Gondoljunk a növényekre úgy, mint ingyen dolgozó napelemekre: minden perc, amikor a Nap süt, de a földünk kopár, tiszta veszteség. Ezzel szemben a növényekkel borított tábla és az élő gyökér folyamatosan folyékony energiát pumpál a talajba, hogy a mikrobák ne éhen haljanak, hanem a következő vetés alá dolgozzanak. Nézzük meg, miért a gyökérfolytonosság a legolcsóbb input-helyettesítő.
Mi a gyökérfolytonosság, és mit jelent a gyakorlatban?
„A zöld növények, az élő gyökér jelenléte valójában a legfontosabb tényező a talajegészség szempontjából” – Dr. Christine Jones
A talajmegújítás eszközei/alapelvei közül a legfontosabb a gyökérfolytonosság. Hogy az év lehető legnagyobb részében legyen élő növény a területen és élő gyökér a talajban (lásd itt, 26. perc). A földi élet alapja ugyanis a fotoszintézis és ezen keresztül a folyékony szén útvonalának fenntartása.
A növény a fotoszintézis során a Nap energiáját felhasználva cukrot termel, és azzal táplálja a teljes táplálékhálót. Nem csak önmagát, de a talaj élőlényeit, sőt a teljes ökoszisztémát, állatokat és embereket is. Bármi, amit például mi emberek megeszünk, a fotoszintézis során megkötött napenergiából származik. Ha pedig nincs fotoszintézis és folyamatos élő növény, akkor élet sincs. Ahogy Gabe Brown fogalmaz:
„Élő növény és fotoszintézis nélkül az egész rendszer lerobban”
A regeneratív gazdálkodás legfontosabb építőköve: a folyamatos élő gyökér
A talajmegújítás során ezért kihagyhatatlanok a takarónövények, melyek feladata az, hogy a főnövények közti időszakokat kitöltsék. Hogy olyankor is legyen a területen élő növény, aki fotoszintetizál, cukrot termel és fenntartja a táplálékháló működését. A takarónövényekből közvetlen haszna a talajmegújító gazdának többnyire nincs – bár aki le tudja legeltetni, az forintra válthatja őket -, a közvetett haszon, azaz a táplálékháló fenntartása, sőt gyarapítása azonban pótolhatatlan kincs.
Ha ugyanis egyszer hagyjuk leépülni a táplálékhálót – mondjuk egy búza aratás és napraforgó vetés közti 9 hónapos, élő gyökér nélküli időszakkal -, akkor az csak lassan, évek kemény munkájával lesz képes a regenerálódásra. Ha pedig nincs hatékonyan működő táplálékháló, akkor talajmegújítás sincs. Mindent kezdhetünk elölről…
„Az a legtöbb, amit a talajodért tehetsz, hogy növényeket termesztesz benne” – Ray Archuleta
Tartsuk életben a mikorrhiza gombákat és a teljes táplálékhálót!
Gabe Brown hangsúlyozza, hogy a főnövény aratását követően minél hamarabb érdemes elvetni a következő növényállományt – főnövényt vagy takarónövényt, sőt a gyom vagy az árvakelés is élő gyökér -, hogy a gyökérfolytonosság a lehető leghatékonyabban megvalósulhasson. A rendszerben van ugyanakkor rugalmasság. A táplálékháló szereplői közül a mikorrhiza gombák a legérzékenyebbek az élő gyökér nélküli időszakokra. Ők is kibírnak ugyanakkor néhány hetet friss gyökérváladék nélkül, nem feltétlenül szükséges tehát a kombájn után azonnal jönni a vetőgéppel.
A talajmegújító legenda szerint 4 hét élő gyökér nélkül „még belefér” az aktív tenyészidőszakban. Ennyi idő alatt még nem kezd el leépülni a mikorrhiza gombák hálózata. Télen többnyire alszik a természet, akkor nem akkora tragédia az élő gyökér hiánya. És ha esetleg el is indul ez a leépülés, az sem végzetes, a mihamarabbi élő gyökér és talajmegújító gazdálkodás folytatása vissza fogja építeni az állományt.
A mikrobák, és köztük a mikorrhiza gombák nagy túlélők – ha szűkülnek a lehetőségek akkor lelassítják az anyagcseréjüket, spóra alakba húzódnak vissza, sőt egyes kutatások szerint a mikorrhizák a szaprofiták által bontott szerves anyagban lévő tápanyaghoz is hozzáférhetnek korlátozott mértékben -, de azért érdemes sietni, ha tudjuk, hogy a legfontosabb szövetségeseink épp éheznek.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍