Mi a gazda valódi feladata regeneratív gazdálkodásban?
Akár Gabe Brown, akár Dr. Christine Jones, akár más elismert talajmegújítók iránymutatásaival ismerkedünk, egy elsőre valóban nehezen emészthetőnek tűnő gondolat rendre előkerül:
„A gazda első és legfontosabb célja az, hogy a lehető legnagyobb mennyiségű napfényt hasznosítsa. Az ugyanakkor, hogy ezt később milyen formában értékesti – zsákban, bőrben, esetleg karbonkredit formájában -, már másodlagos.”
Gabe Brown hozzáteszi: egy gazdaság potenciális nyereségtermelő képessége egyenesen arányos annak szénmegkötő képességével, a szénmegkötő képesség pedig egyenesen arányos a talajegészséggel és a talaj széntartalmával.
Dr. Christine Jones azt is elmagyarázza, hogy a napfény hasznosítása és a szénmegkötő képesség tulajdonképpen egyenlő egy hatékony fotoszintézisre képes egészséges ökoszisztéma fenntartásával, amely népes és változatos mikrobákból, valamint egy folyamatos és változatos növénytakaróból áll.
Márpedig ha mindez így van, akkor nekem, mint regeneratív gazdának egyszerű a feladatom: olyan ökoszisztémának kell otthont adnom a földjeimen, amely a lehető legnépesebb, legfolytonosabb, legváltozatosabb és legegészségesebb. Ehhez a célhoz kell hozzárendelnem a stratégiám két építőelemét, a vetésforgót és a technológiát.
Talajegészség = Hatékony fotoszintézis = Szénmegkötő képesség = Profit
Technológiák és talajegészség: hol helyezkedünk el a 10/10 skálán?
A következő ábrán megkísérlem összefoglalni az ismert talajmegújítók tanításai alapján, hogy az egyes technológiákhoz becslésem szerint milyen szintű talajegészség kapcsolódik. Ahol a 10/0 a legegészségtelenebb, a 10/10 a legegészségesebb technológia.
Azt gondolom, hogy nekem, mint gazdának szakmai, pénzügyi, sőt erkölcsi kötelességem arra törekedni, hogy a lehető legjobban megközelítsem a 10/10-es szintet, amely az elképzelhető legegészségesebb ökoszisztémát eredményezi. Ez tulajdonképpen Gabe Brown szintje, ökológiai gazdálkodás és no-till egyszerre. Azon a szinten már nincs talajmunka és kémiai inputok, emellett változatosság és gyökérfolytonosság jellemző, és az állatok is szerves részét képezik a gazdálkodásnak.
Minél magasabb szintű talajegészséget tudunk elérni, annál kisebb költséggel és annál nagyobb profittal zárhatjuk az évet, miközben a jövő generációknak is megőrizzük a termőföldet. Mert ne szépítsük: a feleslegesen elégetett gázolaj és a túlzásba vitt műtrágya nemcsak a talajéletet gyilkolja, hanem a családi kasszát is.
Bio no-till nálam nem lesz, de a 10/7-es szint elérhető lehet
A mindenkori elméleti cél tehát a 10/10-es szint, a bio no-till teljesítése, ez ugyanakkor a hazai rögvalóságban a legtöbbünk számára elérhetetlen. Hiszen sem állatállományom nincs, mint például Gabe Brownnak, sem pedig évi 1000 mm csapadékom, mint az amerikai kukoricaövezet gazdáinak, ami lehetővé tenné a fektetett rozs+bökkönybe történő vetést.
Úgy gondolom azonban, hogy a 10/7-es szintet meg tudom ugrani. Vagyis egy olyan rendszert, ahol a mechanikai bolygatás kimerül a sekély talajmunkában, a kémiai bolygatás a gyomirtóban, és mellé van változatosságra és gyökérfolytonosságra törekvés takarónövényekkel, a vetőmagokat pedig komposzt kivonattal és biostimulátorokkal oltom. Egyelőre úgy látom, hogy én eddig tudok eljutni. Valahogy így:
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍