Mi a takarónövény? Miért fontos?
A takarónövény olyan növényfaj, ideális esetben növényfajok keveréke, melyet a regeneratív gazda nem a közvetlen haszonszerzés céljából vet. Ezeket a növényeket a gazda nem aratja le. A területen hagyja őket, majd mikor ellátták a nekik szánt feladatot, elpusztultak – télen kifagytak, vagy a következő főnövény vetése előtt talajmunkával vagy gyomirtóval elpusztították/terminálták őket – akkor kerül elvetésre az utánuk szánt főnövény. A takarónövényből a gazdának közvetlen haszna általában nincs – hacsak nem tudja legeltetni -, a közvetett haszon viszont felbecsülhetetlen. Az általuk nyújtott ökológiai szolgáltatások nélkül a regeneratív gazdálkodás nem működhetne.
„Soha egyetlen olyan alkalmat se szalassz el, mikor lehetőséged van táplálni a szén-körforgást” – Gabe Brown
Gyökérfolytonosság és talajélet
A takarónövény keverékek első számú feladata az, hogy a több hónapos, főnövény nélküli időszakokban ellássák a talaj táplálékhálóját éltető cukrokkal, azaz biztosítsák a gyökérfolytonosságot. Emellett lombjukkal a felszínt takarják, gyökerükkel a talajt lazán és levegősen tartják, a gyomokat elnyomják. Takarónövény nélkül a regeneratív gazdálkodás lelke, a talaj táplálékhálója a főnövény nélküli időszakokban éhezne, majd összeomlana. A terület ökológiai egyensúlya felborulna, a következő főnövény így csakis külső inputok felhasználásával lenne eredményesen megtermelhető.
Itt a gazda nem a jogszabályoknak szeretne megfelelni a kötelezően elvetett, majd 60 nap után leszántott, minél olcsóbb annál jobb olajretek-mustár keverékekkel. A regeneratív szemlélet éppen olyan fontosnak tartja a takarónövényeket és az általuk nyújtott ökológiai szolgáltatásokat, mint a bevételt hozó főnövényeket. A takarónövény a rendszer része, a kirakós egy kihagyhatatlan eleme. A talajmegújító gondolkodásmód szerint regeneratív gazdálkodásban a növény igényeit a talaj táplálékhálója elégíti ki – és nem a gazda, kémiai és mechanikai inputokkal -, amely táplálékháló csakis akkor maradhat ép és egészséges, ha a főnövények közti időszakokban a takarónövény keverékek ellátják éltető táplálékkal, azaz változatos gyökérváladékokkal. Ezen a ponton érdemes visszaemlékezni az egyik legismertebb regeneratív gazda, Steve Groff szavaira:
„Bánj úgy a takarónövényeiddel, mint a főnövényeiddel!”
Takarónövény keverékek: cél a minél nagyobb változatosság
Alapvetően két csoportra oszthatók a takarónövények: meleg évszakos növények és hideg évszakos növények (erről egy letölthető táblázat elérhető itt). Előbbiek télen mind kifagynak, utóbbiak lehetnek kifagyók vagy áttelelők. Dr. Christine Jones azt javasolja, hogy takarónövényként egy minél változatosabb keveréket alakítsunk ki, melyben legalább 6 növénycsalád képviselői szerepelnek. Nem faj, hanem család! Minél változatosabb, annál jobb. Minél több növénycsalád és faj szerepel a keverékben, annál jobb.
A mustár-olajretek csak két faj, ráadásul mindkettő ugyanabból a növénycsaládból. Ez így kicsit sem változatos, kicsit sem regeneratív. Gyökérfolytonosság és változatosság nélkül nem jöhet létre egy természetet másoló ökoszisztéma és egészséges talaj sem.
Számomra a kevés csapadék – évi 350-500 mm – miatt az áttelelő takarónövény keverékek nem jöhetnek szóba tavaszi főnövény elé. Túl sok vizet kivenne mondjuk egy rozsos keverék napraforgó előtt. A meleg évszakos növényekből az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem tudok eredményesen összeállítani egy változatos keveréket – csak a szudánifű és a retek élte túl az elmúlt években a nyári aszályokat, néha egy-egy haldokló hajdinával, lenmaggal, szeklicével.
Így a terveim szerint a következő kalászos aratás után valami hasonló (lásd lenti kép), vegyes, azaz meleg és hideg évszakos (alapvetően nem áttelelő) növényekből álló keverékkel fogok próbálkozni. Annyi növénycsaláddal és fajjal, amennyi értelmesen belefér. Próbálok inkább kisebb magvú/súlyú fajokból válogatni, ami megkönnyíti az otthoni keverést (a magokat 20-25 kg-os papír zsákokban fajonként veszem és magam keverem össze), a vetőmagok mikrobiológiai oltását és a logisztikát.
Az elmúlt években próbáltam költséget csökkenteni úgy, hogy a magok egy részét nem fémzárolt forrásból vettem, de ez többnyire nem sült el jól. Vagy a csíra arány volt gyenge, vagy sok volt benne a gyommag. Így úgy döntöttem, hogy ha már az AKG-pályázatban vállalni lehet és külön támogatják is, maradok a fémzárolt magoknál.
Takarónövény technológia: vetésmélység, vetésidő, hektárdózis
A tervezett takarónövény technológia a következő:
- búza aratásnál a tarlót kombájnzúzott állapotában hagyjuk augusztus közepéig, minden szalma a területen marad
- akkor kap egy sekély tarlóhántást Cambridge hengerrel zárva, 4-5 cm átlagos mélységben. Ha a búza árvakelést szeretném kikeleszteni és a takarónövény vetésnél a Rapid rövidtárcsájával kiütni, akkor korábbra hozom a tarlóhántást, hátha megázik és megindul az árvakelés. Ez jó lehet például napraforgó elé. Ha ugyanakkor a cél a búza árvakelés beillesztése a takarónövény keverékbe – például egy főnövénynek vetett, egész éves zöldugar keverék esetén -, akkor igyekszem a tarlóhántást közvetlenül a takarónövény vetés előtt elvégezni, hogy a búza árvakelés a takarónövénnyel együtt keljen ki
- Augusztus 20-31. közti vetésidő Rapiddal, ahogy elvonultak a hőhullámok, és az előrejelzésben már nem szerepelnek 33-36 fokok.
- Vetésmélység 2-3 cm, tekintettel az aprómagvakra, hektárdózis a fenti táblázat alapján 15-16 kg környéke.
- Az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy gondolom, hogy érdemes a Rapid rövidtárcsa sorát 2-3 cm mélyen járatni, ez jobb magágyat, jobb talaj-mag kapcsolatot, jobb kelést ígér
- Vetés után próbáltunk az elmúlt években hengerezni, de ez általában inkább balul sült el. Az Alföldön ugyanis az év ezen részében jellemző, hogy nem a talajnedvességtől, hanem a következő esőtől kelnek ki a takarónövények, és ha ez a várt eső egy hengerezett talajra érkezik, akkor abból könnyen lecserepesedés és gyenge kelés lehet. Igaz ez sokszor még akkor is, ha a felszín egyébként szalmás, különösen a kötöttebb táblarészeken.
- Ezután pedig nincs más, mint imádkozni az esőért, küzdeni a pockokkal, majd tavasszal amint rá lehet menni, sekély talajmunka és felkészülés a napraforgó vetésre
Takarónövény vetésnél a célom az, hogy utána valahogy így nézzen ki a terület (kép 2023. augusztusi):
Gabe Brown: Adj esélyt a takarónövényeknek, még aszályban is!
Egy gondolat az évi 350-500 mm csapadékról. Nehéz szívvel bólint rá az ember egy takarónövényezés hektáronkénti 30-50 ezer forintos költségére úgy, hogy benne van a pakliban egy gyenge állományt eredményező augusztus/szeptemberi aszály lehetősége. Sőt még a totális kudarc is. Ha nagyon nem érzem jó magam ebben a döntésben, akkor is biztosítanom kell a gyökérfolytonosságot. Ha mással nem, akkor az árvakelés és a magról kelő gyomok felhasználásával. Ugyanakkor a széntartalom mérésére alapozott karbonprogram megjelenésével a takarónövényezés várható értéke is fentebb tolódott.
Gabe Brown gondolatai adnak erőt ezeknél a döntéseknél, melyet ebben a videóban oszt meg:
A talajmegújító legenda szerint nem az a fontos, hogy egy takarónövény állomány végül „szép és sikeres” lesz-e, hanem az, hogy megadjuk az esélyt a növényeknek. Megadjuk az esélyt a növények és a táplálékháló együttműködésének, megadjuk az esélyt az életnek. Mindig hosszú távban kell gondolkodni és a legmagasabb várható értéket ígérő döntést kell hozni, ami gyakran pont az ellenkezője annak, amit rövid távon, azaz egy gazdasági évben gondolkodva tennénk. Gabe Brown szerint a legnagyobb várható érték hosszú távon az, ha „soha egyetlen olyan alkalmat se szalasztunk el, mikor lehetőség van táplálni a szén-körforgást”. Vagyis mindig gyökérfolytonosságban és növények – optimális esetben egy változatos takarónövény keverék – vetésében gondolkodunk.
Az alföldi gazda minden évszakban retteg az aszálytól, de még a 2022-es évben is igaza lett végül Gabe Brownnak abban, hogy meg kell adni az esélyt a takarónövényeknek. Ezen a képen egy 2022. augusztus elején vetett, a hónap végére kikelt keverékem látható – szudánifű, retek, pohánka, lenmag, szeklice -, amint tritikálé vetés előtt sekélyen bedolgozzuk. Még ez a teljesen esélytelennek tűnő magkeverék is betöltötte végül a neki szánt szerepet. Ember méretűre ugyan nem nőtt, de kikelt, térdig csak fölért, fotoszintetizált, táplálta a talaj élővilágát.
Gabe Brown vs. Charlie Firpo – A siker 90+ százalékban rajtunk múlik
Gabe Brown szerint a talajmegújítás során a siker 90+ százalékban csakis rajtunk múlik. A vetésforgóval és a technológiával kapcsolatos döntéseinken, és azon, hogy mennyire vagyunk elkötelezettek. A külső tényezők – például hogy adott évben épp mennyi eső esik – hatása szerinte hosszú távon minimális. Aki ezekre hivatkozik, az csak kifogásokat keres.
Nagyon érdekes gondolatnak tartom, és egyetértek vele – hogy is vehetném a bátorságot, hogy ne így legyen. A talajmegújító gazda feladata ez alapján az, hogy kialakítja a legmagasabb várható értéket ígérő stratégiát – vetésforgó és technológia – és aztán bízik benne, hogy azon faktorok tekintetében, melyekre nincs hatása – eső mennyisége, felvásárlási árak -, lesz egy kis szerencséje. De ha egyszer épp beüt a balszerencse, akkor sem adhatom fel. Teszem tovább a dolgom, haladok a legmagasabb várható értékű úton és bízom benne, hogy legközelebb több szerencsém lesz.
Olyan ez, mint Charlie Firpo MF, avagy mázli faktora:
„…ha Miss Mázli úgy dönt, hogy jó vagy nála és nem vagy egészen kutyaütő, akkor nyerni fogsz és kész…”
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍