Mi az egyéves zöldugar és mire jó regeneratív gazdálkodásban?
Gabe Brown, Rick Clark, Kevin Elmy, Dr. Christine Jones, Keith Berns (lásd pl itt a 17. perc után) hangsúlyozza a ReGen év – azaz regeneratív, talajmegújító, vagy zöldugar év – előnyeit. Egy olyan év beiktatását a vetésforgóba, mikor egész évben egy változatos, mikrobiológiai oltóanyaggal kezelt takarónövény állomány, azaz egy egyéves zöldugar keverék foglalja el a területet. Ez aztán év közben vagy legeltetésre kerül, akár többször is, vagy állatállomány hiányában a vegetatív fázis végén rendre zúzva van. Ezzel a módszerrel valósággal berobbantható a talajbiológia és a talajok regenerálása.
„Ha egész évben egy változatos takarónövény keveréket termesztünk a területen, az képes csodát tenni a talajjal” – Dr. Christine Jones
Fontos, hogy a vegetatív fázis végén, a generatív fázis elején vissza legyen vágva/rágva az állomány. De sosem tövig, hanem, amennyiben megoldható, maximum a föld feletti biomassza feléig. Így hatékonyabb az újrasarjadás (lásd itt, 10. oldal). A generatív fázisba lépve ugyanis a gyökérváladékok mennyisége, és így a talaj/humuszépítés tempója jelentősen csökken. Az említett gazdák 4-6 évente javasolják beiktatni ezt a takarónövényes évet a vetésforgóba. Aki legeltetéssel forintra tudja váltani a növénytakarót, annak akár sűrűbben is megérheti. Lásd Niels Olsen esettanulmányát.
Az egyéves zöldugar keverék előnyei
Az elsőre meredek ötlet lényege, hogy az egész éves, változatos, folyamatosan vegetatív fázisban tartott növénytársulás többszöröse mennyiségű cukrot pumpál a talajba, mint egy generatív fázis végéig elengedett, azaz magnak learatott monokultúra. Igaz ez akkor is, ha az adott monokultúrát pl. búzát, egy takarónövény keverék követi. Ez a „cukorsokk” pedig olyan lökést ad a talajéletnek és a humuszképződésnek, ami több éven át érezteti pozitív hatását, és a soron következő főnövények hozamában bőven visszahozza azt az egy, látszólag elvesztegetett évet. Továbbá, egy sikeres regen év gyorsabb költségcsökkentést tesz lehetővé azáltal, hogy a biológiának adott lökéssel a kémiai és mechanikai inputok gyorsabb kivezetését teszi lehetővé.
Plusz, ha sikerül egy életképes karbonprogramot találni, az további érv az egyéves zöldugar keverék mellett. Akkor a jelentős mennyiségű cukor következtében képződő nagy mennyiségű humusz és az azt forintosító CO2-kvóta plusz bevételt hozhat, ellensúlyozva ezzel az egész éves takarónövényezés költségeit. Lehetséges, hogy több bevételt hozhat egy zöldugar év a karbonkrediteken keresztül, mint egy búza-búza-napra vetésforgóba erőltetett második búza, vagy egy túlsűrített napra, vagy egy eleve életképtelen kukorica vagy cirok? Egyelőre úgy gondolom, hogy igen.
További előnynek látom, hogy az átállás éveiben a regen év gondolatom szerint akár két évnek is számíthat. A jóval több vegetatív fázis miatt itt sokkal több cukor kerül a rendszerbe, mint egy hagyományos évvel. Ez gyorsítja/rövidíti az átállást, azaz az átállás 3 éve egy ilyen cukorsokkos év beiktatásával akár 2 évre is csökkenhet. Ez könnyebben vehetővé teheti számomra a búza technológiából kihagyásra kerülő gomba/rovarölőzést – ezt egyelőre elég nehéz megemészteni -, azaz a Nicole Masters féle legkockázatosabb lépés megtételét.
Zöldugar keverék összetétele: fajok, arányok, gyakorlati tapasztalatok
Egyéves zöldugar keverékként számomra legeltetési lehetőség hiányában egyelőre két út kínálkozik. Egyrészt egy változatos, szudánifű túlsúlyos keverék jöhet szóba, vegetatív fázis végén minél magasabban zúzva/aprítóhengerezve, újrasarjasztva, mint például a fenti fotón látható 2024-es próbálkozás. Másrészt pedig búza aratás után, az árvakelés magjait egy sekély tárcsa+hengerrel csírázási pozícióba hozva, egy áttelelő, pillangósokat is (bíborhere, bükköny, somkóró) nagy mennyiségben tartalmazó, elsősorban hideg évszakos növényekből álló mix.
Az egyéves zöldugar keverék hatásai a talajra, a humuszra és a pénztárcára
- először is, aki képes legeltetni, annak közvetlen haszonként jelentkezik az elfogyasztott takarmány. Szakaszos legeltetés, nagy állatsűrűség mellett, ahogy Gabe Brown javasolja
- bevételi lehetőség a karbonprogram, bár ez egyelőre még gyerekcipőben jár (2025 telén). Itt a jelentős mennyiségű megtermelt cukornak köszönhetően nagy mennyiségű humusz képződhet a regen év során, ami azt jelenti, hogy több tonna szén-dioxid kötődhet meg a talajban. Itt egyelőre nehéz becsléssel élni a várható bevételt illetően, de szerintem ez hozhat annyit, mint egy második búza a vetésforgóban.
- humusz-hatás: a regen év egy meredekebb emelkedő trendbe helyezi át a humusz felépülésének tempóját. Ez azt jelenti, hogy a soron következő évek főnövényei egy magasabb humusz szint mellett növekedhetnek majd. Ez magasabb terméseket és így magasabb profitokat tesz majd lehetővé. Ez, a zöldtrágya-hatással ellentétben egy hosszú távú hatás, 10-20 év magasabb várható nyereségeiből lehet itt pozitív jelenértéket számolni. Ha egy regen év csak évi 1-3 százalékkal dobja meg a soron következő évek termésátlagát és így profitját a felpumpált humusznak köszönhetően, az is azt eredményezheti, hogy a sok kicsiből összejön 30-50 ezer forint, vagy akár több is, ennek az egyetlen regen évnek köszönhetően. Ez egy nagyon nehezen számszerűsíthető közvetett, hosszú távú hatás, de sokat érhet
- zöldtrágya-hatás: a regen év jelentős mennyiségű zöldtömeget képez. Ez zöldtrágyaként tápanyagot szolgáltat a soron következő évek főnövényeinek, melyek termése így nagyobb lehet. Ez egy több évre elnyúló hatás, ami évről évre gyengül. Számolhatok úgy, hogy a regen évet követő két évben jelentkezik a zöldtrágya-hatás jelentős része, erről lásd Dale Strickler előadását 7. perctől. Ha egy pillangósvirágú zöldugar megtermel mondjuk 2 mázsa karbamidnak megfelelő nitrogént és a területen marad, az jelentős költségcsökkentés a következő években.
- a regen évet követő kultúrában – a zöldtrágya-hatásnak köszönhető műtrágya csökkentés mellett – további költségcsökkentés érhető el. Kihagyható például egy napraforgó utóvetemény esetén a lazító, egyéb talajmunka, esetleg gyomirtó. Ezek elsősorban az átállás éveiben jöhetnek számításba
- az egyéves zöldugar keverék jóval alacsonyabb idő és anyagi ráfordítással megtermelhető, mint egy hagyományos főnövény. Így kisebb kockázatot és jobb kockázat/várható hozam mutatót ígér. Még úgy is, hogy a hasznok jelentős része közvetett és hosszú távon jelentkezik
- a zöldugar év lehetévé teheti, hogy a zöldugar-napraforgó-búza vetésforgóban elhagyjam a gombaölőt és a nagy mennyiségű nitrogén műtrágyát. Járhatom a regeneratív utamat úgy, hogy van egy kellően változatos vetésforgóm és két stabil bevételt hozó, kémiai inputok nélkül megtermelhető főnövényem.
- számomra a regeneratív gazdálkodás egy menekülőút. Előre menekülés a klímaváltozás és az aszályfenyegetés elől. Nagyon erős félelem van bennem, hogy ha a jelenlegi időjárási tendenciák fennmaradnak, akkor itt néhány éven belül nagy bajok lesznek. Ezen a menekülőúton pedig úgy gondolom, hogy messzebbre juthatok, ha a vetésforgóban helyet találok egy olyan évnek, amikor semmilyen más cél nem lebeg a szemem előtt, csak a talajom építése, a talaj ellenálló és vízmegtartó képességének a javítása.
Gabe Brown tapasztalata: ez a legjobb, ami a talajjal történhet
Gabe Brown szerint a legjobb dolog, ami a talajaival és a pénztárcájával történhet, ha beiktat a vetésforgóba egy teljes takarónövényes évet. Amikor pedig kimegy a területre, akkor ezt látja:
David Brandt egy új területre mindig egy ilyen keveréket vetett. Egy 10 elemű mixet szudánifű túlsúllyal és sok pillangósvirágú növénnyel. Arról számolt be, hogy valósággal berobbantotta a talajéletet, akár 0,5 százalékponttal emelve a humusz szintjét a felső 15 cm-ben. Igaz ő búza után másodvetésben tette be ezt a keveréket július végén, nem pedig főnövényként. Erre Ohio államban az évi 1000 mm-es csapadékkal volt lehetőség. Az Alföldön évi 350-500 mm mellett, ha igazán szép növényállományt szeretnék, akkor kénytelen vagyok fővetésben gondolkodni.
Gabe Brown munkatársának Luke Jonesnak (lásd itt, 44. perctől) a zseniális meglátása: a mai konvencionális gazdálkodás egyik problémája az, hogy egyéves üzleti tervek alapján működik. Ezzel szemben egy talajmegújító gazdának hosszú távon, mondjuk 30 éves üzleti tervben kell gondolkodnia. Arra kell törekednie, hogy ezen az időtávon a lehető legnagyobb szénmegkötést érje el, ami a nyereségtermelő képesség legfőbb mérőszáma lesz. Ha pedig 30 évben gondolkodok, akkor már simán belefér az elején az az egy vagy akár két zöldugar év. Ezalatt megerősödik a talajbiológia, és képessé válik a talajom arra, hogy kis mennyiségű inputtal is nyereségesen, sőt – ahogy a humusz szintje emelkedik – évről évre egyre emelkedő nyereséggel működjön, bőven visszahozva így annak az 1-2 regen évnek a kieső profitját.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍