A regeneratív mezőgazdaság alapelve az, hogy olyan gazdálkodási gyakorlatot kell folytatni – gyökérfolytonosság és változatosság és bolygatatlanság – amely életre kelti, majd felhizlalja a talaj táplálékhálóját, a táplálékháló pedig cserébe gondoskodik a növényről és a gazda profitjáról.
A kellemetlen mellékhatás ugyanakkor az, hogy a táplálékháló elválaszthatatlan része egy nem kívánt szereplő: a mezei pocok. Mondhatom nyugodtan, hogy ezen a ponton visszanyalt a fagyi. Olyan mértékű pocok kártétel van a takarónövényes és évelő zöldugar tábláimon, ami finoman szólva is aggasztó. Valamit tenni kell, és miután mérgekhez nem szívesen nyúlok, úgy döntöttem, hogy kiderítem: vajon hatékony-e a természetes védekezési mód, a T-ülőfa mezei pocok ellen.
Hogyan kedvez a regeneratív gazdálkodás a mezei pocoknak?
Regeneratív gazdálkodásban a teljes táplálékháló, a teljes ökoszisztéma élénkül. Nem csak a kívánatos gombák és baktériumok, de a rágcsálók is. A búza táblákon hagyott szecskázott szalma, a takarónövények, a sekély, mindössze 4-5 cm mély talajművelés mind kedveznek a mezei pocoknak. Biztos, hogy tetszik a rágcsálóknak az is, hogy a környékünkön nagyon sok az évelő takarmány kultúra: gyepek, lucernák, zöldugarok. Valószínű továbbá, hogy a száraz és meleg ősz is az ő malmukra hajtotta a vizet.
A lényeg az, hogy a frissen vetett AKG-s zöldugar tábláimat több helyen tövig rágták, a takarónövényes táblákat pedig pocokhotellé alakították. Egy pozitívum mondható el, hogy az október 10-én vetett őszi búza táblákba eddig csak kisebb részben költöztek be. De ha ott is megjelennek nagy számban, vagy ami még rosszabb, a szomszédok – akikkel egyébként kivétel nélkül jó viszonyt ápolok – búzáiba is átköltöznek, akkor nem én fogom vezetni a népszerűségi listát. Gabe Brown „regeneratív alapelvek” összeállításában a hatodik pont az állatok integrációja (28. perctől a linkelt videóban). A talajmegújító legenda szerint az állatok látványos lökést képesek adni az ökológiai folyamatoknak, de emlékeim szerint ő nem pont erre gondolt.
A saját területeimen egyébként egyértelmű összefüggés volt megfigyelhető a talajművelés intenzitása, időzítése és a pocok kártétel súlyossága közt. A legkisebb volt a pocok jelenlét 2025 őszén a szomszédok szántott tábláin és a jó mélyen, feketére megtárcsázott, majd búzával vetett táblákon. Ennél már több volt a pocok az én 5 cm-en tárcsázott, búza után vetett búzáimon. Majd az augusztus 20-án vetett takarónövényeimben már kifejezetten sok volt, a 2025 tavaszán vetett AKG-zöldugarban pedig rengeteg.
Mezei pocok természetes gyérítése ragadozó madarakkal
A regeneratív mezőgazdaság szemlélete szerint a talajmegújító gazdálkodásra történő átállás folyamatában egy kártevő megjelenése azt jelenti, hogy a terület ökológiája bár elindult a jó irányba, az egyensúlyi állapotot még nem érte el. A pocok felszaporodása egyfelől jó hír. Azt jelzi ugyanis, hogy a mulcshagyás, a mechanikai bolygatás csökkentése és a takarónövényezéssel biztosított gyökérfolytonosság jó irányba tereli a terület eltartóképességét. Ugyanakkor kellemetlen, különösen az évelő zöldugar és a fizetős növénynek vetett búza táblákban.
Úgy döntöttem, hogy megpróbálom előre lendíteni a terület ökológiai fejlődését, és helyzetbe hozni a pocok ellenségeit. Lássuk, hogy működik-e a mezei pocok természetes gyérítése ragadozó madarakkal. Létezik olyan gazda vélemény, miszerint teljesen haszontalan, hiszen a pocok sokkal szaporább, mint a ragadozó madarak. Úgysem győznek ennyi pocokkal az egerészölyvek, a vércsék vagy a baglyok. Más vélemény szerint ugyanakkor akár ezer pockot is elfogyaszthat egy ragadozó madár egy év alatt. Ez azért valamit csak számít, gondolom. Miután a T-ülőfa gyakorlatilag ingyen van, és a probléma egyelőre inkább csak kellemetlen, mintsem hogy pénzügyi összeomlással fenyegetne, úgy döntöttem, hogy kipróbálom.
T-ülőfa mezei pocok ellen: magasság, elhelyezés, első tapasztalatok
A területeket járva két dolog tűnt fel. Az egyik, hogy az AKG-támogatásban kötelező határjelző/sarokjelző karókat már birtokba is vették a ragadozó madarak, ami jó előjel. Ezek többnyire 2,5 méteres akác karók, T-ülőfa nélkül, kézi talajfúróval lefúrva. Egyrészt alattuk már most is madárürülék és pocok szőrcsomók látszódnak, ami a vadászat jele. Másrészt valamennyi őszi határszemlén láttam aktívan vadászó ragadozó madarakat ülni ezeken a határjelző karókon. Szemmel láthatóan vonzzák a takarónövényes tábláim a ragadozókat, elsősorban egerészölyveket. Ez mindenképpen jó hír.
A másik dolog, hogy a mezővédő erdősávokban több helyen láttam a fenti fotóhoz hasonló akác sarjakon egerészölyveket ülni. Úgy látszik, hogy nem feltétlenül szükséges a hagyományos T-alakra törekedni, ezeken a V-alakban elágazó vékonyabb gallyakon is képesek megülni. Így úgy döntöttem, hogy ülőfának keresek 5-6 méter magas, 8-9 cm törzsátmérőjű, egyenes akác sarjakat, viszonylag erős elágazásokkal, és azokat fúrom le a kézi földfúrómmal, 60-70 cm mélységbe. Ha a következő határszemléken nem látom jelét annak, hogy a ragadozó madarak birtokba vették a V-ülőfákat – madárürülék, szőrcsomók az ülőfa alatt -, akkor majd utólag erősítek rájuk T-alakot.
FRISSÍTÉS: A 2026 február végi határszemlén egyértelmű jelét láttam, hogy a ragadozó madarak használják az ülőfákat, szőrcsomók, bagolyköpetek és madárürülék jelent meg az ülőfa alatt. Úgy tűnik, hogy a vegyszermentes védekezés működik pocok ellen, a kérdés már csak az, hogy nem túl lassú-e a ragadozó madarak által végzett gyérítés. Egy biztos: ki fogok tenni még több ülőfát, mert úgy tűnik, hogy van értelme.
Az AKG-pályázatban vállaltam az 5 hektáros maximális táblaméretet, így a táblákat elválasztó 2 méteres zöldugar csíkokba remekül el lehet helyezni a V-ülőfákat, ahogy a fenti fotón látható. A vadlibás időszakban majd akasztok rájuk madárijesztőket, így talán a libák elleni védekezésben is lesz belőle haszon. Lehet hogy nem is akkora butaság ez a 2 méteres AKG-s táblaelválasztó sáv, mint azt elsőre gondoltam?
Güzüegér halom és libatop: haszon is van a rágcsálókból?
Az egyik takarónövényes táblámon viszonylag nagy egyedszámban jött fel a libatop. Az augusztus 20, mint vetésidő már egy kicsit késő volt neki, így kimorzsolva csak nagyon kevés érett magot találtam bennük, de virágzásig mindenképp eljutottak. Ezen a táblán több güzüegér halmot is találtam, ami tele volt libatop virággal, ahogy a lenti fotón látható. A hantok mellett lerágott libatop növények jelezték, hogy ez a güzüegér kedvence a területen. Érdekes, hogy ezeken a táblarészeken a takarónövényekben – talajművelő retek, facélia, homoki zab, herefélék, olajlen – nem láttam kártételt, a libatopok viszont kivétel nélkül le lettek kopasztva. Isten áldja a güzüegeret?
Meglehet, hogy összességében haszon is van a rágcsálók felszaporodásából? Elképzelhető. Egy biztos, nem lehet úgy regeneratív gazdálkodást folytatni, hogy csak a jó dolgok hasznát élvezem, a rosszból pedig kimaradok. Márpedig ha a terület ökológiája a szalma területen hagyása, a minimális talajművelés és a takarónövényezés nyomán fejlődik, akkor a táplálékhálóban elkerülhetetlenül meg fognak jelenni olyan fajok is, melyeket nem látok szívesen. Bízom benne, hogy az AKG-s határjelző karókkal és a 2 méteres táblaelválasztó sávokba lefúrt T-ülőfákkal sikerül becsalogatni a ragadozó madarakat a területre és küszöbérték alá szorítani például a mezi pocok kártételét.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍