A hagyományos mezőgazdaság vagyonokat költ talajművelésre (gázolajra), műtrágyára és vegyszerekre, és nem is sejti, hogy közben az állandó bolygatással a talajt a gyomok számára ideális „zónában” tartja. Gyakorlatilag mi magunk fizetünk azért a gázolaj- és vegyszerszámlákkal, hogy a gyomoknak teremtsünk luxuskörülményeket, miközben nem engedjük, hogy a talaj eljusson egy olyan állapotba, ami már a haszonnövények számára optimális.
Ahelyett, hogy a drága inputokkal folyamatosan rombolnánk, a talajélet felépítésével munkára foghatnánk a természetet. Ez az ingyen dolgozó föld alatti munkaerő nemcsak a vetett növényeinket táplálná, de a profitunkat is építené, miközben végre valóban egészséges élelmiszert termelnénk. Ezen a regeneratív úton a szukcesszió a gazda legfőbb, láthatatlan szövetségese – de vajon mi lehet az a szukcesszió?
Mi a szukcesszió és hogyan alakítja az ökoszisztémát?
A szukcesszió nem más, mint a növénytársulások fokozatos, természetes fejlődési folyamata. Ennek során a természet arra törekszik, hogy az adott területet az idő múlásával egyre népesebb, stabilabb és változatosabb ökoszisztéma foglalja el.
A szukcessziós folyamat a terméketlen, kopár kőzettel kezdődik. Itt először zuzmók, mohák, majd az idő múlásával és a körülmények javulásával kezdetleges egynyári növények (őket hívjuk gyomoknak) jelennek meg. Ezután jönnek az évelő lágyszárúak, végül a cserjék és a fák. A szukcesszió folyamatát az erdő zárja – ez a zárótársulás. A természet alapértelmezetten mindig ide szeretne eljutni.
A természet folyamatosan előre, a katasztrófák – vulkánkitörés, árvíz, földcsuszamlás, erdőtűz – és az emberi bolygatás – konvencionális mezőgazdaság, ami egy folyamatos természeti katasztrófa – hátrafelé hajtja a folyamatot. Arról, hogy épp hol tart a szukcessziós folyamat, a legjobb pillanatképet a táplálékháló Gomba:Baktérium aránya adja. Lásd a fenti ábrát, Kevin Elmy előadásából.
Szukcessziós zónák – a zuzmótól az erdőig
A Gomba:Baktérium arány egy egyszerű mutató, amely a talajban a gombák és a baktériumok tömegének arányát számszerűsíti. Nem azt mutatja, hogy összesen mennyi a baktérium vagy a gomba, hanem azt, hogy mennyi ezek egymáshoz viszonyított aránya. Ha relatíve sok a baktérium, és az arányszám alacsony, akkor a szukcessziós folyamat elején, ha magas az arányszám, azaz sok a gomba, akkor a folyamat második felében jár a talaj. Ez alapján nagyon leegyszerűsítve érdemes 5 szukcessziós zónát megkülönböztetni:
- Zuzmó/moha zóna: 0,0-0,1-es Gomba:Baktérium arány közt. Nagyon fiatal talaj, gombák itt szinte még nincsenek is.
- Gyom zóna: 0,1-0,3-as Gomba:Baktérium arány közt. Itt a már jól ismert szántóföldi gyomok érzik jól magukat. Ők valójában nem a gazda esküdt ellenségei, hanem a természet elsősegélynyújtói: korai szukcessziós növények, amelyek a csupasz, szétrombolt szerkezetű talajt próbálják minél gyorsabban megtölteni élettel.
- Haszonnövény zóna: 0,3-2,0-es Gomba:Baktérium arány közt. Ez a szántóföldi lágyszárú egyéves és évelő növények, valamint a zöldségek számára optimális talajállapot
- Cserje zóna: 2,0-5,0-as Gomba:Baktérium arány közt, ebben a zónában szoktak megjelenni a cserjék
- Erdő zóna: 5,0 fölött, ez már az erdők birodalma
A hagyományos mezőgazdaság a gyomok számára ideális zónában működik
A mai intenzív mezőgazdaság szomorú sajátossága, hogy a rengeteg bolygatás miatt – talajművelés, műtrágya, vegyszerek -folyamatosan a Gyom zónában termel. Egy olyan kezdetleges, biológiailag lepusztított ökoszisztémában próbálja megtermelni a mindennapi betevőt, amely alapvetően alkalmatlan arra, hogy az ember számára teljes értékű táplálékot állítson elő. Ez a zóna nettó pénznyelő: maga a kánaán a gyomoknak, de állandó, drága és mesterséges lélegeztetőgép a haszonnövényeinknek.
Gondolatom szerint ezért is sújt minket, embereket ennyi krónikus betegség, mert a gyomok számára ideális ökoszisztémából táplálkozunk. Így nem jutunk hozzá azokhoz a fontos tápanyagokhoz, melyek szükségesek lennének az egészségünk megőrzéséhez. A mai konvencionális mezőgazdaság minden eszközével hátrafelé löki a szukcessziós folyamatot és nem hagyja, hogy az eljusson a Haszonnövény zónába.
Hogyan irányítsuk a szukcessziót a haszonnövény zóna felé?
A talajmegújító gazda feladata az, hogy a regeneratív alapelveket követve elősegítse, hogy a talajai a szukcesszió folyamatában elérjék az emberi táplálkozás számára ideális Haszonnövény zónát, vagyis a Gomba:Baktérium arány amilyen hamar csak lehet, az 1,0 körüli értékre emelkedjen. A három fő talajmegújító alapelv: gyökérfolytonosságra törekvés, a változatosság és a talajbolygatás minimalizálása.
A Haszonnövény zóna változatos és népes ökoszisztémának otthont adó termőtalaja alkalmas arra, hogy olyan egészséges növényeket neveljen, melyek termése tartalmaz minden, az ember számára szükséges tápanyagot, ásványi anyagot, vitamint és minden olyan egyéb építőelemet – ők a fitonutriensek – , melyre a testünknek és egészségünknek szüksége lehet. Így válhat az emberi táplálkozás szempontjából optimálissá termőtalajaink állapota.
Mit mond a tudomány az optimumról?
Dr. Christine Jones hangsúlyozza, hogy alapvetően tévedés az a gyakran hivatkozott feltételezés, miszerint a haszonnövény zónán belül a szántóföldi termelésre az 1,0-es gomba:baktérium arány lenne az optimális. Itt nincs ugyanis szó optimumról, a szántóföldi növényeknek a Haszonnövény zónán belül annál jobb, minél közelebb kerülünk a zóna felső határához, azaz a magasabb gombaarányhoz. Dr. David Johnson kutatásaiból is látszik, hogy a 2-es vagy akár a 3-as arány magasabb biomasszát adott, mint az 1 körüli. Ez persze nem azt jelenti, hogy erdőt kell csinálnunk a szántóból – a kukorica nem fenyőfa, szüksége van baktériumokra is –, de a zónán belüli gombadominancia csodákra képes.
Azért szokás ezt az 1:1-es értéket hivatkozni optimumként, mert a növénytermesztés által okozott rendszeres bolygatás miatt – egyéves növények magas aránya, aratás utáni élettelen tarló – ennél magasabbra még a legügyesebb talajmegújítók sem nagyon tudnak eljutni. De ha a regeneratív alapelveket követve elkezdjük kímélni a gombafonalakat (mikorrhiza), a talajunk szintet lép. Kevesebb gázolaj fogy, kevesebb számla érkezik az inputanyag-kereskedőtől, miközben a földünk egyre ellenállóbbá válik az aszállyal szemben is.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍