Mit, Miért?

A Dr. Christine Jonestól tanultak alapján úgy látom, hogy biológiai gazdálkodás során az, hogy a talaj mekkora táplálékhálót képes eltartani, és ezzel párhuzamosan mekkora mennyiségű learatható/betakarítható terményt képes felnevelni, a környezeti feltételeken túl – napsütés, hőmérséklet, víz -, alapvetően két tényezőtől függ: a talaj humusztartalmától és a gyökérváladékok mennyiségétől. A humusztartalom határozza meg a talaj potenciális táplálékháló-eltartóképességét, a gyökérváladék mennyisége pedig azt, hogy ebből a potenciális méretből, mint lehetőségből, végül ténylegesen mennyi képes megvalósulni.

A talajmegújító gazdálkodásra történő átállás költségeit – a műtrágya kivezetése miatt visszaeső termésátlag, a kezdeti évek technológiai hibái, azaz a tanulópénz – a következő források ellensúlyozhatják: átállás 3 éve alatt véghezvitt költségcsökkentés, a humuszemelkedéssel párhuzamosan lassan, de biztosan emelkedő termésátlag, a javuló vízgazdálkodás, a karbonprogram bevétele, a regeneratív felár, a támogatások, az idő/energia megtakarítás. Ezek a források képesek rá, hogy – a hosszú távú javuló termésátlag és profitabilitás ígérete mellett – már az első évben pénzügyileg is nyereségessé tegyék a talajmegújító gazdálkodást.

A regeneratív gazdálkodásra egy három éves átállási időszakkal tervezek áttérni, melynek során elhagyom a mélyművelést, a műtrágyát, a gomba- és rovarölőt. Eközben gyökérfolytosságra és minél nagyobb változatosságra törekszem, a biológiai folyamatok elindulását pedig komposzttal segítem.

A takarónövények első számú feladata az, hogy a több hónapos, főnövény nélküli időszakokban ellássák a talaj táplálékhálóját éltető cukrokkal, emellett lombjukkal a felszínt takarják, gyökerükkel a talajt lazán és levegősen tartsák. Nélkülük a talaj táplálékhálója a főnövény nélküli időszakokban éhezne, majd összeomlana, a terület ökológiai egyensúlya felborulna, a következő főnövény így csakis külső inputok felhasználásával lenne eredményesen megtermelhető.

A talaj táplálékháló egy önszabályozó és önfenntartó gazdasági és társadalmi rendszer, melyben a négy főszereplő – növények, baktériumok, gombák, ragadozók – szoros egymásra utaltságban él együtt, immáron több százmillió éve. Ebben a rendszerben minden szereplőnek megvan a maga feladata, abból bárki kiesik, a táplálékháló összeomlik. A talajmegújító gazda feladata az, hogy támogassa a talaj táplálékhálóját, amely így képes lesz arra, hogy külső inputok nélkül is egészséges növényeket neveljen.

A talaj két legfontosabb építőelemének egyike a gyökérváladék (a másik a humusz). A gyökérváladék többek között cukorból és kémiai jelzőmolekulákból álló koktél – vannak még egyéb összetevői is, zsírsavak, enzimek, gyökérsavak, de ez a kettő a lényeg -, melyet a növény vízben feloldva a gyökerén keresztül pumpál a talajba. A növény célja ezzel kettős, egyrészt etetni/éltetni szeretné az ott élő mikrobákat, másrészt a jelzőmolekulákkal tudatja a mikrobákkal, hogy mit kér a cukrokért cserébe. A gyökérváladék egyszerre kommunikációs és fizetési eszköz a talaj táplálékhálójának gazdasági rendszerében.

A humusz a talaj két legfontosabb építőeleme közül az egyik, a stabil, azaz rövid távon le nem bomló, humifikálódott szerves anyag. Minél több a humusz, annál több mikroba képes otthonra találni, annál népesebb a talaj táplálékhálója, annál jobb a talaj tápanyag-szolgáltató képessége, vízmegtartó és szolgáltató képessége, morzsalékossága, lazultsága. Ha talajmegújító gazdaként több humuszt szeretnék, akkor több növényre, több fotoszintézisre, több cukorra, kevesebb talajművelésre és kevesebb műtrágyára van szükségem.

A fotoszintézis egy olyan biokémiai folyamat, melynek során a növények – mellettük még az algák, zuzmók és egyes baktériumok is képesek a fotoszintézisre – szén-dioxidból és vízből a leveleikben lévő klorofill segítségével a Nap energiáját felhasználva szőlőcukrot – glükóz – és oxigént állítanak elő. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a növény képes arra, hogy a napenergiát cukrokban és más szénalapú anyagokban eltárolja, emellett oxigénben dús légkört hoz létre. Ez az eltárolt energia biztosítja az erőforrást minden földi élet számára, ebből épül fel minden, ami él.