"Ne a profitra koncentrálj! Tedd azt, ami a legjobb a talajodnak, mert az lesz a legjobb a növényeidnek is. A profit majd jön magától." - Rick Bieber

Évelő zöldugar lucernával, fűfélékkel és útifűvel

AKS-s évelő zöldugar keverék, benne lucerna, útifű és fűfélék

Zöldugar kialakítása az AKG-ciklusra: lucerna vetés helyett

Készülve a 2025 januárban induló ötéves AKG-ciklusra – ahol azt vártam, hogy továbbra is minimum 20 százaléknyi pillangós kaszálót kell a vetésszerkezetben tartani -, még 2023 augusztusában elvetettük lucernával a legrosszabb táblákat/táblarészeket. A vetés jól sikerült, az utána következő két hónapos aszálynak köszönhetően azonban a lucernák gyengén keltek és teleltek. Jobb lett volna tavasszal vetni, március végén. Így egy meglehetősen ritka, mondhatni elkeserítő végeredmény született.

Akkor jött az ötlet, mikor az új AKG-kiírás megengedte a zöldugar arányának emelését, fel akár 20 százalékig, hogy ezek a területek ne lucernaként, hanem zöldugarként vigyék végig az 5 éves ciklust. Így aztán felülvetettük 8 féle fűvel, még lucernával és útifűvel. Cikóriát is szerettem volna még bele, de nem tudtam fémzárolt magot szerezni, 2025 tavaszán. Emellett megindultak benne mindenféle vadnövények, füvek és virágzó kétszikűek. Ők vajon gyomok? Nézőpont kérdése.

Lucerna vs. zöldugar: melyik a jobb?

Utólag örülök neki hogy így alakult ezeknek a gyenge minőségű tábláknak/táblarészeknek a sorsa. Zöldugarként sokkal nagyobb változatosság tud majd kialakulni. Ennek köszönhetően reményeim szerint a talaj egészsége is gyorsabban javulhat és a humuszosodás is hatékonyabban mehet végbe. Így, hogy a mérésre alapozott karbonprogramban ezek a táblák is benne vannak, ez még akár hozhat is a konyhára hosszú távon.

Meg aztán Dr. Christine Jones és Gabe Brown is hangsúlyozza, hogy a talaj ökoszisztémájának alapvetően kedvezőtlen egy monokultúrás lucerna. Sokkal jobb egy változatos, pillangósokat, füveket és virágzó kétszikűeket is tartalmazó vegyes növénytársulás. Így a növények több különböző növénycsaládból származnak és a változatos saját mikrobaközösségeknek köszönhetően egy színes ökoszisztémát képesek létrehozni, amely folyamatosan változatos gyökérváladékokkal táplálhatja a talaj élővilágát.

A túlzott kaszálás káros hatása és a talajmegújító megoldás

Már csak valami olyan kaszát kellene kifejleszteni (vagy legeltetni a területen, de az nem fog menni), ami csak a lomb 50 százalékát távolítja el. A 80-90 százalékot eltávolító kaszálás ugyanis Dr. Jones szerint hosszú időre teljesen leállítja a növény gyökérfejlődését és fotoszintézisét, ami viszont egyáltalán nem regeneratív (lásd itt, 10. oldal). Hiába valósul meg ugyanis a talajmegújítás három alapelvéből kettő, azaz a gyökérfolytonosság és a változatosság, ha a bolygatatlanság nem adott, akkor a táplálékháló nem fogja tudni épségben átvészelni a kaszálás és az újrasarjadás közti nyári időszakot. Márpedig a lomb 80-90 százalékának lekaszálása súlyos mechanikai bolygatás. Majd a besütő Nap hatására a talaj felmelegedése és száradása még súlyosabb időjárási/környezeti bolygatás. Legalábbis én így gondolom.

Ennek a problémának a megoldásaként tanítja Gabe Brown, hogy a gyepek és évelő szálastakarmány kultúrák hatékony és egyben talajmegújító hasznosítása a nagy állatlétszámmal végrehajtott szakaszos legeltetés. Ennek során csak a lomb maximum 50 százalékát fogyasztják el az állatok (lásd itt, 1:27:00 után). Vagy még itt, Dale Strickler zseniális hasonlatával a svédasztalhoz érkező focicsapattal.

A talaj akkor lesz egészséges, ha lemásoljuk a természetet

Az ismert talajmegújítók rendre hangsúlyozzák, hogy a természetet kell másolni és akkor a talajaink is egészségesebbé válhatnak. A következő fotó a Tisza-gáton készült tavasszal. Itt aztán van változatosság. Pillangósok, füvek és virágzó kétszikűen színes káosza ez, amit ilyen minőségben csak az Anyatermészet képes létrehozni.

természetes zöldugar a Tisza-gáton, pillangóvirágú növényekkel, fűfélékkel, vadvirágokkal
Gátoldal, Anyatermészet alkotta növénytakaró. Ezt kellene látni a termőföldeken is, legelő állatokkal.

Egy évelő szálastakarmány kultúrával hasznosított területen azt gondolom, hogy a gazda céljának az kellene, hogy legyen, hogy a látkép minél inkább erre hasonlítson. Ez az, ami természetes, ami a talaj szempontjából egészséges, ami fenntartható. És az Alföld kiszáradásával egyre több olyan terület lesz, ahol az aszály elől ez lehet a menekülései útvonal.

Nálam a zöldugarok – a nagyon szikes vad hortobágyi pusztákat idéző táblarészeket leszámítva – valahogy így néztek ki 2025 tavaszán. És úgy, ahogy a cím alatti képen, lásd fent, ami bár biztosan kisebb szénahozamot eredményez, mint a monokultúrás lucerna, de az ökoszisztéma szempontjából vélhetően egészségesebb:

ember által vetett AKG-s zöldugar szántóföldön, lucernával, füvekkel, útifűvel
Ember által vetett zöldugar. Biztos nem tökéletes, de azért már hasonlít. És ha még a legeltetést is meg tudnám oldani…

Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍

Kategóriák

Kereső

Bemutatkozás

Ezen a blogon a regeneratív gazdálkodással kapcsolatos gondolataimat és tapasztalataimat írom le. Megkísérlem összefoglalni a vezető talajmegújítók elméleti iránymutatásait, majd a saját gazdaságomban ezek alapján tett próbálkozások eredményit. A regeneratív útra lépve sok kellemetlen meglepetés vár rám, de hiszem azt, hogy gyermekeink és unokáink számára a jövőt talajaink életre keltése jelenti. Egyszerű gazdálkodó vagyok, nem akarok semmit sem eladni, vagy bárkit bármire rábeszélni. Minden kedves Olvasónak eredményes gazdálkodást és sikeres talajmegújítást kívánok.