„Ha nem tudjuk megújítani a talajainkat, akkor nem fogunk életben maradni a Földön” – Dr. Zach Bush
Regeneratív mezőgazdaság az élettel teli, humuszban gazdag talajért
A regeneratív, avagy talajmegújító gazdálkodás a növény igényeit a most még hagyományosnak tekintett kémiai/mechanikai eszközök helyett biológiai úton elégíti ki. Laza talajt, tápanyagot és növényvédelmet közvetett módon, a talaj táplálékhálójára támaszkodva biztosít úgy, hogy nem közvetlenül inputokkal szolgálja ki a növényt, hanem a talajbiológia számára hoz létre kedvező életfeltételeket, amely talajélet így képes kielégíteni a növény minden igényét.
Célja a természetes ökoszisztémákhoz hasonló, önellátó és önszabályozó rendszer felépítése, a talaj élővilágának támogatásán keresztül. Képes arra, hogy az emberiség számára elegendő mennyiségű, és a kémiai/mechanikai gazdálkodáshoz mérten magasabb minőségű élelmiszert állítson elő, hozzájárulva ezzel az emberiség általános egészségi állapotának javulásához.
Mindezek során a regeneratív gazdálkodás megköti a légkörben lévő fölösleges szén-dioxidot, azt humusz formájában a talajban elraktározza, visszafordítva ezzel a negatív klímafolyamatokat. A gazdák számára stabil és kiszámítható jövedelmet biztosít, gyermekeink és unokáink számára a fenntartható földi élethez elengedhetetlen, termékeny és humuszban gazdag földvagyont hoz létre. A talajmegújító mezőgazdaság a hagyományos és az ÖKO/BIO gazdálkodás mellett egy harmadik lehetséges utat kínál a gazdák számára.
Mi a gond a jelenlegi szántóföldi gazdálkodási gyakorlattal? Miért fenntarthatatlan?
A jelenleg hagyományosnak tekintett szántóföldi gazdálkodás a növény igényeit közvetlen módon, kémiai és mechanikai eszközökkel igyekszik kielégíteni. Laza talajt talajművelő gépekkel hoz létre, a növényt műtrágyával táplálja, a gyomok/kártevők/kórokozók ellen növényvédő szerekkel küzd. Mindeközben ugyanakkor szinte teljes mértékben elpusztítja a talaj élővilágát. A talajban élő mikrobáknak, baktériumoknak és gombáknak – a környezeti igények, azaz a víz, a levegő és a hőmérséklet mellett – alapvetően bolygatatlan (mechanikai, kémiai és időjárási/környezeti bolygatástól mentes) otthonra, valamint folyamatos és változatos táplálékforrásra van szükségük.
A mai gazdálkodási gyakorlat azonban mindkettőre csapást mér. Az otthonukat – és közvetlenül a talaj élőlényeit is – talajművelő eszközökkel és növényvédő szerekkel pusztítja. A táplálékuktól – a növények által termelt és a talajba pumpált, cukrokban gazdag gyökérváladékoktól és az elhalt növényi maradványoktól – pedig a hosszú, élő növény nélküli parlag időszakokkal és a vízoldható műtrágyák használatával, közvetett módon, tulajdonképpen akaratán kívül fosztja meg.
A talajélet pusztítása három, az emberiség számára végzetes folyamatot indított el
1, A változatos és népes talajélet hozza létre a talaj lelkét és termékenységét adó humuszt, talajélet nélkül a humusz az évtizedek/századok alatt szépen lassan elbomlik/elfogy, míg a talaj végül terméketlenné válik. Magyarország és a világ talajai mára humusztartalmuk jelentős részét elveszítették, és ez a helyzet évről évre csak rosszabb lesz.
„A mezőgazdaság a rövid távú nyereséget hajszolja, de közben elpazarolja az ökológiai erőforrásokat – Gabe Brown
2, A humusz közel 60 százaléka szén, így amikor az a talajban elbomlik, a benne őrzött szén CO2 formájában a légkörbe kerül, erősítve a klímaváltozás negatív hatásait (felmelegedés, esők elmaradása, időjárási szélsőségek). Még több talajromboló gazdálkodás, még több szén-dioxid a levegőben, még szélsőségesebb klíma – ez vár ránk a most járt úton.
3, A leromlott biológiájú talaj egészségtelen, az egészségtelen talaj egészségtelen növényeket nevel, ahol a termés is gyenge beltartalmi értékű, azaz szintén egészségtelen, amit elfogyasztva mi emberek is generációról generációra egyre betegesebbek leszünk. A krónikus betegségekben szenvedők száma egyre nő, a tendencia egyelőre megállíthatatlannak tűnik (bővebben lásd itt, Dr. David Johnson előadásában, 9. percnél).
Hogyan kínál erre a három káros folyamatra megoldást a talajmegújító gazdálkodás?
A talajmegújító gazdálkodás a kémiai és mechanikai inputokkal szemben a biológia erejére támaszkodva nem közvetlenül, hanem közvetett módon gondoskodik a növényről. A cél a természetes ökoszisztémákhoz hasonló rendszer felépítése, melynek során a talajmegújító gazda a talaj élőlényei, azaz a talaj táplálékhálója számára teremt kedvező életfeltételeket – bolygatatlan életteret, folyamatos és változatos táplálékot –, amely talajélet zavartalanul felszaporodva a gazda közvetlen segítsége nélkül, a növénnyel együttműködve, sőt azzal elválaszthatatlan egységet alkotva, egy önfenntartó és önszabályozó ökoszisztémát alkot, és elégíti ki a növény igényeit. A közvetett mód itt azt jelenti, hogy a gazda a talaj táplálékhálójára koncentrál, arról gondoskodik, amely talajélet cserébe a növény minden igényét kielégíti.
A változatos és népes talajélet lazítja a talajt, ellátja a növényt tápanyaggal (nitrogénnel és minden mással) és vízzel, megvédi a kártevőktől/kórokozóktól és az időjárás okozta stresszhatásoktól, sőt még a gazdasági kárt okozó gyomosodástól is, cserébe a növény a fotoszintézis során vízből és szén-dioxidból előállított cukrok egy részét gyökérváladékok formájában átengedi a talajélet számára (ez a folyékony szén útvonal elmélet). A talajmegújító gazda feladata az, hogy olyan feltételeket teremtsen, ahol a növény és a talaj élővilága zavartalanul képes együttműködni és értéket teremteni, sőt, rá is kényszerül az együttműködésre.
Az elv az, hogy a termőföldön másoljuk le azt – vagy legalább igyekezzünk megközelíteni -, ahogyan az Anyatermészet az ember által nem háborgatott területeken – természetes réteken, erdőkben, árokpartokon – „gazdálkodik”. Egy ilyen, a termőföldön kialakuló ökoszisztéma képes arra, hogy a fenti három fenntarthatatlan folyamatot megfordítsa, azaz ellássa az emberiséget megfelelő mennyiségű és jó minőségű élelmiszerrel, humuszban gazdag termőtalajt hozzon létre, és a légköri szén-dioxid megkötésével visszafordítsa a kedvezőtlen klímafolyamatokat.
A talaj élővilága és a szárazföldi növények több százmillió évvel ezelőtt kötöttek egymással erős szövetséget (lásd Dr. David Johnson előadása, 2. percnél), melyet pont mi emberek rúgtunk fel a kémiai/mechanikai gazdálkodásunkkal. A talajmegújító gazdálkodás ezt a szövetséget kelti életre, mindannyiunk érdekében.
A cél
A biológiai elveket követő talajmegújító gazda nagyon lecsupaszítva a következő célokat követi, ha ugyanis ezeket eléri/teljesíti, akkor minden más – a profit, a fenntarthatóság, a költségcsökkentés – rendben lesz. A cél az, hogy:
- A területet egy minél népesebb és változatosabb mikrobaközösséggel együttműködve…
- egy minél folytonosabb és változatosabb növénytársulás foglalja el, amely…
- a fotoszintézis során minél több cukrot és gyökérváladékot állít elő, hogy a folyamat eredményeként a lehető legtöbb humusz képződjön
Talajépítés = Humuszképződés = Fotoszintézis + Változatos mikrobaközösség
Másik szemszögből közelítve a kérdést: a talajmegújító gazda célja, hogy csakis olyat tegyen, ami jó a talaj élőlényeinek (gyökérfolytonosság és változatosság), ha pedig a pénzügyi fennmaradás érdekében olyan beavatkozás válik szükségessé/indokolttá, amely árt a talajéletnek – például számottevő gazdasági kárral fenyegető gyomosodás kezelése, vagy vaddisznó túrások sekély elegyengetése… -, akkor törekedjen a pusztító hatás minimalizálására (bolygatatlanság).
Talajmegújító/biológiai gazdálkodás = gyökérfolytonosság + változatosság + bolygatatlanság
Hogyan kísérlem meg bevezetni a talajmegújító gazdálkodást?
A saját gazdaságomban a vezető talajmegújítók – Gabe Brown, Dr. Christine Jones, Dr. David Johnson, Nicole Masters, John Kempf – tapasztalatai és iránymutatásai alapján kialakított stratégiát fogok követni. Gondolatom szerint a biológiai gazdálkodást nem lehet egyik napról a másikra maradéktalanul bevezetni, mert a talaj táplálékhálójának időre van szüksége a felépüléshez. Éppen ezért az első 3 évet egy átmeneti/átállási időszaknak tekintem (erről bővebben itt, Dr. Christine Jones előadásában, 40. perctől), ahol a kémiai/mechanikai inputok szerepét fokozatosan veszi át a talajbiológia, amint a talaj táplálékhálója lépésről lépésre megerősödik, és végül eléri az optimális állapotot (Sweet Spot elérése).
A fent említett talajmegújítóknál a követendő alapelvek és stratégia némi eltérést mutat – Dr. Christine Jones például sosem beszél talajművelésről, Gabe Brownnál nem része az alapelveknek a mikrobiológiai oltás -, a fő irányvonalakban azonban megegyeznek. Számomra a következő megközelítés a logikus és követhető. Ez alapján az általam követett stratégia a következő lépésekből áll:
- A talajmegújító gazdálkodáshoz az eddigiektől teljesen eltérő szemléletre és gondolkodásmódra lesz szükség. A biológiai úton elindulva az első lépés ennek megértése és elsajátítása.
- Második lépésként megvonom a vízoldható műtrágyát a növényeimtől – az alapműtrágyát azonnal, az N-műtrágyát fokozatosan -, ezzel olyan helyzetet teremtek, melyben a növények kénytelenek együttműködni a talaj élőlényeivel, kialakítva ezzel egy egészséges talaj táplálékhálót.
- Harmadik lépésként az adottságaimhoz, lehetőségeimhez és korlátaimhoz igazodva – Gabe Brown és a kontextus, 11. perctől – kialakítok egy minél változatosabb vetésforgót, és egy ehhez illeszkedő technológiát. A főnövények közti hosszabb időszakokat takarónövény keverékekkel töltöm ki, törekedve arra, hogy az év lehető legnagyobb részében egy minél változatosabb növénytakaró legyen a területen. Így a talajélet számára mindig lesz elegendő mennyiségű és változatosságú táplálék, azaz a növények által talajba pumpált gyökérváladék és elhalt növényi maradvány.
- Negyedik lépésként gondoskodok róla, hogy a talajélet számára biztosítva legyen a bolygatatlan élettér/otthon. A kémiai és mechanikai talajbolygatást – növényvédő szerek, talajművelés – igyekszem minimális szintre szorítani: a szántást elhagyom, lazítást csak különösen indokolt esetben végzek, a sekély talajmunkát is igyekszem a feltétlenül szükséges szinten tartani, a növényvédő szerek használatát a lehetőségekhez mérten csökkentem. Az időjárási/környezeti hatásoktól – UV-sugárzás, túlmelegedés, fagyás, felhőszakadás – a talaj folyamatos takarásával és mulcshagyással igyekszem óvni a talajéletet, ha van rá lehetőség, megkísérlem a külön talajmunka nélküli, azaz a no-till vetést.
- Kiegészítő lépésként az átállás időszakában biostimulátorokat használok, a vetőmagokat magas gomba arányú komposzt kivonattal és huminsavval oltom, az állományban jelentkező hiánytüneteket növényinedv vizsgálat alapján lombtrágyás kezelésekkel és biostimulátorokkal orvosolom.
- A legsikeresebb talajmegújító gazdák a haszonállatokat is integrálják a rendszerbe szakaszos legeltetéssel, erre azonban nálam nem lesz lehetőség. Arra számítok, hogy állatok nélkül is menni fog a talajépítés, biztos hogy lassabban, de menni fog.
Terveim szerint a pontos menetrend így fog kinézni.
Reményeim szerint a 3 év elteltével el tudok majd jutni oda, hogy egy változatos és közel folyamatos növényborítást biztosító, takarónövényekkel kiegészített vetésforgóval képes legyek a jelenlegi termésátlagok mellett egy magasabb profit tartalommal termelni úgy, hogy a vetésen és aratáson kívül csak néha 1-1 sekély talajműveléssel kelljen belenyúlni a rendszerbe – hitem szerint minimális talajművelés mellett is lehet sikeresen talajt építeni -, és egy-egy, 70-80 százalékos dózissal megvalósított gyomirtással akkor, amikor úgy tűnik, hogy a gyomok ellen abban az adott helyzetben nincs más ellenszerem, és gyomirtás nélkül számottevő gazdasági kár várható.
Nem célom a BIO/ÖKO gazdálkodás elérése rövid távon, a célom az, hogy a regeneratív mezőgazdaság útján haladva – melynek végén ott van a Bio-No-till – minél messzebb jussak, bízva abban, hogy a közben alkalmazott talajbolygató beavatkozásokat az egyre gazdagabb talajélet orvosolja. Hiszem azt, hogy a teljes vegyszermentességet a talajmegújító úton haladva meg lehet közelíteni, sőt, a talajegészség javulásával végül el is lehet érni. Ezen a ponton azonban érdemes felidézni az ismert talajmegújító, Gary Zimmer szavait:
„Egyik inputot sem lehet „csak úgy” egyik napról a másikra elhagyni, előbb a talajbiológia élénkítésével ki kell érdemelni, hogy ezt megtehessük” – Gary Zimmer
Hogy lesz ebből profit, méghozzá évről évre emelkedő profit?
„Semmi sincs, ami gyorsabban bírná rá a gazdákat a szemléletük megváltoztatására, mint az emelkedő profit – Gabe Brown
A talajmegújító gazdálkodásra történő átállás költségeit – a műtrágya kivezetése miatt visszaeső termésátlag, a kezdeti évek technológiai hibái, azaz a tanulópénz – a következő források ellensúlyozhatják: átállás 3 éve alatt véghezvitt költségcsökkentés, a humuszemelkedéssel és a terület táplálékháló-eltartóképességének javulásával párhuzamosan lassan, de biztosan emelkedő termésátlag, karbonprogram bevétele, támogatások, idő/energia megtakarítás, javuló vízgazdálkodás. Ezek a források képesek rá, hogy – a hosszú távú javuló termésátlag és profitabilitás ígérete mellett – már az első évben pénzügyileg is nyereségessé tegyék a talajmegújító gazdálkodást. A regeneratív mezőgazdaság és a profitabilitás kapcsolatáról bővebben itt.