Talajmegújító gazdálkodás – az ezzel kapcsolatos gondolataim és tapasztalataim jelennek meg ezen a blogon. Gyökérfolytonosság, biodiverzitás és bolygatatlanság a humuszban gazdag és élettel teli talajért. A regeneratív mezőgazdaság a talajművelés, a műtrágya és a növényvédő szerek helyett a természetes ökoszisztémák erejére támaszkodik.
Augusztus 20-án egy sekélyen tarlóhántott és lehengerezett búza tarlóba elvetettünk két különböző összetételű, a lehetőségeimhez képest változatos takarónövény keveréket. A területen így a búza aratást követően újraindulhat a fotoszintézis, a változatos növénytakaró pedig változatos és folyamatos gyökérváladékkal táplálhatja a talajéletet.
Amíg a no-till vetés feltételeit a talajaim nem tudják teljesíteni, addig úgy gondolom, hogy a takarónövények augusztusi vetése előtt érdemes a tarlóhántást sekélyen elvégeznem. Dr. Christine Jones hangsúlyozza (4. perctől), hogy egy sekélyen elvégzett talajmunka alapvetően „belefér” a regeneratív gazdálkodásba, és ezt a minimálisra szorított bolygatást a talajélet viszonylag hamar ki tudja heverni, de csakis akkor, ha a talajmunkát a lehető legrövidebb időn belül vetés követi.
A 2025-ös napraforgó technológia kialakításakor a talajmegújítással kapcsolatos elképzeléseim java részét sikerült megvalósítani. Előveteménynek kipróbáltam egy egész éves takarónövény keveréket, ami után nagyon szép élő, morzsalékos talaj maradt. A naprát sekély talajmunkába vetettük, kevés műtrágyával, állományban végzett gombázás nélkül. Nagy hiba volt tavasszal a sekély talajmunka túl késői időzítése. Úgy tűnik június végén, hogy a 2025-ös év is az aszályról szól majd, kíváncsian várom, hogy a talajegészség remélt javulása segít-e valamit az állományon ebben a stresszes időszakban.
A 2025-ös búzát még nagyrészt hagyományos technológia mellett termeltem, ami amellett, hogy ezt az egy évet szemlélve pozitív pénzügyi eredményt ígér, a hosszú távú ökológiai hasznok tekintetében egészen biztosan mínuszos volt. Nagyon sok minden kell majd másként csinálni, ha komolyan gondolom a talajaim megújítását, kezdve a gombaölő és a nagy mennyiségű nitrogén műtrágya elhagyásával.
Készülve a 2025-ben induló AKG-ciklusra, még 2023 augusztusában elvetettük lucernával a legrosszabb táblákat/táblarészeket. A vetés jól sikerült, az utána következő két hónapos aszálynak köszönhetően azonban a lucernák gyengén keltek és teleltek. Akkor jött az ötlet, mikor az új AKG-kiírás megengedte a zöldugarok arányának emelését, hogy ezek a területek ne lucernaként, hanem zöldugarként vigyék végig az 5 éves ciklust. Így aztán felülvetettük 8 féle fűvel, még lucernával és útifűvel 2025 tavaszán, és emellett megindultak benne mindenféle vadnövények, füvek és virágzó kétszikűek.
A nyereségesen megtermelhető két főnövényem, a napraforgó és a búza mellé a regeneratív átállás éveiben harmadik növényként továbbra is egy egész éves takarónövényes évet teszek be annak érdekében, hogy a talajaim egészsége minél gyorsabban javulhasson. 2024-ben egy meleg évszakos, szudánifű túlsúlyos keverékkel próbálkoztam, 2025-ben kipróbáltam egy hideg évszakos mixet.
A napraforgó és a búza főnövények mellé harmadik növényként úgy döntöttem, hogy egy egész éves takarónövény keveréket teszek, amitől azt várom, hogy hatékonyan elindítson a regeneratív úton. A tervezett vetésszerkezet így regen év – napraforgó – búza. Az első, 2024-es próbálkozás egy szudánifű túlsúlyos keverék volt, ami alapvetően jól sikerült, de azért voltak hibák is, amiket a jövőben orvosolni kell. A legnagyobb gondot a nitrogénhiány okozhatta, ami miatt a szudánifű a potenciális biomasszánál jóval kevesebbet volt képes megtermelni.
Augusztus 20-án egy sekélyen tarlóhántott és lehengerezett búza tarlóba elvetettünk két különböző összetételű, a lehetőségeimhez képest változatos takarónövény keveréket. A területen így a búza aratást követően újraindulhat a fotoszintézis, a változatos növénytakaró pedig változatos és folyamatos gyökérváladékkal táplálhatja a talajéletet.
Amíg a no-till vetés feltételeit a talajaim nem tudják teljesíteni, addig úgy gondolom, hogy a takarónövények augusztusi vetése előtt érdemes a tarlóhántást sekélyen elvégeznem. Dr. Christine Jones hangsúlyozza (4. perctől), hogy egy sekélyen elvégzett talajmunka alapvetően „belefér” a regeneratív gazdálkodásba, és ezt a minimálisra szorított bolygatást a talajélet viszonylag hamar ki tudja heverni, de csakis akkor, ha a talajmunkát a lehető legrövidebb időn belül vetés követi.
A 2025-ös napraforgó technológia kialakításakor a talajmegújítással kapcsolatos elképzeléseim java részét sikerült megvalósítani. Előveteménynek kipróbáltam egy egész éves takarónövény keveréket, ami után nagyon szép élő, morzsalékos talaj maradt. A naprát sekély talajmunkába vetettük, kevés műtrágyával, állományban végzett gombázás nélkül. Nagy hiba volt tavasszal a sekély talajmunka túl késői időzítése. Úgy tűnik június végén, hogy a 2025-ös év is az aszályról szól majd, kíváncsian várom, hogy a talajegészség remélt javulása segít-e valamit az állományon ebben a stresszes időszakban.
A 2025-ös búzát még nagyrészt hagyományos technológia mellett termeltem, ami amellett, hogy ezt az egy évet szemlélve pozitív pénzügyi eredményt ígér, a hosszú távú ökológiai hasznok tekintetében egészen biztosan mínuszos volt. Nagyon sok minden kell majd másként csinálni, ha komolyan gondolom a talajaim megújítását, kezdve a gombaölő és a nagy mennyiségű nitrogén műtrágya elhagyásával.
Készülve a 2025-ben induló AKG-ciklusra, még 2023 augusztusában elvetettük lucernával a legrosszabb táblákat/táblarészeket. A vetés jól sikerült, az utána következő két hónapos aszálynak köszönhetően azonban a lucernák gyengén keltek és teleltek. Akkor jött az ötlet, mikor az új AKG-kiírás megengedte a zöldugarok arányának emelését, hogy ezek a területek ne lucernaként, hanem zöldugarként vigyék végig az 5 éves ciklust. Így aztán felülvetettük 8 féle fűvel, még lucernával és útifűvel 2025 tavaszán, és emellett megindultak benne mindenféle vadnövények, füvek és virágzó kétszikűek.
A nyereségesen megtermelhető két főnövényem, a napraforgó és a búza mellé a regeneratív átállás éveiben harmadik növényként továbbra is egy egész éves takarónövényes évet teszek be annak érdekében, hogy a talajaim egészsége minél gyorsabban javulhasson. 2024-ben egy meleg évszakos, szudánifű túlsúlyos keverékkel próbálkoztam, 2025-ben kipróbáltam egy hideg évszakos mixet.
A napraforgó és a búza főnövények mellé harmadik növényként úgy döntöttem, hogy egy egész éves takarónövény keveréket teszek, amitől azt várom, hogy hatékonyan elindítson a regeneratív úton. A tervezett vetésszerkezet így regen év – napraforgó – búza. Az első, 2024-es próbálkozás egy szudánifű túlsúlyos keverék volt, ami alapvetően jól sikerült, de azért voltak hibák is, amiket a jövőben orvosolni kell. A legnagyobb gondot a nitrogénhiány okozhatta, ami miatt a szudánifű a potenciális biomasszánál jóval kevesebbet volt képes megtermelni.
Ezen a blogon a regeneratív gazdálkodással kapcsolatos gondolataimat és tapasztalataimat írom le. Megkísérlem összefoglalni a vezető talajmegújítók elméleti iránymutatásait, majd a saját gazdaságomban ezek alapján tett próbálkozások eredményit. A regeneratív útra lépve sok kellemetlen meglepetés vár rám, de hiszem azt, hogy gyermekeink és unokáink számára a jövőt talajaink életre keltése jelenti. Egyszerű gazdálkodó vagyok, nem akarok semmit sem eladni, vagy bárkit bármire rábeszélni. Minden kedves Olvasónak eredményes gazdálkodást és sikeres talajmegújítást kívánok.