Fenntartható gazdálkodás: pénzügyi profit és ökológiai haszon egyensúlya
„A mezőgazdaság a rövid távú nyereséget hajszolja, de közben elpazarolja az ökológiai erőforrásokat” – Gabe Brown
Gabe Brown egyértelművé teszi, hogy csakis úgy lehet fenntartható módon termelni, hogy nem csak pénzben kifejezett profit képződik a terményen, de az adott év pozitív eredménnyel zár ökológiai szempontból is. Az ökológiai eredményt számszerűsítő leghatékonyabb mérőszám a humusz.
Vagyis úgy kell pénzügyi szempontból nyereségesen termelnem, hogy közben évről évre emelkedjen a talaj humusztartalma is. A rendszer így lesz pénzügyileg és ökológiailag is fenntartható hosszú távon.
Eddig egyetlen szempont vezérelte a döntéseimet, a rövid távú pénzügyi profit. Gabe Brown szerint azonban feltétlenül szükség van egy második szempont felvételére is. A gazdálkodásnak ökológiai szempontból is nyereséget – vagyis emelkedő humuszt – kell termelnie minden egyes évben.
Ha én csak akkor tudok megtermelni egy adott növényt, ha közben a talajéletre nézve durva talajrombolást jelentő gyakorlatokat folytatok – sok műtrágya, gombaölő, mélyművelés, monokultúra, hosszú élő növény nélküli időszakok -, az azt jelenti, hogy az adott növény termelésére nincsenek meg az ökológiai lehetőségeim.
Hiába zárom pozitív pénzügyi eredménnyel az adott évet, ha közben műtrágyázok, gombaölőzők, szántok, akkor ökológiai szempontból veszteségem keletkezik. Ebben az esetben, ahogy Gabe Brown fogalmaz: elpazarolom az ökológiai lehetőségeimet.
Fókuszban az ökológia: talajromboló búza, vagy talajépítő takarónövény?
Pontosan ez a helyzet nálam jelenleg a búzával (2025-öt írunk). N-műtrágya és gombaölő nélkül úgy tűnik, hogy egyelőre nem tudok pozitív pénzügyi eredményt elérni. Műtrágya és gombaölő használata mellett ugyanakkor az ökológiai eredmény lesz negatív.
Ebben az esetben jobban járok, ha ezt a növényt átmenetileg nem termelem, hanem a búza évet egy Regen év beiktatásával felhasználom arra, hogy épüljön a talajbiológia. Azaz hogy bővítsem az ökológiai lehetőségeimet, és majd később, 1-2 év múlva térek vissza a búzára, mikor már a megfelelő szintre épült a talajbiológia és a terület ökológiája. Csak akkor szabad termelni egy növényt, ha annak megvannak az ökológiai lehetőségei. Számomra ez a legfontosabb üzenet Gabe Brown fenti videójából.
Más lenne a matek, ha a gazda pénzt kapna az ökológiai haszonért
Gyorsabban terjedhetne a talajmegújítás, ha a megtermelt ökológiai hasznokért közvetlenül is pénzhez jutnának a gazdák. Vagyis a megkötött légköri szén-dioxidért karbonkvótákat, a magasabb minőségű élelmiszerért cserébe a BIO-felárhoz hasonló prémiumot kapnának. Amíg ezek a rendszerek nem működnek megbízhatóan, addig a talajmegújítás hasznaként marad a költségcsökkentés, az emelkedő humusz termésnövelő hatása, az idő megtakarítás, a plusz támogatások (AKG például, ami azért próbálja forintosítani az ökológiai hasznokat) és a javuló vízgazdálkodás.
Ökológiai költség: mikor hagyható el „büntetlenül” egy input?
„Egyik inputot sem lehet „csak úgy” egyik napról a másikra elhagyni, előbb a talajbiológia élénkítésével ki kell érdemelni, hogy ezt megtehessük” – Gary Zimmer
A regeneratív gazda egyik legfontosabb célja a talajélet bolygatásának minimalizálása, azaz a kémiai és mechanikai inputok fokozatos elhagyása. Itt ugyanakkor nem szabad fejjel rohanni a falnak, ha ugyanis a talajélet még nem épül fel, akkor egyik másik input elhagyása bizony keményen visszaüthet. Ezt én is tapasztaltam már, a nitrogén műtrágya, vagy a gombaölő permetszer túl korai elhagyásával. Nagyon fájó tud lenni az eredmény.
Azt gondolom, hogy egy inputot, legyen az mechanikai vagy kémiai, akkor lehet elhagyni, ha a következő egyenlet teljesül az adott munkaműveletre:
Input anyagi költsége + Input ökológiai költsége > Input elhagyása miatt várható anyagi kár
Például, egy szántás anyagi költsége kb. 40-50 ezer forint (gázolaj, gépkopás, amortizáció, munkabér), az általa okozott ökológiai költség becslésem szerint 50-100 ezer forint (rengeteg humuszt eléget a talajból, pusztítja a táplálékhálót, lehet a 100 ezer forinttal még keveset is tippeltem). Emellett eltörpül a szántás elhagyásából fakadó pénzügy veszteség, ami abból fakad, hogy kicsivel több lesz a pocok, kicsivel több lesz a gyom. Egy szántás sokkal többe kerül a gazdának és az ökoszisztémának, mint amennyi hasznot hajt.
Úgy gondolom, hogy az egész egyenletet az inputok elhagyása felé billenti az, hogy a talajbiológia felépülésével a talajélet egyre több feladatot képes átvenni a kémiai/mechanikai inputoktól, így az egyes inputok elhagyásából adódó anyagi kár az idő előre haladtával egyre kisebb. Míg végül a rendszer eljuthat egy olyan pontra, hol a munkaműveletek többsége büntetlenül elhagyható, a talaj pedig amellett, hogy stabil pénzügyi profitot biztosít a gazdának, még folyamatosan ökológiai hasznot is termel.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍