Csak röviden: mit jelent az, hogy regeneratív gazdálkodás?
A regeneratív, vagy talajmegújító mezőgazdaság lényege, hogy itt a gazda nem közvetlenül, mechanikai és kémiai inputokkal gondoskodik a növényről (talajművelés, műtrágya, növényvédő szer), hanem a talajélet számára teremt kedvező életfeltételeket, amely talajélet a növénnyel összefogva, azzal egy közös ökoszisztémát és elválaszthatatlan egységet alkotva, drága inputok helyett lényegében ingyen gondoskodik a növényről. És a gazda jövedelméről is. És a földi klíma élhetővé tételéről is. És az emberi egészségről is. Mindenről.
Mik ezek a kedvező életfeltételek? Nagyon egyszerű. A talaj élőlényeinek mindössze két dologra van szükségük: bolygatatlan élettérre/otthonra és folyamatos/változatos táplálékra. A nyugodt otthont a gazda a mechanikai és a kémiai inputok (talajművelés, műtrágya, növényvédő szer) csökkentésével, majd elhagyásával tudja megadni, a táplálékot pedig a változatosság és a gyökérfolytonosság biztosításával. Az alapelv rendkívül egyszerű, ahogy Gabe Brown fogalmaz: „ez nem űrtechnológia”. Dr. Christine Jones mindössze 8 percben összefoglalja a lényeget az alábbi videóban a 37. perctől kezdődően:
Regeneratív mezőgazdaság: ökológiai és pénzügyi nyereség egyszerre
A mezőgazdaság, így a regeneratív mezőgazdaság is egy üzleti vállalkozás, nem hobbi. A talajmegújító gazda is kénytelen pénzügyi szemlélettel közelíteni a biológiai gazdálkodásra történő átálláshoz. Gondolatom szerint ugyanakkor, ha szigorúan pénzügyi szemüvegen keresztül nézzük a talajmegújítást, vagyis számításba vesszük a gazdálkodás várható költségeit, rövid és hosszú távú bevételeit, a talajjavításból eredő profit jelenértékét és az ökológiai hasznok forintosított értékeit, vagyis minden költséget és bevételt, ami forintban kifejezhető, akkor az eredmény az, hogy az ökológiai hasznok forintosításával (karbonprogram és/vagy regeneratív felár a terményen) a talajmegújítás már nem csak szerethető és divatos, de pénzügyileg is megveri a hagyományos gazdálkodási modellt. Valahogy így:
Úgy számolom, hogy hosszú távon a legmagasabb várható értéket, ami forintban ki is fejeződik, a regeneratív mezőgazdaság modellje ígéri ezen sorok írásakor, vagyis 2024 nyarán. Ha pedig így van, akkor a kérdés már nem az, hogy átálljak-e talajmegújító gazdálkodásra, vagy az, hogy mikor. Hanem az, hogy hogyan.
„Képzeljük el, hogy létezik egy folyamat, amely eltávolítja a szén-dioxidot a légkörből és helyettesíti azt éltető oxigénnel, támogatja a talaj élővilágát, regenerálja a termőtalajainkat, javítja élelmiszereink tápanyagtartalmát, helyreállítja bolygónk vízháztartását és javítja a mezőgazdaság jövedelmezőségét. Szerencsére ez a folyamat már létezik, úgy hívják: fotoszintézis” – Dr. Christine Jones
Átállás a biológiai talajmegújítás startvonaláról
Számomra a talajmegújító gazdálkodásra történő átállásnak a következők a logikusan követhető lépései. A táblázat alapját Gabe Brown talajegészség alapelvei képezik, átalakítva olyan formába, ahogy számomra könnyebben érthető:
A biológiai gazdálkodásra történő átállás 3 évesre tervezett időszaka után már nem marad más, mint a vetés (főnövény és takarónövény), az aratás, és néha egy-egy sekély talajmunka és/vagy gyomirtás. Közben gyökérfolytonosságra és változatosságra törekvés. Ha lenne lehetőségem legeltetésre, akkor az is szerepelne itt, de ez nálam sajnos nem működik. Mindez valahogy így néz ki egy biológiai gazdálkodásra átállt rendszerben, vagyis a 3 éves átállási időszakot követően:
Nagyon leegyszerűsítve a talajmegújítás alapelvei így néznek ki legeltetés nélkül (tehát például nálam):
Gabe Brown 6-os listájából a kontextus automatikusan teljesül, hisz a talajmegújítást a lehetőségeimhez és korlátaimhoz igazítottam. A talajtakarás a mechanikai bolygatás minimalizálásával és a gyökérfolytonossággal automatikusan teljesül. A haszonállatok integrációja pedig nagyon hasznos lenne, de nálam nem megoldható.
A siker 90+ százalékban csak az én döntéseimtől függ
Gabe Brown kijelentése, miszerint a regeneratív mezőgazdaság útja során a siker 90+ százalékban a gazda döntésein múlik, számomra nagyon megnyugtató. Ezek szerint, ha elvégzem a házi feladatom, és kialakítok egy olyan talajmegújító stratégiát, amely egy logikus vetésforgóból és a talaj táplálékhálóját támogató technológiai sorból áll, akkor a végeredményt meghatározó tényezők mindössze 10 százalékára nem lesz ráhatásom.
A növény igényei közül így tulajdonképpen csak a víz/eső az, melynek mennyisége nem az én döntésimen múlik. Ugyanakkor egy jól működő biológiai rendszer még a növény és a táplálékháló vízgazdálkodásának hatékonyságát is nagymértékben tudja javítani. Vagyis, eső nem lesz több attól, hogy talajmegújítok, de a víz felhasználásának hatékonysága és a rendszer aszállyal szembeni ellenálló képessége jelentősen javulni fog.
Lesznek időszakok, mikor a 10 százalékba tartozó külső tényezők ellenem fordulnak – a 2022-es aszály nagyon fájt… -, de hosszú távon mindig a regeneratív mezőgazdaság lesz az, ami mind pénzügyi, mind ökológiai szempontból a legmagasabb várható értéket ígéri. Gabe Brown azt is a lelkünkre köti, hogy akkor sem szabad letérni a talajmegújító útról, ha úgy tűnik, hogy az istenek nagyon összeesküdtek ellenünk:
Ezen az úton haladva végig szem ellőtt kell tartani a tapasztalt talajmegújító, Rick Bieber iránymutatását, vagyis:
„Ne a profitra koncentrálj. Tedd azt, ami a legjobb a talajodnak, mert az lesz a legjobb a növényeidnek is. A profit majd jön magától.”
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍