagyon sok változó gyakorol hatást a gazdálkodás nyereségtermelő képességére. Rövid távon a műtrágya kivezetése és a technológiai átállás nem várt plusz költségeit (tanulópénz) a csökkenő inputfelhasználáson elért költségcsökkentés nem képes teljes mértékben ellensúlyozni. A humusz-hatás és a javuló víz-körforgás pedig hosszabb távon jelentkezik. Így a talajmegújító mezőgazdaság nyereségtermelő képessége valahogy így nézhet ki becslésem szerint, karbonprogram és/vagy regeneratív terményfelár nélkül:

A hagyományos gazdálkodás nyereségtermelő képessége (reálértéken) becslésem szerint évi átlag 3 százalékkal csökken – jelentős és egyre jelentősebb évenkénti szórás mellett -, arányosan azzal az ütemmel, ahogyan a humusz fogy a talajból. A talajmegújító gazda nyeresége az első években visszaesik – ahogy a műtrágya kivezetése/csökkentése miatt csökken a termés és az elkerülhetetlen technológiai hibákkal megfizeti a tanulópénzt az átállás során. Majd ahogy beletanul az új technológiába, a humusz szintje emelkedik és a víz-körforgás javul/helyreáll, úgy éri be a konvencionális gazdát profitabilitás terén. Valamikor mondjuk az 5. év környékén. Nem termésátlag és bevétel, hanem profit terén!

A profit emelkedésének üteme ebben a rendszerben egy alacsonyabb bázisról indulva, évi 3-10 százalék. Ez megegyezik a humusz felépülésének tempójával: ez a humusz-hatás az én gondolatom szerint. Ez az a pont, amikor John Kempf megjegyzi, hogy ilyen kilátások mellett csak kevesen fognak belevágni a talajmegújításba. Ahhoz ugyanis az kell, hogy a nyereség emelkedésére lehessen számítani, már rögtön az első évben.

Talajmegújító mezőgazdaság és profit, ha plusz bevétel jár az ökológiai haszonért

Ezt a plusz profitot és motivációt képes biztosítani az, ha a gazda extra jövedelemre számíthat a megtermelt ökológiai hasznok után. Azaz vagy közvetlen kifizetést kap a talajban megkötött szén-dioxidért, vagy a gazdagabb beltartalmi értékű termények után magasabb árat realizál, regeneratív terményfelár formájában. E kettőből jelenleg (2024 nyarán) a karbonkvóta érhető el Magyarországon. És az is még nagyon gyerekcipőben jár. Gabe Brown és John Kempf ugyanakkor a tengerentúlon nagy lendülettel állt élére a regen-felár kiépítésének. Meglátjuk hova fut ki a dolog. A következő ábra mutatja azt a helyzetet, amikor már van karbonprogram és a gazda pénzt kap a megkötött szén-dioxid után, vagy regeneratív minőségi felárat realizálhat:

Itt az első helyzethez képest minden egyéb tényező változatlan. A konvencionális gazda a fogyó humusz miatt lassan, de biztosan romló nyereségességgel számolhat (továbbra is reálértéken számolva, tehát inflációval korrigálva). A regeneratív gazda a kezdeti visszaesés után egy gyorsabb ütemű felépülésben bízhat. A két gazdálkodási mód közti dilemmát ugyanakkor végleg eldönti az ökológiai haszonként jelentkező szén-dioxid megkötésért járó karbonprogram vagy minőségi felár, amint a zöld egyenest a plusz pénz összegével fölfelé tolja. Ha a megtermelt ökológiai hasznot – vagy kezdetben legalább ennek egy részét – a talajmegújító gazda csengő forintra tudja váltani, azzal elérheti azt, amiről John Kempf álmodott. Vagyis úgy folytathat regeneratív gazdálkodást, hogy a profit emelkedésére számíthat. Már rögtön az első évben.

Ha belegondolunk, akkor a biogazdálkodás is csakis azért lehet pénzügyileg életképes, mert a bio gazda két forrásból is extra jövedelemhez jut. Területalapú bio támogatást és bio terményfelárat realizál. A regeneratív gazda akkor tud pénzügyileg is életképes modellben termelni, ha a biós társakhoz hasonlóan két plusz jövedelemforráshoz hozzá tud jutni. Ez a két forrás itt jelenleg az AKG-program és a mérésekkel igazolt valós szénmegkötésen alapuló karbonprogram lehet. Aztán hosszú évek múlva talán itt is lesz egy terményfelár, mi újabb támaszt adhat a regeneratív pénzügyi modellnek.

Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍