Bízom benne, hogy jövőre szép bíborhere mező nevelkedik az augusztus 20-án elvetett takarónövény keverékből. A magok a búza aratás után sekélyen meghántott tarlóba kerültek, majd néhány nap múlva megáztak 12 mm esővel, két részletben. Ez a homokosabb részeken elegendő volt ahhoz, hogy a növények nagy része meginduljon, a szikes táblarészeken azonban egyelőre semmi jele a kelésnek. Remélem, hogy a szeptemberi esők majd ott is életre keltik a természetet.
Bíborhere mező: nitrogénkötés, változatosság, beinduló talajélet
Ez a bíborhere túlsúlyos talajtakaró keverék egy AKG-ban is elszámolhat egyéves zöldugar lesz 2026-ban, azaz közvetlen bevétel/aratás innen nem várható. Ezzel szemben azt remélem, hogy ha a területet közel egy teljes évig egy változatos növénytakaró foglalja el – ahol a magokat komposzt kivonattal beoltottam -, az jelentős lökést tud adni a talajéletnek. Ezzel megvalósulhat a talajmegújítás három legfontosabb alapelve, a gyökérfolytonosság, a változatosság és a bolygatatlanság. Az egész éves fotoszintézis és gyökérváladék termelés, a változatos növénykeverék és a komposztban lévő mikrobiális változatosság, valamint a csak egészen minimálisan bolygatott élettér mind elmaradhatatlan összetevői a regeneratív gazdálkodásnak. Követem a természet alapelveit.
A bíborhere emellett pillangósvirágú növényként reményeim szerint biológiai úton kötött nitrogénnel tölti majd fel a talajt. Ez lehetővé teszi az utána következő kultúrákban – napraforgó és búza – a műtrágya csökkentését, vagy akár elhagyását. Úgy látom eddig, hogy a regeneratív gazdálkodásra történő átállás éveiben komoly kockázat a nitrogénhiány, erre figyelni kell. Erről bővebben Dr. Christine Jones itt mesél.
Egyéves zöldugar vetése a talajegészség javításáért
Hogy jó ötlet-e egy teljes évet feláldozni azért, hogy talajt építsek? Nem tudom, de bízom benne, hogy hosszú távon gondolkodva a válasz az, hogy igen. A célom az, hogy a regeneratív gazdálkodásra történő átállás három évében ezen a táblán az egyéves zöldugar – napraforgó – búza legyen a vetésforgó. Bízom benne, hogy a három év végére a talajegészség jelentősen javul, és a sekély talajmunka valamint a gyomirtó marad az egyetlen talajbolygató beavatkozás. Ez a zöldugarnak meghagyott bíborherés keverék egy középút keresés a rövid távú pénzügyi profit és a hosszú távú ökológiai hasznok között. Egyelőre csak hinni tudok benne hogy ez a jó irány, biztosan tudni legkorábban majd csak évek múlva fogom.
A homokos vályog talajon szép a kelés, sziken teljes a csönd
Idén két táblára vetettünk takarónövényt/zöldugart. Ez egy homokos vályog talaj, ahol 5,5 tonnás búzát arattunk. Itt szép a kelés, bárcsak mindig ilyen lenne. A szalma mennyiség is tetszik, bár jövőre megpróbáljuk sekélyebben húzni a tárcsát. Inkább kicsit csíkozzon a tárcsa – ha már no-till vetőgép nincs a láthatáron -, de legyen minél kisebb a talajbolygatás. És minél több a szármaradvány.
Ezzel szemben a másik táblán a szikes táblarészen egyelőre semmi. Úgy látszik itt kevés volt a két nap alatt érkező 12 mm, már ha egyáltalán ott volt annyi. Itt nagy dolgokat nem várok, szalma se volt elég, csak legyen valami ami zöld és fotoszintetizál.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍