Előre kell menekülni az aszály elől: ez számomra a regeneratív gazdálkodás
Egészen 2020-ig stabilan 5-600 mm csapadékunk volt ezen a vidéken (Hortobágy és Tisza-tó közötti régió) úgy, hogy néha becsúszott egy-egy 600 mm fölötti év is. 2021 és 2025 között azonban egyértelműen változott ez a tendencia. A most már kivételnek tekinthető 2023-as évet leszámítva (akkor 561 mm hullott) ebben az időszakban meg kellett elégednünk évi 350-400 közötti csapadékkal. Bár 2025-nek még nincs vége, az első félév 180 mm-e továbbra is belesimul ebbe a tendenciába.
Egyelőre semmi okunk abban bízni, hogy ez a kedvezőtlen trend magától megfordulna. Így azt gondolom, hogy az Alföld ezen részén gazdálkodóknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a talajaik egészsége javuljon és az egyre kevesebb rendelkezésre álló víz egyre jobban hasznosuljon. Előre kell menekülnünk, mert ha tovább romlik a csapadékhelyzet, akkor azt gondolom, hogy már csak egy lehetőség fog maradni: legeltetés vagy szálas takarmány kaszálása. Számomra ez az előre menekülés egyelőre a talajmegújító gazdálkodás, melynek egyik eleme az egyéves zöldugar magkeverék vetése.
A nyereségesen megtermelhető két főnövényem, a napraforgó és a búza mellé a regeneratív átállás éveiben harmadik növényként továbbra is egy egész éves takarónövényes évet teszek be annak érdekében, hogy a talajaim egészsége minél gyorsabban javulhasson. 2024-ben egy meleg évszakos, szudánifű túlsúlyos keverékkel próbálkoztam. 2025-ben kipróbáltam egy hideg évszakos mixet.
A 2025-ös egyéves zöldugar magkeverék
A 2024-es búza után ezen a táblán jött egy sekély tarlóhántás hengerrel zárva. Majd augusztus közepén Rapiddal került a földbe egy homoki zabból, szöszös bükkönyből, perzsa heréből, lóbabból, facéliából, négermagból, pohánkából, olajlenből és talajművelő retekből álló magkeverék, komposzt kivonattal és huminsavval oltva.
Az állomány szépen kelt, ősszel így nézett ki:
Majd télen így:
Majd áprilisban így:
Májusban az első aprítóhengerezés után így:
Júliusban, a második aprítóhengerezés után így:
Ezután jönni fog még egy sekély talajmunka július végén. Majd egy takarónövény keverék elvetése augusztus közepén, végül 2026-ban egy sekély tavaszi talajmunkát követően jöhet a napraforgó. Így a nyereségesen megtermelhető búza és napraforgó mellett a harmadik évben egy változatos takarónövény magkeverék foglalta el a területet. Ez a változatosságnak, a gyökérfolytonosságnak és a folyamatos fotoszintézisnek köszönhetően gyökérváladékkal látta el a talaj élővilágát. Reményeim szerint hozzásegítette a területet ahhoz, hogy előre lépjen a talajmegújító úton. Ezen az úton haladva bízom abban, hogy a terület vízgazdálkodása javul, és a két fizetős növényből – napra, búza – származó nyereség emelkedik.
Előrébb lennék a pénzügyi és az ökológiai céljaimat tekintve, ha a regen év-napra-búza helyett inkább búza-búza-napra vagy búza-napra-búza-napra vetésforgóban termelnék, vagy a búza és a napra mellé harmadik növényként beleerőltetnék egy kukoricát vagy repcét? Egyelőre úgy gondolom, hogy nem.
2024 vs. 2025 – tapasztalatok, hibák és pozitívumok
A 2025-ös regen év alapvetően jobban tetszett, mint a 2024-es, a következő okokból:
- A hideg évszakos magkeverék olcsóbb. A meleg évszakos mixben ugyanis a fémzárolt szudánifű nagyon drága. A fémzárolatlan, fenyércirokkal szinte biztosan fertőzött mag használata pedig túl kockázatos. Így, hogy a Regen év közvetlen nyereséget nem termel és csak a közvetett haszonban bízom, az alacsonyan tartott költség nagy előny.
- A hideg évszakos keverékbe sokkal könnyebben és hatékonyabban illeszthetők be a pillangósvirágú növények, akik többnyire hideg évszakosak. Ők az átállás éveiben gondolatom szerint kihagyhatatlanok a rendszerből a hatékony nitrogénkötés miatt.
- Bérmunkában gazdálkodva gyakran komoly nehézséget okoz időben összehozni egy vetést. Így további előny, hogy a hideg évszakos Regen évet az AKG zöldtrágyákkal/takarónövényekkel egyszerre, egy logisztikával le tudom vetni augusztus közepén, míg a meleg évszakos Regen évhez külön menetben fel kell vonulni április végén. Egy nagyobb volumenű vetést könnyebb összeszervezni augusztusban, mint két külön menetet augusztusban és áprilisban.
- Bár nagyon csábító, hogy a szudánifű elméletileg C4-es növényként erőteljesebb szénmegkötésre képes, mint a hideg évszakos C3-as növények, de az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a nyári aszályban a szudánifű ezt az előnyét nem tudja kihasználni. Ha csapadékkal jól ellátott helyen lennék, akkor úgy gondolom, hogy a szudánifüves magkeverék mellett lenne érdemes dönteni. De az aszályos Alföldön mindent összevetve a hideg évszakos Regen év lehet a jobb választás.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍