A nagy adagú foszfor műtrágyázás olyan a növénynek, mint egy segély: ha készen kapja a tápanyagot, leállítja a saját „termelését” és nem fizeti többé a talajban élő „munkásait”. Ez a kényelem azonban drága mulatság: a növény immunrendszere gyengül, a talajélet pedig összeomlik – pedig a megoldás ott van a talpunk alatt, csak hagynunk kellene a rendszert újra dolgozni. Dr. Christine Jones szerint egy felépülő regeneratív gazdálkodásban a foszfor műtrágya és az alaptrágya akár azonnal elhagyható, a növényt ebben a rendszerben ugyanis a talaj élőlényei fogják ellátni foszforral.
Mik a foszfor műtrágya káros mellékhatásai?
„A mai termőtalajokból nem a tápanyagok hiányoznak, például a foszfor, hanem a növénnyel együttműködő és a tápanyagokat feltáró mikrobák” – Dr. Christine Jones
Dr. Christine Jones előadásában részletesen bemutatja, hogy ha a növény nagy mennyiségű vízoldható foszfort érez a gyökérzónában – ami többnyire műtrágyából származik -, akkor lelassítja, vagy szélsőséges esetben akár le is állítja a folyékony szén útvonalát. Vagyis lelassítja a fotoszintézist, kevesebb cukrot termel, és nem eteti a táplálékhálóban lévő mikrobákat. Ennek igen egyszerű oka az, hogy ha megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll a tápanyag – jelen esetben a foszfor –, akkor nincs értelme fölöslegesen cukrot termelni és azt foszforra cserélni a mikrobákkal. Ha nincs miért kereskedni, akkor fizetőeszközre sincs szükség.
Ilyenkor azonban a BRIX leesik, a növény immunrendszere elgyengül. A talaj táplálékhálója elnéptelenedik, a talaj összetömörödik, baktérium túlsúlyossá válik. A gombák és velük együtt a makroaggregátumok eltűnnek, a humusztermelés lelassul. Sőt a humusz szintje lassú csökkenésnek indul.
Mi történik, ha a növény nem kap műtrágyát?
Ha ugyanakkor nem adunk foszfor műtrágyát a rendszerbe – sőt, semmilyen vízoldható műtrágyát -, és talajmegújító gazdálkodást folytatunk – gyökérfolytonosság, változatosság, bolygatatlanság, állatok integrációja, biostimulátorok -, akkor a növény kénytelen minden inputért keményen megdolgozni. Fotoszintetizálni, a mikrobákat és a teljes táplálékhálót etetni, velük összedolgozni.
A talaj ilyenkor a gyökérnek és a gombáknak köszönhetően morzsalékos/levegős lesz, a táplálékháló szállítja a növény számára a vizet és a tápanyagokat – a foszfort is -, megvédi a kártevőktől/kórokozóktól és az időjárás okozta stresszhatásoktól. Továbbá a gyomok számára kedvezőtlen feltételeket teremt, akik így kiritkulnak/elgyengülnek. Számottevő gazdasági kárt többé már nem okoznak.
A foszfor műtrágya elhagyható, már a regeneratív utazás elején
Dr. Jones rámutat, hogy a táplálékháló és a benne dolgozó foszformobilizáló baktériumok rendkívül hatékonyan képesek feltárni a talajban lévő foszfort. Ezen foszfor 97-99 százaléka szerves vagy szervetlen kötésben van és a növény számára nem elérhető. Talajmegújító gazdálkodásban soha nem lesz szükség foszfor műtrágyára, sőt, a teljes alapműtrágyát el lehet hagyni már a biológiai átállás kezdetekor.
Attól sem kell megijedni – teszi hozzá a mikrobiológus professzor -, ha a talajvizsgálati jegyzőkönyv rendkívül alacsony foszfor szintet mutat. A talajban ugyanis óriási a laborvizsgálat által nem kimutatható foszfor tartalék. Nekünk nem műtrágyára van szükségünk, hanem olyan mikrobákra, akik ezt a tartalékot a növény számára hozzáférhetővé teszik. Ők a foszformobilizáló baktériumok, akik itt élnek a Földön már több százmillió éve. Végezetül mindenkit megnyugtat, hogy gondos talajmegújító gazdálkodás mellett nem fog elfogyni a foszfor. Még évezredek alatt sem.
„Biológiai gazdálkodásban soha nem fog kifogyni a foszfor” – Gabe Brown
Foszfor matek – ennyi foszfor található a talajban
Na de ha műtrágyával nem pótlom, akkor egyszer mégis csak el kellene fogynia annak a foszfornak… mondhatná az aggódó énem, teljesen jogosan. A megfelelő elméleti háttértudással rendelkező énem – már ha lenne ilyen – erre egy kérdéssel válaszolna:
„Komolyan azt gondolod, hogy az Anyatermészet úgy alkotta meg az ökoszisztémát egy többmilliárd év várható élettartamú bolygón, hogy az élet egyik nélkülözhetetlen építőköve, a foszfor néhány évszázadnyi gazdálkodás után egyszer csak úgy kifogyhat?”
De jöjjön a matek: Dale Strickler prezentációjában (51. perctől) 0,15 % összes P százalékkal számol. Ez foszfor-pentoxidban kb 0,38 %, 2 méteres mélységig ez közel 100 000 kg foszfor-pentoxid hektáronként. Dr. Christine Jones szerint (38. perctől a fenti videóban) a talajvizsgálat által kimutatott érték a teljes foszfor 1,5-3,0 százaléka – a többi le van kötődve és a talajvizsgálat által kimutathatatlan, a növény által hozzáférhetetlen -, számoljunk itt a 3,0 százalékkal. 120 mg/kg-os talajvizsgálati értékkel számolva, a felső 2 méterben van kb. 3000 kg foszfor-pentoxid hektáronként a talajvizsgálati jegyzőkönyv szerint. Ha ez csak a valós mennyiség 3,0 százaléka, akkor a teljes mennyiségre ugyancsak kb. 100 000 kg jön ki hektáronként. Ez évi 25 kg átlagos elhordott mennyiséggel számolva 4000 évre elég.
Ennyi időre elég az a foszfor, ami a növények alatti 2 méteres talajrétegben található. Ugyanakkor ez is csak akkor, ha rendelkezésre áll a szükséges biológia, mely a vízoldható 1,5-3,0 százaléknyi mennyiségen túl képes feltárni a kémiai vagy fizikai kötésben lévő, azaz a növény számára hozzáférhetetlen foszfor mennyiséget. Ha nincs meg ez a biológia, azaz a gazda kémiai/mechanikai gazdálkodást folytat, akkor tényleg gond lehet a foszfor elfogyásából. Akkor tényleg szükséges azt műtrágyával pótolni. Na de tegyük fel, hogy biológiai gazdálkodást folytatok, és 4000 évre elég a foszfor. Egyszer, az emberiség történetében azért az is letelhet… már megint az aggódó énem.
A mikorrhiza gombák mindent megoldanak
Mint arra Gabe Brown rámutat, egy biológiai gazdálkodásban, ahol a termőföldön lévő növénytársulás be tud kapcsolódni az egész Földet körülvevő mikorrhiza hálózatba, ott a növény a közvetlenül alatta lévő földben fekvő tápanyagkészlet sokszorosához hozzá tud férni. És ahogy Dr. Christine Jones bemutatja, a mikorrhizák óriási távolságból is képesek rendkívül gyorsan és energiahatékonyan szállítani bármit, amire a növénynek szüksége van.
Amíg van gyökérváladék, azaz fizetőképes kereslet és jól működő táplálékháló, addig a mikorrhizák mindent be fognak szerezni. Nem csak a foszfort és a nitrogént, hanem mindent. Addig semmi sem fog elfogyni. Ahogy Gabe Brown fogalmaz: ha kell, a mikorrhizák akár Kínáig is elmennek a foszforért. 400 millió évnyi Kutatás+Fejlesztés áll mögöttük…
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍