Regeneratív gazdálkodás során hogyan is várhatnánk el, hogy a talajélet szereplői támogassák a növényeinket és kiszolgálják őket tápanyaggal, vízzel és növényvédelemmel, ha eközben talajművelő gépekkel és vegyszerekkel pusztítjuk az otthonukat is, meg őket is?
„Fejezd be a mikrobiális híd folyamatos felrobbantását” – Nicole Masters
A talajmegújító gazdálkodás megvalósulásához alapvetően 3 összetevő szükséges: gyökérfolytonosság, változatosság, bolygatatlanság. A gyökérfolytonossággal és a változatossággal biztosítható a talaj táplálékhálója számára a táplálék (gyökérváladék és elhalt szerves anyag), a bolygatatlansággal pedig a nyugodt élettér/otthon. A talaj élőlényeinek ugyanis csakis erre a kettőre van szükségük: folyamatos és változatos táplálékra, valamint nyugodt, bolygatástól mentes otthonra. Bővebben lásd itt, Gabe Brown előadásában.
A talajbolygatást annak forrása – kémiai, fizikai, környezeti/időjárási – és súlyossága szerint – nagy talajbolygatás, kisebb mértékű talajbolygatás – is érdemes csoportosítani.
A bolygatás forrása: kémiai, fizikai, környezeti/időjárási
- Kémiai talajbolygatás: műtrágya vagy növényvédő szer – gyomirtó, gombaölő, rovarölő – használata, amely kémiai anyagok pusztítják a talajéletet. A gombaölő rendkívül káros. Ezek az anyagok közvetlenül pusztítják a talaj táplálékháló különösen fontos szereplőit, a mikorrhiza gombákat és a szaprofita gombákat. A megoldás a kémiai inputok minimalizálása, sőt elhagyása.
- Fizikai talajbolygatás: bármely talajművelés, de különösen a túl mély vagy sűrűn alkalmazott talajmunka pusztítja a talaj táplálékhálóját és rombolja a talaj élőlényeinek életterét, oxidálja a talaj humusztartalmát. A megoldás a talajmunka minimalizálása, sőt akár teljes elhagyása, a no-till vetés megvalósításával.
- Környezet/időjárás által jelentett talajbolygatás: ha a talaj nincs takarva, akár elhalt növényi mulccsal, akár élő növényekkel, akkor a csupasz felszín nyáron felforrósodik, télen átfagy. A talajt és az ott élőket rombolja az UV-sugárzás, a szél és a víz eróziója és a becsapódó eső. A megoldás a talaj takarása, mulccsal vagy élő növényekkel.
A bolygatás súlyossága: nagy talajbolygatás vs. kisebb talajbolygatás
A talajbolygatással járó gyakorlatokat és a talaj élővilágát érő, emberi eredetű stresszhatásokat súlyosság alapján is érdemes szétválasztani két csoportba. Az egyik csoportban vannak a nagyon súlyos stresszhatások és bolygatások. Ezek óriási károkat okoznak a talajélet számára. Olyat, amiből a táplálékháló egy év alatt nem tud regenerálódni. Amíg ezek szerves részei a technológiának, addig érdemi talajmegújítás nem nagyom lesz. Ahogy Nicole Masters fogalmaz, ezek azok a gyakorlatok, melyek folyamatosan, évről évre felrobbantják a növények és mikrobák között épülő hidat.
Nagy/súlyos talajbolygatás
Ezek azok a gyakorlatok, melyeket mindenképp el kell hagynia egy talajmegújító gazdának:
- Nagy mennyiségű vízoldható műtrágya használata
- Mély talajmunka, szántás és forgatással járó lazítás / mély gruber (egyenes késes lazító nem okoz jelentős kárt, az nem tartozik ide)
- Túl sűrűn alkalmazott, túl intenzív sekély talajmunka, ami eltünteti a talajtakaró mulcsot és fenntartja az élő növény nélküli állapotot. Ha nincs talajtakarás, ami védené a talaj élőlényeit az időjárási/környezeti strasszhatásoktól (UV-sugárzás, felmelegedés, fagyás, sebes eső, kiszáradás), az is talajbolygatás.
- Az évelő szálastakarmány kultúrákban a túl sűrűn alkalmazott, túl mély kaszálás vagy túllegeltetés, ami eltünteti a lomb 80-90 százalékát, aminek hatására a Nap besüt a növények tövéhez, felmelegíti és kiszárítja a talajt, súlyos környezeti/időjárási bolygatást idézve elő a mikrobák életterében
- Hosszú, élő növény nélküli, fekete parlagok, tipikusan a búza aratás és a tavaszi vetés közti, akár 9-10 hónapos élő növény nélküli, rosszabb esetben még feketén is tartott időszakok. Élő növény nélkül már 2-3 hónap is sok. A talajmegújítás legfontosabb alapelve, hogy legyen bármi, ami zöld és fotoszintetizál, ha nincs főnövény/takarónövény, akkor a semminél az árvakelés és a vegetatív fázisban tartott magról kelő gyom is jobb (évelő gyomot ne).
- Folyamatos monokultúrák, azaz a növényi változatosság hiánya
- Gombaölő vegyszer, állományban fújva
Kis(ebb) bolygatás
A következő gyakorlatok és stresszhatások gondolatom szerint jóval kisebb károkat okoznak a talajéletben. Semmiképp sem jók vagy hasznosak, ezek elhagyása is cél, de ezek mellett már épül a talaj, működik a táplálékháló. A kisebb károkat itt a talajélet viszonylag hamar ki tudja javítani, még az adott éven belül. Ez a „nem öli meg csak egy kicsit bántja” kategória az én meglátásom szerint:
- Kis mennyiségű vízoldható műtrágya használata, azaz pl. lombtrágya, vagy talajra egy kevés N-műtrágya – hektáronként 5-6 kg még hasznos is lehet Dr. Christine Jones szerint. Átmeneti években lehet még szükség lombtrágyára és egyre csökkenő dózisban N-műtrágyára, de ez, különösen egy jó vetésforgóval könnyen elhagyhatónak tűnik.
- Rovarölő vegyszer állományban fújva, ebből nálunk nagyon kevés fogy a napraforgó és kalászos kultúrákban – repce nincs -, de az a kevés is elhagyható gondolatom szerint
- Gombaölő és rovarölő csávázószerek: bár ezek is pusztítják a talajéletet és rontják a növény és a talajélet közti kapcsolatok kialakulását, kutatások szerint a növény 2-4 hét után kinövi ezt a kezdeti hatást és el tudja kezdeni az együttműködést a táplálékháló szereplőivel. Ez egy kompromisszum: a csávázószer védi a növényt az első hetekben, „cserébe” késve indul el az együttműködés.
- Ami viszont a gyomok/árvakelések és a talaj egyenetlenségek – kombájn/traktor nyom, vaddisznótúrás – miatt nagyon nehezen lesz elhagyható, az a sekély talajmunka…
- … és ugyancsak a gyomok/árvakelések miatt a vegyszeres gyomirtás
A cél itt is ezen két gyakorlat (minimális talajmunka és vegyszeres gyomirtás) minimalizálása. Az egyre ritkább és egyre kisebb intenzitású alkalmazás, végül pedig az elhagyás.
A regeneratív gazda célja a talajbolygatás minimalizálása
A cél az, hogy a talaj élővilágában a lehető legkisebb károkat okozzak, akár a kémiai, akár a mechanikai gyomirtásra/tarlókezelésre esik a választás, és csakis akkor avatkozzak be, ha a helyzet számottevő gazdasági kárral fenyeget. Az évelő gyomok ellen például valószínűleg kisebb talajélet-rombolással lehet védekezni gyomirtóval, mint talajmunkával. A magról kelő gyomok vagy búza árvakelés esetében bizonyos esetekben jobb választás lehet egy ultra sekély talajmunka. A cél, hogy ha már talajbolygatás, akkor minél ritkábban, minél kevesebbet, minél kíméletesebben, a talaj élővilágában minél kisebb károkat okozva.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍