Itt tart a regeneratív átállás 2025 novemberében
A 2025. novemberi határszemle legfőbb tanulsága az, hogy a regeneratív átállás folyamata – bár nem olyan tempóban, ahogyan szeretném, de – szemmel láthatóan halad. Minden táblám zöld, egyik jobban, másik kevésbé. Mindenhol zajlik a fotoszintézis, melynek során a növények éltető gyökérváladékkal látják el a talaj táplálékhálóját és közben megteremtik a talajépülés és a humuszképződés feltételeit. Ebben a cikkben a regeneratív mezőgazdaság tapasztalatait osztom meg, bemutatva a gyakorlatban látott jót és rosszat egyaránt.
Nagyon sok még bennem a kérdőjel, és folyamatosan kerülnek elő előre nem látott csapdák – legutóbb az ijesztő mértékű pocok kártétel -, de már nem csak hiszem, de a saját szememmel látom is, hogy az irány jó. A talaj a takarónövényes táblákon tele van élettel. Giliszták és gyökerek művelik a talajt, gombák bontják a szármaradványt és a növények gyökerére tapadt talajmorzsák jelzik: a tálálékháló felépülése megindult. Négy féle területet szemléztem 2025. novemberében, ezekről gyűjtöttem össze a legfőbb tapasztalatokat.
Takarónövény keverék napraforgó elé – regeneratív tapasztalatok
Az augusztus 20-án elvetett takarónövény keverék az aszályos augusztus és szeptemberi körülmények közt lassan és ritkán kelt, aki meg tudott kapaszkodni, az viszont szépen megerősödött. A mix legerősebb szereplője idén is a talajművelő retek lett, de szép számmal megtalálható a táblán a homokis zab, a facélia és a herefélék is, míg a négermag, az olajlen és a pohánka csak elvétve fordul elő. A négermag már sokadig éve okoz csalódást, meglehet, hogy ez a növény ezeket a körülményeket valamiért nem szereti.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy látom, hogy ezeken a földeken a retek-zab-facélia-bíborhere lehet a működő keverék augusztus 20 környékén, 15 kg körüli magnormával elvetve. Ez egy nem túl drága, 10-15 ezer forint közt kihozható, és még az aszályba hajló körülmények közt is legalább egy közepes állományra képes mix. Ez a keverék – kiegészülve a gyomként hozzá társuló veronikával, árvácskával, árvacsalánnal – tartalmaz legalább 4 növénycsaládot, azaz kellően változatos, gazdaságos, és képes ellátni a takarónövények legfőbb feladatát, a gyökérfolytonosság biztosítását.
Ide tavasszal reményeim szerint elég lesz egy sor sekély tárcsa március végén, majd ha szükséges akkor vetés előtt még egy kompaktor. Így lehet egy gyommentes, szármaradvánnyal részben fedett, élettel teli talaj, ami a napraforgót csökkentett műtrágya mellett is képes felnevelni. És amivel a rendelkezésre álló vetőgép is elboldogul. Fotoszintézis van, gyökérváladék termelés van, változatosság van, és még a retek is finom. Tetszik ez az irány, összeegyeztethető az AKG-programmal, és egyelőre úgy tűnik, hogy a gyakorlatban is működik.
Szikes talaj feljavítása takarónövényekkel – hortobágyi kísérlet
Ahol viszont még nagyon hosszúnak tűnik az előttem álló út, az ugyanennek a táblának a Hortobágy felé eső része. Ezt a táblarészt a gazdatársaim már évekkel ezelőtt bevetették volna valami kaszáló keverékkel, de én úgy döntöttem, hogy kipróbálom, vajon a talajbiológia képes-e még a legvadabb, 2-4 aranykoronás szikes talajokat is feljavítani. Érdekes és költséges kísérletnek ígérkezik. Egyelőre odáig sikerült eljutni, hogy a tábla – egy veszteséget hozó búza évet követően – egy évet zöldugarként töltött el, majd elvetésre került ugyanaz a takarónövény keverék, mint a fenti táblán. Novemberben így nézett ki a terület:
A talajszerkezet egyértelműen javul, a sekélyen bedolgozott növényi maradványok és a szellősen kelő takarónövények jó irányba terelik a terület ökológiáját. Alapvetően három ötletem volt a terület feljavítására: nagy dózisban meszezés, sok-sok istállótrágya, vagy harmadikként több év zöldugar/takarónövény. Utóbbi mellett döntöttem, ez tűnt a legkevésbé költségesnek, és valahogy jobban bízom a talajbiológia erejében, mint az inputokkal történő javításban. Tulajdonképpen az egész regeneratív szemlélet ezt diktálja: hagyjuk a természetet dolgozni, és ő majd minden problémát megold.
A feljavítás mellett a másik lehetőség az, ha – saját állatállomány hiányában – ingyen odaadom a szomszédnak, hogy évente egyszer lekaszálja és lehordja róla azt a néhány szénabálát. Ez nekem nem kerülne semmibe, ugyanakkor ha egyszer elvész a területalapú+AKG támogatás, akkor ott maradok egy semmire sem való földdel. Így hát rászánok néhány évet, és teszek egy próbát a feljavítással.
A terv az, hogy ez a táblarész a 2026-os napraforgóból kimarad és ezt az évet is egész éves zöldugarként tölti. Majd egy szeptemberi sekély tarlóhántást követően jönni fog bele egy búza. Hacsak addig nem esik le az ár 50 ezer/tonnára. Ott ki fog derülni, hogy volt-e értelme kísérletezni a terület feljavításával. Ha a búzán lesz profit, akkor utána a napraforgón is lesz, ebben biztos vagyok. Meglátjuk…
Regeneratív átállás gyorsítása egyéves zöldugarral
Úgy gondolom, hogy a regeneratív gazdálkodás egészen addig nem fog látványos eredményeket hozni, míg nagy mennyiségű műtrágyát és gombaölőt használok. A talajbolygatás ezen formáit mindenképp szeretném visszaszorítani. Ezért úgy döntöttem, hogy a regeneratív átállást ezen a táblán egy egész éves zöldugar évvel igyekszem segíteni. Hátha sikerülne egy bíborhere túlsúlyos keverék segítségével feltölteni a talaj nitrogén készleteit és lökést adni a táplálékháló felépülésnek.
A táblán augusztus 20-án egy bíborherés keverék került elvetésre, ami a lehetőségekhez képest szépen kelt, majd egész jól kifejlődött. A sekélyen bekevert búza szalmának és a változatos növénytakarónak köszönhetően a talaj látványosan életre kelt. Giliszták, talajmorzsák és szárbontó gombák mindenütt. A terv (remény) az, hogy 2026-ban ez az egyéves zöldugar keverék olyan szinten kelti életre a talajt ezen a táblán, hogy az képes legyen 2027-ben egy műtrágya és gombaölő nélküli napraforgót, majd 2028-ban egy gombaölő nélküli, és esetleg egy kevés tél végi nitrogén műtrágyával megsegített búzát nyereségesen felnevelni.
A regeneratív átállás elején azt tapasztaltam, hogy a nitrogén műtrágya túl gyors elhagyása látványosan visszaüt. Ezért döntöttem úgy, hogy a egyéves zöldugarként egy bíborhere túlsúlyos keveréket vetek, ami egyelőre úgy tűnik, hogy jó döntés volt. A bíborhere kezdi zárni a sorait, a gyökereken pedig nagy számban jelentek meg nitrogénkötő gümők. Remélem tavasszal megindul, és a társnövényeivel összedolgozva leteszi az alapjait annak, hogy az utána következő napraforgó-búza párossal képes legyek elérni a rövid távú pénzügyi és a hosszú távú ökológiai céljaimat is.
Őszi búza min-till rendszerben – mi működik és mi nem?
A határszemle végén következzen az, ami a legkevésbé regeneratív és ahol nagyon sok még a tennivaló. Az őszi búza idén két területbe került: napraforgó után egy sekély tarlóhántást követően, illetve egy barátommal közös tulajdonú táblán, önmaga után, szintén min-till körülmények közé. A vetésre október 10-én került sor, száraz körülmények közé. A kelés hetekig tartott, november közepére három levélig sikerült eljutni. A meleg decemberben reményeim szerint év végére záródhatnak a sorok, ami megteremtheti a lehetőségét egy jó termésnek.
Eddig minden rendben, a pockok egyelőre megkímélték a területet. A pocok elleni T-ülőfák kihelyezésénél ugyanakkor a talajfúróval olyan mértékű vízhiányt tapasztaltam az altalajban, ami több, mint aggasztó. A 2025-ös évet úgy tűnik, hogy 360 mm körüli csapadékkal zárjuk. Ez kiegészülve a száraz alsó rétegekkel azt jelenti, hogy ha nem lesz csapadékos a tavasz, akkor itt nagyon komoly aszálykárok várhatóak. És akkor ehhez jönnek még a globális rekord zárókészletekről és a folyamatos lejtmenetben lévő búza árakról szóló hírek… Nem túl rózsás kilátások búzában. Továbbra is úgy gondolom, hogy a hazai búzatermelők okosan teszik, ha fél szemükkel már a menekülőutat keresik, ami számomra egyelőre a regeneratív mezőgazdaság.
Tetszett a cikk? Facebookon is megtalálsz! 📘👍