A búza növényvédelme a fajtaválasztásnál kezdődik. Ha szeretnék regeneratív módon – azaz nagy mennyiségű műtrágya és állományra fújt gombaölő nélkül – búzát termelni, akkor nem vethetek nagy termőképességű intenzív fajtát, mert azokat letarolják a gombák és a rovarok a legyengült immunrendszerük miatt. Ráadásul az Alföldön eső sincs a 8-10 tonnás terméshez, így hát vadul műtrágyázni is felesleges. Sőt, mint ahogy azt 2026 megmutatta, egyenesen káros.
Búzatechnológia: ellenálló fajta, kevés műtrágya, gombaölő helyett biostimulátor
Idén, azaz 2026-ban életemben először a gyakorlatban is kipróbálom azt a regeneratív búzatechnológiát, ami papíron remekül működik. A kísérletem négy fő pillérre épül:
- Extenzív termesztésre (sőt biotermesztésre) alkalmas fajta választása
- Min-till talajmunka
- Alapozó őszi műtrágya nélkül, egy minimális tél végi N-műtrágyával indítva
- Biológiai növényvédelem: növényinedv-vizsgálatra alapozott lombtrágyával és biostimulátorokkal, szintetikus gomba- és rovarölő nélkül.
A költség így a jelen árak mellett megállhat valahol 3 tonna környékén. Ha egy kicsit kegyesebbek lennének az égiek, mint idén voltak, akkor a termésátlaggal be lehetne jönni valahova 4 és 5 tonna közé. Ha ez így megvalósulna, akkor három legyet üthetnék egy csapásra:
- A pénzügyi kockázatom minimális lenne az alacsony inputköltség miatt
- A technológia kellően regeneratív lenne ahhoz, hogy a talajélet épüljön és a tábla ökológiai hasznot termeljen – pontosan úgy, ahogy azt Gabe Brown látni szereti
- A 3 tonnás önköltség és a 4-5 tonnás remélt termés mellett a támogatásokon felül pénzügyi haszon is képződne.
Szép tervek, kíváncsian várom, hol lesznek a buktatók. Mert hogy lesznek, az tuti.
Őszi búza vetés 2026-ban a szikrázó aszályban
A fajtaválasztásnál három jelöltet néztem ki magamnak az ÖMKI kísérletei alapján, melyek teljesítik a kitűzött célt, az erős közepes termést és a jó betegség-ellenállóságot: a Mendoza, az Aurelius és a Christoph fajtákat. A három közül az ÖMKI adatai alapján, ha megfeszültem, sem tudtam választani, így hát úgy döntöttem, hogy amelyiket a legegyszerűbben és a legolcsóbban be tudom szerezni, az lesz a nyerő. Így végül a Mendoza került a vetőgépbe.
A vetésre október 6-án került sor az aszályos Alföldön, a körülményekhez képest elég jó aprómorzsás, 4-5 cm mély min-till magágyba, 190 kg/hektár dózisban, Vaderstad Rapid vetőgéppel. A vetőgép első tárcsasorát minden táblán járattuk, a száraz talajban 3-5 cm közé tudott lemenni.
Egy gyáva kompromisszum?
A magokra még került gombaölő csávázószer, ennek elhagyásához még gyűjtöm a bátorságot. Úgy vélem, hogy egy regeneratív úton járó talajban a csávázás visszaveti ugyan 3-4 héttel a növény és a talajélet egymásra találását, de ezt vállalom az üszög és a csírakori gombák elleni védelemért cserébe. Gyáva kompromisszum? Sajnos meglehet, hogy igen.
A tervben szerepel még egy őszi gyomirtás, egy 30-40 kg N-hatóanyag tél végén, ami Dr. Christine Jones szerint még éppen belefér anélkül, hogy szétvernénk a növény és a talajélet közti kapcsolatokat, majd egy növényinedv-vizsgálatra alapozott lombtrágya és biostimulátor áprilisban Trichodermával, fulvósavval és a hiányzó mikroelemekkel.
Min-till talajművelés búza előtt: Keresem a határokat
Bérmunkában elérhető megbízható no-till vetőgépest továbbra sem találok (egyelőre fel is adtam a keresést), így hát haladok tovább a min-till úton. A határszemlék és a talajvizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy ezeken a sík, pockos táblákon a min-till egy működőképes regeneratív művelési mód. A kérdés már csak az, hogy hol lehet a min-till határa, meddig lehet minimalizálni a talajmunkát.
Az idei évben több kísérletet végeztünk a bérmunkát végző barátommal, amelyekből az alábbi következtetéseket vontam le az aszályos, azaz meglehetősen kemény talajú, homokos vályog és szikes tábláimon:
- A szikkel kezdjük: Ez teljesen más kávéház, mint a kellemes homokos vályog. Sziken egyelőre egyetlen művelési mód működik: tárcsa 2-5 cm mélyen, majd Cambridge henger, és egy újabb menet tárcsa+henger. Ebből lesz vethető, kb 5 cm-es, aprómorzsás magágy, amivel az általam elérhető vetőgép, a Vaderstad Rapid is boldogul. Itt is látom a javulást a talaj szerkezetén, 1-2 év múlva bízom benne, hogy elég lesz már sziken is egy sor tárcsa+henger. De most még nem tartunk ott.
- Homokos vályog (bíborhere után): A bíborhere táblámon húztuk meg az aprítóhengert, szépen aprított, de búza magágyat nem csinált. 1-2 cm mélyen dolgozta meg a talajt, ebbe jövőre már a 2-3 cm mélyre szánt takarónövény magokat bele merem majd vetni a Rapiddal, de a búzát nem.
- Kombájnzúzott szalmával takart búzatarló (műveletlen kísérlet): Hagytunk egy kísérleti, teljesen műveletlen, kombájnzúzott szalmával takart búza tarlót, ahova vetettünk újra búzát. Itt a Rapid a teljesen szűz pályán mindössze 1-3 cm közé kínlódta be a magokat. Ez azért búzának úgy gondolom, hogy kevés, ebből így nem lesz üzemi technológia. A cím alatti fotón ennek a kísérleti táblarésznek a Rapid utáni, tehát már elvetett állapota látható.
- Tarlóhántott búzatarló: Egy sor 2-5 cm-es tárcsa + Cambridge hengerrel tarlóhántott búzába is vetettünk Rapiddal, nagyon szépen letette 4-5 cm-re a magokat. Parádé. Ez az, ami tökéletesen működik, ennél minimálisabb min-tillt egyelőre nem látok (nem merek) búzában.
- Napraforgó tarló: Itt is próbáltuk ugyanezt, ott is nagyon szép lett az eredmény. Így, hogy a napra kapott egy sor húzatókapát május végén, sokkal jóindulatúbb lett a talaja, mint a szűz búza tarló. Itt még mintha túl is műveltük volna a 2-5 cm mély tárcsával a Rapid előtt.
- Napraforgó tarló aprítóhengerrel: A bérmunkát végző barátom kipróbálta a napra tarlót meghúzni aprítóhengerrel. Feltételezzük, hogy a húzatókapa korábbi porhanyító hatásának köszönhetően, ez az egy sor aprítóhenger is szép búza-magágyat varázsolt. Legalábbis szerintem. Jövőre ezzel a módszerrel meg is próbálom a búza vetést Rapiddal.
Min-till optimum 2026-os állapot szerint
Még javában a próbálkozás és az útkeresés időszakában vagyok, ezzel együtt most úgy gondolom, hogy kialakult az elképzelésem a min-till optimumáról. Ez ugyanakkor nem egy gondolkodás nélkül, automatikusan végezhető művelet, ugyanis a talaj esetleges puhasága (ha valami csoda folytán nyáron esne eső) és a gyomnyomás (ha lenne mitől megcsírázniuk és életben maradniuk) könnyen felülírhatja az idei tapasztalatokat.
Egy szeptemberi eső után például, a nyirkos/puha talajban akár a Rapid önmagában is képes lehet 4-5 cm mélyre letenni a búzát, de úgy érzem, hogy nem ez a legvalószínűbb forgatókönyv a jövőben.
Most úgy látom, hogy ha már no-till vetőgép nincs, és várhatóan nyári puhító és gyomkelesztő eső sincs, akkor az Alföldön homokos vályog talajon a min-till optimuma és technológiai minimuma a következő lehet:
- Sziken: tárcsa-henger-tárcsa-henger
- Homokos vályogon búza után takarónövény: aprítóhenger + Rapid, 2-3 cm vetésmélység
- Homokos vályogon búza után búza: tárcsa 2-5 cm + Cambridge henger + Rapid, 4-5 cm vetésmélység
- Homokos vályogon napra után búza: aprítóhenger + Rapid, 4-5 cm vetésmélység
Ennél jobban elvenni a talajmunkát szerintem ebben az állapotomban nem lehet, mert az már a magágy minőségének és a kelés sikerének a rovására menne. Egyelőre számomra ez a min-till talajművelés az Alföldön. Kompromisszum, ahol a talajéletnek a lehető legkisebb mechanikai rombolást kell elszenvednie, miközben a búza magok is optimális magágyba kerülhetnek.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍