Extenzív napraforgó-technológia: elfogadható eredmény, fájó tanulságok
Megtörtént a napraforgó aratás 2025 október elején. A technológiát a minimális talajművelés, az egyéves zöldugar elővetemény és a kémiai inputok alacsony szinten tartása jellemezte. Ez egy eléggé extenzív hozzáállás volt, aminek köszönhetően a költségeket sikerült alacsonyan tartani. A HO-s napraforgó aratás idején jellemző 210 ezer/tonnás árával számolva 13-14 mázsa napraforgó árából jött ki egy hektár beművelése. Ennek fényében a közepesnek mondható 22 mázsás nettó, azaz tisztítás utáni átlaghozammal elégedett vagyok. Ugyanakkor ez lehetett volna jobb is, ha nincs az Alföldre most már minden évben beköszöntő aszály, az eddig sosem tapasztalt vadkár – vadliba, nyúl, őz, meg még ki tudja mi… – és a regeneratív átállás során jelentkező technológiai hibák.
Két komoly hibát vétettem idén. Egyrészt, ha visszamehetnék az időben március végére, akkor hamarabb végezném el a takarónövény elővetemény sekély elmunkálását. Így elég lenne egy nagyon sekély talajmunka, több maradna fent a mulcsból. Másrészt a szikes táblarészeken a két sor tavaszi talajmunkát követően – sekély tárcsa március végén és kompaktor vetés előtt – mindkét alkalommal mennék és törném a rögeket a Cambridge-hengerrel. A két sor henger helyett csak egyet kapott. Ez a spórolni akarás sokba kerülhetett, így utólag ezt gondolom, nem volt elég jó a magágy.
A két sor hengerrel gondolatom szerint lehetne a télen összeálló szikből olyan magágyat faragni, amiből ki is tud kelni a napraforgó megfelelő tőszámmal. Ez a kelés ugyanis idén nagyon gyatrára sikerült a szikes táblarészeken. Az aszállyal és a vadkárral nem nagyon tudok mit kezdeni azon túl, hogy a liba ellen kiteszünk madárijesztőt és műtrágyás zsákot, így ezen nincs is értelme keseregni.
Hogyan vizsgázott a minimális talajművelés napraforgó előtt?
Az év egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy hogyan viseli a napraforgó a mély talajművelés elhagyását. A lenti fotót egy héttel a napraforgó aratás előtt készítettem. Felhúztam jó pár növényt, és ugyanazt tapasztaltam, ami itt a képen is látható. Annak ellenére, hogy elmaradt a mély talajmunka, a gyökér látszólag ellenállás nélkül le tudott hatolni a mélyebb talajrétegekbe. Ebből azt a következtetést vonom le – hogy helyesen-e, azt persze nem tudom biztosan -, hogy a mélyművelés elhagyása nem rontott számottevően a növény életfeltételein.
Bérmunkában gazdálkodva a mély talajművelés nagyon drága. Így ennek elhagyása egyrészt jelentős megtakarítást jelent, másrészt feltételezem hogy a talajélet számára is jobb így. Egy valami viszont feltűnő volt, amit én a min-till számlájára írok: az aratás 1-2 héttel későbbre tolódott ezen a táblán az ugyanezen fajtát vető gazdatársakhoz képest.
Regeneratív napraforgó – aratás utáni következtetések
Úgy gondolom, hogy ha Gabe Brown kontextusában gondolkodok – 11. perctől a videóban – akkor ez az irány jó lehet a jövőben. Egyrészt megpróbálok minél több támogatást begyűjteni (AKG, AÖP), másrészt egy extenzív és regeneratív technológiával termelek közepes mennyiséget alacsony költségszint mellett. Takarónövényekkel, minimális talajmunkával, kevés kémiai inputtal. Így a kockázat alacsonyan tartása mellett el lehet érni egy jónak számító pénzügyi profitot még egy aszályba hajló klímán is úgy, hogy közben hosszú távú ökológiai haszon is keletkezhet.
Ami pedig a jövő napraforgóit illeti. Nyáron még úgy gondoltam, hogy szeretnék majd aprómagvú takarónövényeket a sorközbe, most azonban, két év sikertelen próbálkozás után kicsit elment tőle a kedvem. Úgy látom hogy egyedül úgy lenne ennek értelme, hogy a napra kelése után beleszórni, majd azonnal sorközművelővel bekeverni. És a magok kelése előtt megejteni a vegyszeres gyomirtást. De hogy ez bérmunkában ilyen időzítéssel működjön, és hogy ezek a növények hogyan bírnák az aszályt. Nem tudom. Lehet hogy elég lesz nekem változatosságnak a napraforgó állományban nyáron feljövő muhar, varjúmák és kövér porcsin.
A másik, amit jó lenne meglépni, de nehéz lesz összegyűjteni rá a bátorságot, az a csávázatlan mag vetése. Úgy gondolom, hogy az lenne az igazi regeneratív, ha natúr magot vetnék komposzt kivonattal és huminsavval oltva. A patogén gombák ellen így jó lehetnék, a jobb adottságú táblarészekre tévedő drótférgek ellen pedig szintén lehetne biológiai módszerekkel védekezni. Nem véletlen, hogy Nicole Masters a legkockázatosabb lépésként tekint erre, ugyanakkor hogyan is várhatnám, hogy a talajélet és a növény közti kapcsolat kialakuljon, ha a maghoz közelítő hasznos gombákat gombaölővel pusztítom? Ezen is lehet majd gondolkodni télen.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍