Gyomirtás a regeneratív gazda szemszögéből
„Nem az a legfontosabb kérdés, hogy használunk-e gyomirtót. Hanem az, hogy ha már használunk, akkor van-e olyan szinten a talajélet, hogy aratásig a vegyszert le tudja bontani úgy, hogy a betakarított terményben gyomirtó szer maradványa már ne legyen” – John Kempf
A talajmegújító gazda fő szempontként nem tesz olyat, amivel ártana a talaj élőlényeinek. Ha pedig egy műveletet feltétlenül szükséges elvégezni a profitabilitás fenntartása és a pénzügyi fennmaradás érdekében – mondjuk a gyomok elleni védekezést -, akkor igyekszik a talajéletre nézve legkisebb terhelést jelentő megoldást választani. Ha a mechanikai gyommentesítés tűnik a kisebbik rossznak, akkor azt választja. Ha a vegyszeres gyomirtás, akkor azt.
Mindkét esetben lesznek a táplálékhálónak olyan szereplői, akik megszenvedik a beavatkozást. Ha ugyanakkor igyekszünk minimalizálni a bolygatás mértékét, akkor van okunk bízni abban, hogy a károkat a táplálékháló képes viszonylag gyorsan helyreállítani. Biológiai/talajmegújító szemléletet követve nehéz szívvel bólint rá az ember egy vegyszeres gyomirtásra. Van itt ugyanakkor öt fontos kiegészítés, ami megnyugtatóan hathat.
Hogyan csökkenthető a gyomirtó szer maradványa a talajban és a terményben?
- Egyrészt, a gyomirtó szer mennyisége csökkenthető akár 30 százalékkal is, változatlan hatás mellett, ha vivőanyagként/kelátképzőként fulvósavat keverünk hozzá. Ezt Nicole Masters minden előadásában javasolja, lásd például itt, 59. percnél.
- Másrészt a felhasznált víz ph-jának és keménységének optimalizálásával ezen felül további vegyszercsökkentés érhető el változatlan gyomirtó hatás mellett. Permetezésnél alacsony, mondjuk 4 körüli ph és lágy víz esetén dolgoznak hatékonyan a gyomirtó szerek.
- A kontakt gyomirtók sokkal hamarabb lebomlanak, mint a talajhatású szerek. Így a tartamhatással nem rendelkező gyomirtók választásával tovább csökkenthető a környezeti terhelés. Plusz, nem kell attól tartani, hogy a vetett takarónövényeket károsítja a talajhatású gyomirtó szer.
- És a legfontosabb: ha a talajélet felépül és a lebontást végző szervezetek – szaprofita gombák, baktériumok – száma a többszörösére emelkedik – akár 10-szeresére -, akkor az adott gyomirtó vegyszermaradéka is sokkal gyorsabban, töredéke idő alatt le fog bomlani a talajban és a növényben. Ha a lebomlás sebessége és a mikrobák száma arányos egymással, akkor feltételezhető, hogy egy hagyományos gazdálkodásban egy év alatt lebomló vegyszer talajmegújító körülmények közt pár hónap alatt maradék nélkül eltűnhet.
- A tenyészidő során minél korábban kerül kijuttatásra a gyomirtó szer, annál nagyobb eséllyel fog az lebomlani aratásig. Őszi búzában például az őszi gyomirtás után 8 hónap telik el aratásig, míg tavaszi gyomirtásnál csupán 3 hónap. Napraforgóban az aratás előtt 10 nappal kijuttatott deszikkáló vajon le tud bomlani betakarításig?
A gombák szerepe a gyomirtó szer lebontásában
Érdemes ezen a ponton megemlékezni Merlin Sheldrake, Az élet szövedéke című könyvben tett gondolatairól:
„A mikoremediáció egy speciális eset. A gombák a mérgező cigarettacsikket és a glifozát gyomirtók mellett számos szennyező anyagot is figyelemre méltó étvággyal képesek lebontani… Képesek lebontani a növényvédő szereket, a szintetikus festékeket, a TNT és RDX robbanóanyagokat, a nyersolajat, egyes műanyagokat… A gombák elvileg a környezeti kármentesítésre legalkalmasabb szervezetek közé tartoznak. A micéliumot az evolúció több milliárd év alatt egyetlen fő cél érdekében tökéletesítette: a fogyasztásra. A micélium a testet öltött étvágy… A lebontás szakaszosan zajlik, gombák és baktériumok sorozata végzi, és mindegyikük képes ott folytatni, ahol az előző abbahagyta. Naivitás lenne azt képzelni, hogy egy laboratóriumban „betanított” gombatörzs képes lesz hatékonyan tevékenykedni egy új környezetben és egyedül helyreállítani egy közeget.” – 226. oldal.
Nicole Masters a „For the Love of Soil” című könyvében több olyan esetről is beszámol, mikor egy gyomirtóval kezelt területen, amely fejlett táplálékhálóval, azaz népes és változatos mikroba populációval rendelkezett, megmérték a vegyszermaradék szintjét és azt találták, hogy az rövid idő alatt kimutathatatlan szintre bomlott le.
Azt gondolom, hogy a „talajélet majd minden felmerülő problémát megold” gondolat a vegyszeres gyomirtás és a vegyszermaradékok esetére is igaz. Ha a táplálékháló megfelelően változatos és népes, akkor a csökkentett dózisokban adagolt gyomirtó szereket az erre szakosodott mikrobák sokkal gyorsabban le fogják bontani – még jóval az aratás előtt -, mint ahogy azt hagyományos gazdálkodásban megszokhattuk. A növényben is és a talajban is. Így azt gondolom, hogy fogyasztóként van okunk bízni abban, hogy talajmegújító gazdálkodás során vegyszermaradéktól mentes élelmiszerhez juthatunk. Még akkor is, ha az adott táblán egyébként hónapokkal az aratás előtt vegyszeres gyomirtás történt.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍