Mi a különbség a C4-es és a C3-as fotoszintézis között?
A haszonnövények alapvetően két módon folytathatnak fotoszintézist. Egyrészt a C3 típusú fotoszintézis során a növény a szén-dioxidot először három szénatomos szerves savakban köti meg, ezt alakítja tovább szőlőcukorrá, majd más széntartalmú anyagokká. Ez az út a mérsékelt és a hideg égövön elterjedt növényekre jellemző. A növények jelentős része ide tartozik, búza, repce, borsó például. A másik típust követik a C4-es növények, ők elsősorban a meleg évszakos fűfélék – kukorica, cirok, köles. Ők a fotoszintézisük során a szén-dioxidot először négy szénatomos szerves savakban kötik meg, majd alakítják tovább.
C4-es növények előnye meleg és napos környezetben
A C4-es fotoszintézis meleg, jól megvilágított környezetben hatékonyabb a C3 típusú fotoszintézisnél. Ilyen időszakokban ezek a növények gyorsabban képesek növekedni, mint a C3-as társaik, kevesebb vizet használnak és nagyobb mértékű cukortermelésre képesek. Dale Strickler – Talajreform videó elérhető itt – egy szemléletes ábrán mutatja be ezt a különbséget:
Itt vízszintes tengelyen a hőmérséklet szerepel, függőleges tengelyen a fotoszintézis intenzitása. Jól látható, hogy meleg időszakban a C4-es növények sokkal több cukrot képesek előállítani, mint a C3-as társaik.
Ezért gondolom, hogy takarónövénynek vagy Regen év fő komponensének nagyon jó választás egy C4-es fű, esetemben a szudánifű/cirok. Ez a vegetatív fázisa során nagy mennyiségű cukrot pumpálhat a talajba, aminek eredménye a mikroba állomány és a humusz gyors felépülése lehet.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍