Aszályban is előre a talajmegújító úton
A regeneratív gazdálkodás egyik legfontosabb alappillére a gyökérfolytonosságra törekvés. Az, hogy a két főnövény közti hosszabb időablakok legyenek kitöltve takarónövényekkel. Létfontosságú, hogy ezekben az időszakokban egy változatos növénytársulás foglalja el a területet, amely a fotoszintézis során elkészített cukrokkal/gyökérváladékokkal táplálja a talaj élővilágát, fenntartva ezzel a folyékony szén útvonalat. Ha ez nem így történne, akkor két főnövény közt a táplálékháló szereplői éheznének, majd el is pusztulnának, így nem lenne senki, aki a következő főnövényt támogatni tudná. Ezen a ponton a regeneratív stratégia alapjaiban omlana össze, a gazda pedig ismét költhetne vagyonokat inputokra, hogy végül arasson is valamit.
Aszály ide vagy oda, nem is kérdés, hogy 2026-ban is követem a talajmegújító alapelveket. Így hát nyár végén ismét előkerült a házilag bütykölt keverő, a komposzt és a takarónövény magok. Vetés előtt azért még egyszer-kétszer meghallgattam Gabe Brown útmutatását, ki tudja, talán végül az esőért folytatott imáink az Alföldön is meghallgattatnak.
Két tábla, két különböző takarónövény keverék
Idén két táblára vetettünk takarónövényeket szeptember 4-én, Vaderstad Rapid vetőgéppel 2-3 cm-es mélységbe. Az egyikbe egy fajtarepce-bíborhere-görögszéna-olajlen mix került 20 kg/hektár dózisban búza után (fotót lásd a cím alatt), a másikba homoki zab-facélia-talajművelő retek-olajlen-bíborhere-alexandriai here keverék, 16 kg/hektár magnormával, bíborherés egyéves zöldugar után.
A vetést néhány nappal megelőzte egy csontszáraz talajban végzett 2-5 cm-es mélységű tarlóhántás, majd rögtön utána egy Cambridge henger. A körülményekhez képest ez a művelet jól sikerült. Maradt szalma fedésnek, és aprómorzsás magágyat sikerült kialakítani. Gyomok még hírmondóban sem voltak, csak az évelők, elsősorban nád és néhány kósza aszat meg folyófű.
Mindkét keverék kapott oltóanyagot, amit 100 kg magonként 2 kg gilisztakomposzt, 0,5 liter 8%-os folyékony huminsav, 1 dl horgászbolti halhidrolátum és 2 liter esővíz összekeverésével házilag készítettem el. A halhidrolátumot Dr. Christine Jones és Nicole Masters tanácsait követve tettem bele. Bízom benne, hogy olyan jótékony hatással lesz a talajgombákra, mint amilyen büdös. A keverés egyenletesen sikerült, a magok gyorsan beszívták azt a kevés vizet, és a másnapi vetésnél sem volt gond a magokról ledörzsölődő komposztos huminsavas porból.
Bíborhere utáni zabos-retkes-facéliás keverék napraforgó elé
Az első táblán az idei bíborherés egyéves AKG-s zöldugar után került a fenti képen látható magkeverék, a 2027-re tervezett napraforgó főnövény elé. Bízom benne, hogy szeptemberben legalább ki tudna kelni és az ősz folyamán eljutni egy közepes növényállományig. Fotoszintézis, gyökérfolytonosság, változatosság, talajoltás és a gyökérágy fellazítása, ezek a célkitűzések.
Ironikus, hogy az elmúlt évek tanulópénzei után idénre érzem azt, hogy végre összeállt ez a min-tilles, takarónövényes, talajoltós napraforgó technológia. Pont akkorra, amikorra az esők és a talaj víztartalékai teljesen elfogytak. Igazán várhatott volna még pár évet, hogy legalább egyszer azt érezhessem: ez már nem egy botladozva tanulás, hanem egy kipróbált és érett technológia.
Ha az állomány ki tudna kelni és meg tudna erősödni, akkor a terv az, hogy tavasszal, amint rá lehet menni kapna egy sekély tárcsás elmunkálást és egy hengert. Majd áprilisban következne a napraforgó, immáron műtrágya nélkül. Vetés-gyomirtás-aratás minimál technológiával. Regeneratív gazdálkodás, élő talaj és a lehető legalacsonyabb költségek – ez a menekülőút az Alföldön, úgy gondolom.
Repce kísérlet bíborhere-görögszéna-olajlen társnövényekkel
Jó dolog az egyéves zöldugar. Könnyű is, hasznos is, és az AKG is szereti. De azért mégis csak jó lenne valami, ami közvetlen bevételt is hoz. Arra gondoltam, hogy ezzel a keverékkel két esélyt is megragadhatok: ha a repce el tudná magát verekedni tavaszig, akkor learatnám magnak. Ha pedig úgy látszik, hogy nincs egy legalább gyenge közepes állomány, akkor takarmánynak lekaszálva hasznosítom a keveréket.
Fajtarepcét vettem, olcsó a mag, legrosszabb esetben lehet az egészből egy AKG-s zöldtrágya, amit 5 évből kétszer amúgy is meg kellene csinálnom. Na majd meglátjuk. Előbb keljen ki, aztán a télen ráérek ezt kigondolni. Egyelőre annyi biztos, hogy van a földben egy változatos magkeverék, komposztos oltással a hátán egy min-till talajban. Ez így kellően regeneratív. Aztán hogy lesz-e belőle profit, ahhoz kellene egy kis szerencse is.
Ha megázna és ki tudna kelni, akkor bíznék abban, hogy a változatos keverék a komposztos oltással kialakít egy olyan egészséges növényállományt és repcét, ami nem igényel költséges növényvédelmet. A cél itt nem a rekord repcetermés, hanem az, hogy legyen egy olyan zöldugar szerű változatos állományom, amiből végül nem csak közvetett ökológiai hasznom, de közvetlen pénzügyi nyereségem is származik.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍