„Az élet termőtalajt hoz létre. A termőtalaj még több életet teremt. Egyszerűen fogalmazva: ez az elmúlt félmilliárd év története.” – David R. Montgomery
Tápanyaghiány tünetei ott, ahol nem indult el a talaj táplálékháló felépülése?
Az augusztus 20-án elvetett, napraforgó elé szánt takarónövény keverék október közepi szemléjén olyat láttam, amilyet korábban még soha: élesen elvált egymástól két táblarész az elővetemények mezsgyéje mentén. A cím fölötti és a lenti képeken a jobb oldalon nitrogénműtrágyázott és gombaölőzött búza, míg a bal oldalon egy egész éves zöldugar keverék volt az elővetemény. A két tábla minden másban megegyezett.
A búza elővetemény után a talajművelő retek, a homoki zab és az árvakelésű búza levelei látványosan sárgultak, tápanyaghiány tünetei mutatkoztak. Ezzel szemben a zöldugar után a takarónövény szép zöld volt. Nem túl sűrű, a kelés sajnos nem úgy alakult, ahogy reméltem, de legalább zöld.
A tápanyaghiány csupán az én feltételezésem, a sárguló állomány alapján. Növényinedv vizsgálatot nem végeztem, amit utólag egy kicsit már bánok. Pár ezer forintból nagyon értékes mérési eredményekhez juthattam volna, ami kézzelfogható bizonyítéka lehetett volna a talajélet élénkülésének. Vizsgálat ide vagy oda, egy biztos: ha jövőre ide ismét búzát vetünk, akkor nem is kérdés, hogy melyik oldal terméséből szeretnék magamnak kenyeret sütni…
Mégis jó ötlet egy egész éves takarónövénnyel kezdeni a regeneratív utazást?
Lehetséges, hogy a bal oldali táblarészen jóval élénkebb a talajélet, és ezért nincs sárgulás? Meglehet, hogy ott a talaj táplálékhálózata hatékonyabban tudja segíteni a növényeket? Feltételezem, hogy az ott előveteményként jelen lévő, kémiai inputok nélkül termelt zöldugar egészségesebb ökoszisztémát tudott létrehozni, mint a jobb oldalon a búza a tengernyi nitrogén műtrágyával és gombaölővel. Logikus lenne, hogy a zöldugarban a nitrogén műtrágya és a gombaölő nem akadályozta a táplálékháló felépülését. Míg a búzában ezek a kémiai inputok nem engedték, hogy hatékony kapcsolat alakuljon ki a búza és a talajélet közt. Erről a témáról nagyon részletesen mesél Dr. Christine Jones ebben a videóban.
Jó lenne, ha a talaj el tudná mondani, hogy mi a jó neki és mi nem. Az is jó lenne, ha tudnám, hogy van-e egyáltalán értelme annak, hogy a regeneratív átállás folyamatát igyekszem első évben egy zöldugar évvel gyorsítani. Nitrogén műtrágya nélkül hamar kiderül, ha a talajélet képtelen kiszolgálni a növény nitrogén igényeit. Ha itt, ebben a takarónövény állományban ennek láttam bizonyítékát, akkor azt mondom, hogy nagyon is jó ötlet a talajmegújító utazást egy sok pillangóst tartalmazó, egész éves zöldugar keverékkel indítani.
Egy hónappal később: ég és föld a különbség zöldtömegben
Egy hónappal később, azaz november közepén tértem vissza a területre, amikor is még szembetűnőbb volt a különbség a zöldugar és a búza elővetemény után tett takarónövény állományban. Az alábbi fotón látható a búza után vetett takarónövény mix. Ritkább is, kisebb is, néhol sárga is, de mindenképpen fakóbb zöld, mint a zöldugar utáni keverék.
A következő ábrán pedig látható a zöldugar után vetett takarónövény keverék, jóval magasabb és erősebb állománnyal. A talajművelő retkeken nagyon látványos volt az előnye a zöldugar utáni társaságnak, a retkek itt sokkal nagyobb répatestet növesztettek, többszörösét a szomszéd tábla retkeinek. És egyébként eléggé finomak is voltak.
Ez a két határszemle végleg meggyőzött arról, hogy érdemes bízni a talajbiológia erejében. Ha egy év alatt ilyen különbségek tudnak kialakulni két, egyébként minden más tekintetben egymással megegyező táblán, akkor többé már nem kérdés számomra, hogy a regeneratív út valóban megoldást kínálhat a problémáimra. Az aszályra, az inputárak emelkedésére, a talajszerkezet romlására, a jövedelemezőség visszaesésére.
Ha elindultam, akkor már nincs visszaút
Innen már nincs visszaút: minden lehetséges eszközzel arra kell törekedni, hogy a talaj élőlényei számára a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítsak. Bolygatatlanság, és változatosság, és gyökérfolytonosság, és akkor bízhatok abban, hogy a táplálékháló meg tud annyira erősödni, hogy néhány éven belül már csak néhány sor sekély talajműveléssel és egy kis gyomirtóval elérhetővé válik mindkét célom: a rövid távú pénzügyi profit és a hosszú távú ökológiai haszon biztosítása.
A természet játékszabályai szerint kell gazdálkodnom, és akkor bízhatok abban, hogy a feléledő talajélet gondját viseli a növényeimnek. Akkor pedig alföldi gazdaként talán az aszályba hajló klímán is talpon tudnék maradni.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍