A Dr. Christine Jonestól tanultak alapján úgy látom, hogy regeneratív gazdálkodás során az, hogy a talaj mekkora táplálékhálót képes eltartani (ökoszisztéma-eltartóképesség), és ezzel párhuzamosan mekkora mennyiségű learatható/betakarítható terményt képes felnevelni, a környezeti feltételeken túl – napsütés, hőmérséklet, víz -, alapvetően két tényezőtől függ. A talaj humusztartalmától és a gyökérváladékok mennyiségétől.
„Az életnek valami parányi maradványa jelen van még a vegyszerekkel és mélyszántással leginkább elgyötört talajban is. Ha esélyt adunk a megújulásra, az eredmény nem marad el” – Gabe Brown
Az ökoszisztéma építőkövei: humusz és gyökérváladék
A humusztartalom határozza meg a talaj potenciális ökoszisztéma-eltartóképességét. A gyökérváladék mennyisége pedig azt, hogy ebből a potenciális méretből, mint lehetőségből, végül ténylegesen mennyi képes megvalósulni. Ha tehát a humusz értéke a példa kedvéért kétszeresére nő, akkor a talaj kétszer akkora táplálékhálónak képes otthont adni. Vagyis kétszer annyi mikroba, ragadozó és növény lelhet otthonra az adott területen. Ilyenkor a növényi biomassza és az arról learatható magmennyiség is kétszer akkora. Feltételezésem szerint egyenes arányosság áll fenn a humusztartalom és a várható termés közt biológiai rendszerben. A humusz határozza meg a táplálékháló potenciális méretét, a talaj potenciális ökoszisztéma-eltartóképességét.
Ezzel szemben a gyökérváladék a táplálékot jelenti a rendszerben. Azt adja meg, hogy a humusz adta lehetőséget milyen mértékben sikerül kihasználnia az adott ökoszisztémának. Ha van bőségesen gyökérváladék, akkor a táplálékháló olyan méretűre duzzadhat, amilyenre a humusz mennyiségében rejlő lehetőség engedi. Ha nincs elegendő, akkor hiába van ott a humusz, az ökoszisztéma nem képes felépülni. A gyökérváladék határozza meg a talaj tényleges táplálékháló-eltartóképességét.
A talajmegújító úton haladó gazda feladata rövid távon, tehát a biológiai átállás 3 éve alatt az, hogy a talaj tápanyagháló-eltartóképességének tényleges értéke – vagyis a gyökérváladékok mennyisége az adott évben – elérje a humusz szint által meghatározott potenciális eltartóképesség értékét. Hosszú távon pedig az, hogy a talaj humusz szintje és ezzel együtt a potenciális ökoszisztéma-eltartóképesség folyamatosan emelkedjen egészen addig, míg az el nem éri az adott terület klimatikus maximumát.
Egészséges vs. leromlott talaj
Nicole Masters szerint egy egészséges mezőgazdasági talajban kb 4250 kg-nyi mikroba van jelen hektáronként. Ebből kb. 2500 kg baktérium, 1750 kg gomba, mindez 25 000 faj összetételeként. Itt a talaj táplálékhálójában jelen van minden szereplő. Azaz baktériumok, lebontó és mikorrhiza gombák (kórokozó gombák is vannak, de arányuk nem jelentős, gazdasági kárt nem okoznak), ragadozók. A Gomba:Baktérium arány itt 0,7 körüli, ami a haszonnövények számára megfelelő. Ezekben a talajokban fejlett mikorrhizahálózat van jelen. A növények a tápanyagokhoz elsősorban a gombahálózatokon keresztül jutnak hozzá.
A leromlott talajban ezzel szemben összesen 500 kg-nyi mikroba él hektáronként. Baktériumból 450 kg, gombából 50 kg. A Gomba:Baktérium arány 0,1 körüli, a fajok száma 5000 körüli. A táplálékháló itt hiányos, a baktériumok aránya magas. Mikorrhiza gombából és ragadozóból nagyon kevés van, a gombák állománya főleg a lebontókból és a kórokozókból áll. Ezekben a talajokban nincsenek mikorrhizahálózatok, így a növények a talajból a tápanyagokat a Rizofág-ciklus mentén a baktériumokkal együtt, és a talajoldatból ionok formájában szívják fel.
Sweet Spot: az optimális talajállapot elérése
Egy leromlott talajból indulva, a fenti egészséges talaj állapotát a biológiai gazdálkodás útját követve megközelítőleg 3 év alatt lehet elérni Dr. Christine Jones szerint. Nicole Masters és John Kempf optimistább, ők inkább 2 évvel számolnak.
Kevin Elmy a táplálékháló felépülésének folyamatát a Gomba:Baktérium aránnyal számszerűsíti. Az ő „menetrendje” szerint a Haszonnövény Zóna 0,5-0,8-as Gomba:Baktérium arányát 3 év alatt éri el a rendszer. Ezt hívja ő Sweet Spotnak, azaz az optimális zónának. Akkor tekinti átálltnak a biológiai rendszert, ha az egészséges talaj felépült, a Gomba:Baktérium arány az optimális zónába került.
Gabe Brown szerint egy folyamatosan jól működő táplálékhálóval és helyes gazdálkodással egy leromlott talajról indulva – mondjuk 2 százalék humuszról, ő onnan indult 30 éve – 10 év alatt el lehet jutni oda, ahol most tart – pontosabban 2020-ban tartott -, vagyis valahova 6-8 százalék humusz környékére.
Ökoszisztéma-eltartóképesség felépülése: a 10 éves terv
A talajmegújító gazdálkodás ezen elméleti, 10 éves terve gondolatom szerint két fázisból áll. Kezdődik egy 3 éves átállási időszakkal. Ennek során a rendszerben egyre több a folyékony szén, a táplálékháló felépül, a rendszer eléri a 0,5-0,8-as Gomba:Baktérium arányt. A termés mennyiségére az átállás 3 éve során a műtrágya csökkentése negatív, a Gomba:Baktérium arány emelkedése, a gyökérváladék/cukor mennyiségének növekedése és a táplálékháló felépülése pozitív hatással bír. Reményeim szerint ez a két hatás megközelítőleg kiegyenlítheti egymást. Azaz az átállás 3 éve során a termés megközelítőleg változatlan szinten maradhat úgy, hogy közben a felhasznált inputok mennyisége minimálisra csökken.
Ezt követően a felépült táplálékhálóval együttműködve, egy már átállt biológiai rendszerben folyhat tovább a gazdálkodás további 7 évig. Ennek során a termés alakulására a legnagyobb hatással már nem a folyékony szén, azaz cukor mennyisége, a táplálékháló gyors felépülése és a Gomba:Baktérium arány emelkedése lesz – hisz ez a Haszonnövény Zónát elérve tovább már nem emelkedik -, hanem a humusz folyamatos gyarapodása. Niels Olsen esettanulmánya alapján úgy hiszem, hogy hosszú távon egy külső input nélküli rendszerben a humusz szint és a talaj táplálékháló-eltartóképesség – Dr. Christine Jones ezt holobiont-eltartóképességnek hívja – egyenes arányban áll egymással. Ahogy emelkedik a humusz, úgy képes a talaj egyre népesebb táplálékhálót/ökoszisztémát fenntartani, haszonnövényből pedig egyre nagyobb termést adni. Dr. David Johnson szerint egy adott évben az adott ökoszisztéma produktumának mintegy 40 százalékát arathatjuk le büntetlenül. Logikus, hogy minél több a humusz, annál nagyobb a terület eltartóképessége. Annál nagyobb az eltartott ökoszisztéma, annál nagyobb termést arathatunk le.
Végezetül, ahogy a talajom humusz szintje eléri a klimatikus viszonyok szerinti optimális/maximális szintjét – valahol 8-10 százalék között, de lehet, hogy magasabban? – úgy éri el a learatható/betakarítható termés is a maximumát. Ez az a szint, ami Gabe Brown szerint akár már 10 év alatt elérhető, ha a gazda a talajmegújítás minden eszközét használja, gyökérfolytonosság, változatosság, kémia teljes elhagyása, direktvetés, állatállomány integrációja. Nálam ez a forgatókönyv állatállomány nélkül inkább 15-20 évesre tehető, ami még mindig túl szép, hogy igaz legyen.
A humusz a ház, a gyökérváladék a táplálék
Feltételezésem szerint a talaj ökoszisztéma-eltartóképesség és egyben egy kémiai/mechanikai input nélküli biológiai rendszerben a betakarítható termést szolgáltató képessége rövid távon – azaz amíg az egészséges táplálékháló fel nem épül, vagyis az átállás 3 évében – elsősorban a folyékony szén/gyökérváladékként talajba pumpált cukor szintjével és az ezzel kéz a kézben emelkedő Gomba:Baktérium aránnyal, míg hosszú távon – azaz egy már felépült táplálékháló mellett, vagyis 3 év után – legnagyobb részt a humusz szintjével arányos.
A mikrobák szemszögéből nézve a humusz a ház, a gyökérváladék a táplálék. Minél több a ház és a táplálék a rendszerben, annál nagyobb táplálékhálót/ökoszisztémát tud fenntartani a terület és így annál nagyobb a betakarítható termés mennyisége is. Logikus, hogy ami rövid távon, azaz hamar fel tud épülni az a táplálék/gyökérváladék. Amihez több idő kell, az a ház/humusz. Rövid távon tehát a talajmegújító gazda célja az, hogy minél több gyökérváladékot juttasson a rendszerbe. A hosszú távú cél az, hogy minél magasabb legyen a humusz.
Ökoszisztéma-eltartóképesség alakulása: konkrét példával a 10 éves terv
Egy terület 2 százalék induló humusz és leromlott talaj mellett plusz input nélkül képes arra, hogy szolgáltasson mondjuk 3 tonna búza termést. Ugyanez a talaj ekkor intenzív körülmények közt és nagy mennyiségű input mellett ad mondjuk 7 tonnát. Ez a 3 tonnás szolgáltató képesség 3 év átállás során 5 tonnára emelkedik, amint a táplálékháló eléri a teljes fejlettséget. Itt a termés mennyisége a gyökérváladékok szintjének gyors emelkedésével és az ökoszisztéma felépülésével látványosan és gyorsan emelkedik.
Dr. Christine Jones az átállás éveire javasolja, hogy az N-műtrágyát a 3 év alatt fokozatosan csökkentsük. Így nem 3 tonnás termésről indul a biológiai gazdálkodás, hanem az átállás éve alatt folyamatosan képes biztosítani mondjuk egy 5 tonnás termést, évről évre kisebb N-műtrágya felhasználás mellett. Így simább és egyenletesebb az átállás, mint lenne egy azonnali N-műtrágya elhagyással. Ahogy a 3 év során egyre kisebb az N-műtrágya hozzájárulása a terméshez, úgy lesz egyre nagyobb a táplálékháló szerepe.
A 3 éves átállási időszak után már a humusz a meghatározó
Az átállás 3 évét követően a gyökérváladék/cukor bővülési üteme lelassul, innentől kezdve a humusz alakulása lesz a meghatározó a termés szempontjából. Ahogy a humusz szintje a 3. évben jellemző 3 százalékról a 10. év végére felmegy mondjuk 6 százalékra, úgy emelkedik fokozatosan az 5 tonna termés mondjuk 8 tonnára. Továbbra is hozzáadott input nélkül. Ezután a humusz szintje tovább emelkedhet, egészen addig, míg belépnek bizonyos klimatikus korlátok – víz, napsütés/napenergia, CO2-szint… -, ahonnan tovább már sem a humusz, sem a termés szolgáltató képesség nem emelkedik tovább.
A rendszer profittermelő képessége az átállás első évében is legalább akkora, mint az intenzív technológia alatt. A 7 tonnáról 5 tonnára visszaeső termést ugyanis ellensúlyozza a költségcsökkentés, a karbonkvóta rendszerből származó bevétel és az idő/energia megtakarítás haszna. Az átállást követően, amint a termés a humusz szinttel arányosan emelkedik – változatlanul minimális költség mellett -, úgy a talajmegújító rendszer pénzügyi előnye az intenzív technológiához képest évről évre csak tovább nő.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍